Daniel Ortega, Nicaragua elnöke a közelmúltban nyilvánosságra hozta, hogy az országban a belátható jövőben nem kerül sor választásokra. Ezzel a lépéssel Ortega elejét vette a találgatásoknak, amelyek a 2027 novemberére tervezett voksoláson való esetleges indulásával kapcsolatban merültek fel. Az elnök már két évtizede áll Nicaragua élén, és jelenlegi nyilatkozatai alapján nem tervezi, hogy feladja pozícióját.
Döntése azonban felveti a kérdést, hogyan viszonyul majd ehhez a nemzetközi közösség, különösen az Egyesült Államok.
Ortega a sandinista forradalom ünnepségei alkalmával, múlt vasárnap beszélt terveiről. Belső politikai helyzete viszonylag stabilnak mondható, mivel a teljes politikai életet a kezében tartja. Ennek ellenére bizonytalan, hogy a külvilág, és főként a nagyhatalmak, elfogadják-e ezt az álláspontot.
Az elnök egyértelműen kijelentette, hogy nem engedi visszatérni azokat a pártokat, amelyeket „a jenkik helyeztek ide, vagy amelyeket a Somoza-rezsim jelölt ki”, hozzátéve, hogy „ennek vége”.
Ortega hatalma az 1979-es sandinista forradalomnak köszönhető, és azóta is a Sandinista párt élén vezeti az országot. A forradalom előtt Nicaragua az úgynevezett „banánköztársaságok” közé tartozott, ahol az Egyesült Államok által támogatott vezetők, mint például a Somoza-rezsim, gyakran brutális módszerekkel intézték ügyeiket. A Somoza-dinasztia 43 éven keresztül uralta Nicaraguát, három elnök egymást követő irányításával.
A Sandinista forradalom és a Somoza-rezsim bukása után Washington nem vonta ki magát a térségből. Továbbra is támogatta a régi elitet, amely a szocialista jellegű, rendkívül korrupt forradalmi vezetés ellen küzdött. Ez a támogatás aktív részvételhez vezetett az ezt követő polgárháborúban.
Daniel Ortega először 1984-ben került hatalomra, azonban 1990-ben meglepetésre elvesztette a választásokat. Hét évvel később, 2007-ben sikerült visszaszereznie a hatalmat, és azóta folyamatosan az ország élén áll, nem engedve ki kezéből az irányítást. A mostani bejelentés tehát egy hosszú ideje tartó politikai pályafutás újabb állomása, amely tovább erősítheti a stabilitás látszatát belföldön, miközben a nemzetközi színtéren potenciális feszültségeket generálhat.