Tízmilliárd évvel ezelőtt, még a Naprendszer kialakulása előtt, egy jelentős kozmikus esemény rázta meg a Tejútrendszert. Egy törpegalaxis, az úgynevezett Gaia-kolbász frontálisan ütközött galaxisunkkal, ami drámai átrendeződést és körülbelül 90 fokos elfordulást eredményezett. Ezt az ősi ütközést és annak következményeit a Durhami Egyetem kutatói szuperszámítógépes szimulációk és az Európai Űrügynökség Gaia-missziójának adatai alapján bizonyították be.
Az ütközés során a Gaia-kolbász, amely a Nap tömegének több mint tízmilliárdszorosát tette ki csillagokban, gázban és sötét anyagban, darabjaira szakadt. Ennek következtében a Tejútrendszer elnyelte a törpegalaxis csillagait, beépítve azokat saját szerkezetébe, miközben maga is jelentősen átalakult. A kutatók szerint egy ilyen frontális ütközés a Tejútrendszerhez hasonló galaxisokban egy úgynevezett korongátfordulást indít el, ami néhány százmillió év alatt jelentős, drámai átrendeződést okoz. Az esemény hatására a Tejút felvette a ma is ismert pozícióját, miután mintegy kilencven fokkal elfordult eredeti helyzetéből.
Az ősi ütközésre vonatkozó első jelek 2018-ban merültek fel, amikor egy nemzetközi csillagászcsoport a Gaia-misszió megfigyeléseit felhasználva feltérképezte a Tejútrendszeren áthaladó csillagok mozgását. Ekkor derült ki, hogy egyes csillagok kolbász alakú pályán keringenek, ami egyértelműen egy törpegalaxis szétesésére utalt, amely egyenesen a Tejútrendszer középpontjába csapódott. A csillagok szélsőséges pályái szolgáltattak bizonyítékot a hatalmas ütközésre, amiért a törpegalaxist Gaia-kolbásznak nevezték el. A durhami kutatók a Tejútrendszer halóját, a galaxist körülvevő, nagyrészt gömb alakú csillagfelhőt vizsgálták, amikor felfedezésüket tették, megállapítva, hogy a haló csillagainak többsége eredetileg kisebb galaxisokban alakult ki, melyek idővel egyesültek a Tejútrendszerrel.
Az Európai Űrügynökség Gaia-missziójának korábbi megfigyelései kimutatták, hogy a Tejútrendszer korongjában lévő csillagok körülbelül 220 km/másodperc sebességgel keringenek a galaxis középpontja körül. Ezzel szemben a csillaghalóban lévő csillagok sokkal lassabban, mindössze 25 km/másodperces sebességgel mozognak, ami eddig rejtélyt jelentett a tudósok számára. A durhami kutatók az eltérés magyarázatát keresve fordultak a fejlődő, Tejútrendszer-szerű galaxisok számítógépes szimulációihoz, melyek kulcsfontosságúak voltak a jelenség megértésében. A szimulációk egyértelműen kimutatták, hogy a galaxisok halójában lassan mozgó csillagok jönnek létre, ha frontálisan ütköznek egy Gaia-kolbász méretű közeli galaxissal, és ez az ütközés okozza a korongátfordulást is. Ez a felfedezés alapvető fontosságú a galaxisok fejlődésének és dinamikájának megértéséhez, összekapcsolva a lassú halo-csillagok mozgását az ősi ütközéssel.
A kozmikus ütközések és az azokat követő átrendeződések nem egyedi jelenségek az univerzum történetében, hanem alapvető formáló erői a galaxisoknak. A kutatók előrejelzései szerint néhány milliárd év múlva a Tejút egy újabb jelentős ütközés előtt áll, ezúttal a Nagy Magellán-felhő nevű törpegalaxissal. Ez a jövőbeli találkozás potenciálisan egy újabb korongátfordulást és drámai változásokat hozhat galaxisunk szerkezetében, rávilágítva arra, hogy a galaxisok folyamatosan fejlődnek és alakulnak az évmilliárdok során, dinamikus kölcsönhatásban környezetükkel.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása