Az agrártárca új vezetőjének, Bóna Szabolcs agrárminiszternek első nyilatkozatai jelentős aggodalmat váltottak ki a magyar gazdatársadalomban. A miniszter szerint a jövőben nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy minden káresemény után az állam automatikusan kompenzálja a termelőket. Ehelyett az öngondoskodás, az egyéni felelősségvállalás és egy új kockázatkezelési rendszer bevezetését sürgeti, ami a gazdák szerint a jelenlegi aszályos időszakban sokuk számára a gazdaság végét jelentheti.
Bóna Szabolcs kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaság hosszú távon nem működhet úgy, hogy aszály, fagy vagy jégverés esetén mindig az állami segítség jelenti a megoldást. Információk szerint a jövőben az állam a veszteségek mindössze 10-20 százalékát térítené. A gazdák rámutattak, hogy a szántóföldi termelés jelentős előfinanszírozást igényel vetőmagra, műtrágyára, permetszerre és gázolajra, gyakran hitelből vagy integrátori előfinanszírozásból.
Az Alföldön idén sok helyen elmaradt a termés, a kukorica megsült, a napraforgó kényszerérett, így az árbevétel a nullához közelít, miközben a számlák továbbra is érkeznek. A korábbi kárenyhítési rendszer ezt a pénzügyi rést volt hivatott betömni, segítve a gazdaságok túlélését a következő szezonig. A termelők félelme, hogy ezen hálózat hiányában, mielőtt bármi a helyére lépne, számos gazdaság bedőlhet egyetlen rossz év után.
A minisztérium az alkalmazkodást szorgalmazza, javasolva, hogy ahol a hagyományos kultúrák, például a kukorica már nem teremnek meg, ott más növényeket kell vetni, vagy akár művelési ágat kell váltani, például erdőt vagy gyepet telepíteni. Kökény Attila, a regeneratív mezőgazdaság hazai képviselője is hangsúlyozta a gyökeres változások szükségességét a termőföldeken, figyelmeztetve, hogy a jelenlegi gyakorlat fenntartása kopár pusztuláshoz vezethet.
A szakember szerint sok gazda még mindig évtizedes ismeretekkel és szemlélettel dolgozik, miközben a klíma, a talajállapot és a gazdasági környezet alapvetően megváltozott. Bóna Szabolcs miniszter is az egyéni felelősséget emelte ki, utalva arra, hogy tudományos kutatások is alátámasztják bizonyos területeken a kukoricatermesztés veszteséges voltát. Szerinte az információkhoz való hozzáférés segítheti a gazdákat a csapdák elkerülésében.
A gazdák szerint az átállás a javasolt új kultúrákra nem csupán évekbe, hanem jelentős pénzügyi befektetésbe is kerül. A hazai felvásárlói, tárolói és feldolgozói hálózat évtizedek alatt a kukorica, búza, napraforgó és repce köré épült ki, így a szárazságtűrő növények piacra juttatása és feldolgozása jelenleg komoly kihívást jelent. A felvásárlók hiánya, a kiszámíthatatlan árak, a szűk fajtakínálat és a hiányzó technológiai tapasztalat mind akadályozza az átállást.
Az öngondoskodás részeként felmerülő biztosítási megoldásokkal kapcsolatban a gazdák elmondták, hogy az aszálykockázatot a piaci biztosítók ma is csak korlátozottan, magas díjakkal és szigorú kizárásokkal vállalják. Mivel az aszály mára állandósuló jelenséggé vált, nem pedig rendkívüli eseménnyé, klasszikus biztosítási modell nem építhető rá, mert a díjak elviszik a fedezetet. Az állam kivonulása ebből a szegmensből így nem piaci megoldást, hanem űrt hagyna maga után.
A gazdatársadalom szerint a legnagyobb probléma az időzítés, mivel a 2026-os aszálykárok bejelentése és a kérelmek benyújtása közben hallani a rendszer átalakításáról. A bizonytalanság már most érezteti hatását: beruházások csúsznak, inputvásárlások maradnak el, és földbérleteket mondanak fel. Ez a helyzet megnehezíti a jövő évi vetésterv elkészítését és a hosszú távú tervezést.
A gazdák ezért azt kérik, hogy előbb épüljön fel egy új, átfogó rendszer, amely valódi biztosítási lehetőségeket, átállási támogatásokat és megfelelő felvásárlói hátteret biztosít. Csak ezután vezessék ki a régit, elkerülve ezzel a tömeges tönkremenetelt. Üzenetük szerint egy gazdaság egy év alatt felszámolható, de újraindítása akár egy évtizedet is igénybe vehet.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása