A csillagászok valószínűleg az első meggyőző bizonyítékot találták meg egy Naprendszeren kívüli exoszatellita létezésére, amely egy barna törpe körül kering. Ez a felfedezés jelentősen átformálhatja az égitestek besorolására vonatkozó eddigi elképzeléseket, új kategóriák bevezetését téve szükségessé a kozmikus objektumok leírásában.
A Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a kutatók a chilei ESO Nagyon Nagy Teleszkópjának (VLT) CRIRES+ nevű műszerével vizsgálták a CD-35 2722 jelű rendszert. A radiális sebesség módszerét alkalmazva olyan apró változásokat mértek a rendszerben található barna törpe radiális sebességében, amelyek erősen egy körülötte keringő objektum jelenlétére utalnak.
A fiatal rendszer központi égiteste a CD-35 2722 jelű csillag, amelynek tömege a Napénak mintegy a fele. Ennek a csillagnak a vonzáskörzetében kering egy barna törpe, ami egy olyan különleges objektum, amely már túlságosan masszív ahhoz, hogy bolygónak nevezzük, de még túl kicsi ahhoz, hogy tartós hidrogénfúziót fenntartó csillaggá váljon.
Az újonnan felfedezett égitest, amelyet a kutatók exoszatellitának neveznek, legalább olyan tömegű, mint a Jupiter, és nem a csillag, hanem közvetlenül a barna törpe körül kering. Ez a barna törpe, amit körbejár, a Jupiter tömegének harmincszorosát is meghaladja, ezzel a felfedezés egyedülálló a csillagászat történetében.
Kevin Hoy, a chilei Universidad Diego Portales kutatója és a tanulmány vezető szerzője hónapokon át elemezte a rendszert. Hoy a rendszert „szuperfurcsának” nevezte a mi Naprendszerünkhöz képest, mivel a hagyományos „bolygó” vagy „hold” kifejezésekkel nehezen definiálható.
A csillagászatban eddig viszonylag egyszerű volt a dolgunk: a saját bolygórendszerünk mintájára élesen elválasztottuk egymástól a csillagokat, a körülöttük keringő bolygókat és a bolygók kísérőiként szolgáló holdakat. Az utóbbi években ugyan már több mint hatezer exobolygót fedeztek fel, az exoholdak kimutatása eddig szinte képtelen vállalkozásnak bizonyult.
Bár néhány hónappal ezelőtt az ESO Nagyon Nagy Teleszkópjának (VLT) interferométerével már találtak halvány utalásokat egy lehetséges holdra a HD206893 rendszerben, az akkori adatok nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot a biztos felfedezéshez. A mostani kutatás azonban meggyőző bizonyítékot szolgáltatott egy ilyen típusú égitest létezésére.
Mivel az újonnan talált objektum bolygó tömegű, ugyanakkor nem egy csillag, hanem egy barna törpe körül kering, a kutatók szándékosan az „exoszatellita” kifejezést használják. A hagyományos „bolygó” és „hold” kategóriák ebben az esetben nem írják le pontosan a rendszer felépítését, ami új terminológia bevezetését indokolja.
Alice Zurlo, a kutatásban szintén részt vevő asztrofizikus rámutatott, hogy a helyzetet a hagyományos kategóriák korlátai nehezítik. A Naprendszerben éles határvonal húzódik a bolygók és a Nap között, így a holdak definiálása egyszerű, de a CD-35 2722 rendszerben elmosódnak a határok a csillagok, bolygók és holdak között, ami rendkívül bonyolulttá teszi a jelenség leírását.
A mostani áttörés messze túlmutat egyetlen furcsa égitest megtalálásán, mivel alapvető fontosságú annak megértéséhez, hogy milyen sokféle módon alakulhatnak ki és fejlődhetnek a különböző bolygórendszerek a galaxisban. Az exoszatelliták – vagy tágabb értelemben a Naprendszeren kívüli holdak – tanulmányozása új perspektívákat nyit a kozmikus sokféleség megismerésében.
Ez a felfedezés rávilágít arra, hogy az égitestek közötti hierarchia sem mindig felel meg a tankönyvi sablonoknak, és a bolygórendszerek felépítése sokkal változatosabb lehet, mint azt korábban gondoltuk. Elég csak a közelmúltban azonosított Beta Pictoris d esetére gondolni, ahol egy elképesztően halvány gázóriás megléte magyarázatot adott a csillagot körülvevő törmelékkorong sajátos szerkezetére.
Ahogy a Beta Pictoris d felfedezése megmutatta, hogy a bolygórendszerekben még a legfejlettebb műszerek elől is el tudnak bújni jelentős tömegű bolygók, úgy a CD-35 2722 feltételezett exoszatellitája arra világít rá, hogy az égitestek közötti kapcsolatok és kategóriák is sokkal komplexebbek lehetnek.
A tudósok ráadásul már most a jövőt tervezik, és nagy reményeket fűznek az Európai Déli Obszervatórium épülő Rendkívül Nagy Teleszkópjához (ELT). Az ELT a maga 39 méteres főtükrével és csúcskategóriás műszereivel olyan soha nem látott érzékenységet biztosít majd, amellyel a jövőben akár a Föld méretéhez közelebb álló exoholdjelöltek is kimutathatók lehetnek.
Ez a technológiai ugrás és a várható további felfedezések elkerülhetetlenné teszik, hogy a csillagászok a jövőben teljesen átértékeljék, miként is kategorizálják a távoli világok égitestjeit. A hagyományos definíciók már nem lesznek elegendőek a galaxisban rejlő sokféleség leírására, ami új tudományos paradigmák kialakulásához vezethet.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása