A drágakövek és kristályok gyógyító erejébe vetett hit széles körben elterjedt, sokan tulajdonítanak nekik pozitív hatást a testre és a lélekre. Magyarországon is rendszeresek az ásványbörzék, ahol az érdeklődők havonta találkozhatnak ezekkel a különleges kövekkel. Felmerül azonban a kérdés, hogy az ametiszt, rózsakvarc vagy malachit valóban rendelkezik-e gyógyító tulajdonságokkal, vagy más magyarázat áll a háttérben.
Jonathan Jarry, kanadai biokémikus és molekuláris biológus, aki korábban a paranormális jelenségek iránt érdeklődött, majd az áltudományok leleplezésével szerzett hírnevet, legutóbb az ásványokhoz kapcsolódó hiedelmeket vizsgálta. Jarry korábban egy 2018-as, nagy nézettségű videóval hívta fel a figyelmet a hamis gyógymódokra, amikor egy állítólagos rákgyógyító mohaszármazékot népszerűsített, majd felfedte a trükköt, és kritikus gondolkodásra ösztönözte a közönséget.
Az ásványok esetében arra a következtetésre jutott, hogy a placebohatás magyarázza a legtöbb ember hitét és a tapasztalt javulást. Ez azt jelenti, hogy az agy meggyőzi a testet arról, hogy egy nem specifikus kezelés valódi gyógyulást eredményez. Az alternatív gyógyászat gyakran támaszkodik ezekre a placebohatásokra, így sokan jobban érzik magukat a kristályok használata után, de nem egyértelmű, mi történt volna a kövek nélkül, pusztán a hit erejével.
Jarry szerint nem problémás, ha valaki nyugtató céllal tart ametisztet az asztalán, vagy tigrisszem fülbevalót visel az önbizalom növelése érdekében. Ezek a hatások azonban valószínűleg nem a kövek által létrehozott energiamezőknek köszönhetők, hanem az elme pozitív befolyásolásának, vagyis a hit ereje által válnak hatásossá.
A kristályokkal és ásványokkal kapcsolatos alapvető hiedelem szerint ezek a kövek segítik a gyógyító energia bejutását a testbe, miközben felszabadítják a negatív, betegséget okozó energiát. Ez állítólag a test energiamezőjén vagy a csakrákon keresztül történik. Az ilyen testi energia létezésének mérése azonban tudományos szempontból kihívást jelent.
A 90-es években Dr. Stephen Barrett pszichiáter, a Quackwatch nevű, egészségügyi csalásokat leleplező szervezet alapítója kísérletet végzett az emberi energiamezők érintéssel történő azonosítására és manipulálására. Az eredmények azt mutatták, hogy az „érintéssel gyógyítók” mindössze 44 százalékos pontossággal tudták azonosítani a jobb vagy bal kezet csukott szemmel, az energiamező alapján.
Az 1880-as években Pierre és Jacques Curie francia fizikus testvérpár felfedezte, hogy a kristályokra gyakorolt nyomás vagy hőmérsékletváltozás elektromosságot generálhat, ezt a jelenséget piezoelektromosságnak nevezték el. Kísérleteik során különböző kristályokat, például kvarcot, topázt, Rochelle-sót és turmalint vizsgáltak egyszerű eszközökkel. Megállapították, hogy a mechanikai feszültség elektromos töltést hoz létre, a legerősebb hatásokat a kvarcban és a Rochelle-sóban észlelték. Felfedezésüket azonnal alkalmazták a piezoelektromos kvarc elektrométer kifejlesztésében.
Később Gabriel Lippman matematikus igazolta a fordított piezoelektromos hatást, miszerint egy kristályra alkalmazott elektromos mező deformációt okoz az anyagban. A Curie testvérek kísérletei megerősítették Lippman elméletét, bizonyítva, hogy a piezoelektromosság valóban működhet az ellenkező irányban is.
Fontos megkülönböztetni a kristályok valós fizikai tulajdonságait a feltételezett gyógyító hatásoktól. Az, hogy egy tárgy, mint például egy kristály, rendelkezik egy bizonyos típusú energiával – mint a piezoelektromosság –, még nem jelenti azt, hogy az emberi test képes azt érzékelni vagy gyógyulásra felhasználni. A mágneses energia például valós és mérhető megfelelő felszereléssel, de az ember nem rendelkezik olyan mágneses érzékeléssel, mint például a postagalambok.
A postagalambok esetében sem ismert még pontosan az érzékelés mechanizmusa, bár elméletek szerint szöveteikben apró magnetitkristályok vagy retinájukban található kriptokróm fehérjék segíthetik tájékozódásukat. Azonban semmi nem bizonyítja, hogy az ember képes lenne hasonló módon érzékelni vagy hasznosítani a kristályok energiáit.
Christopher French brit pszichológus 2001-ben 80 önkéntessel végzett kísérletet, amelyben a résztvevők valódi és műkristályokat tartottak a kezükben meditáció közben, majd meg kellett volna állapítaniuk, melyik a valódi. Hatan semmit sem éreztek, a többiek némi energiát, bizsergést vagy jobb közérzetet tapasztaltak, de ez a hatás mind a műkristályok, mind az igaziak esetében fellépett.
Ez a kísérlet is alátámasztja azt a nézetet, hogy a kristályokhoz társított szubjektív élmények, mint a jobb közérzet vagy a bizsergés, inkább a placebohatásnak és az elme erejének tulajdoníthatók, mintsem a kövek specifikus gyógyító energiájának. Bár a kristályok esztétikai vagy szimbolikus értéke vitathatatlan, gyógyító hatásuk tudományos bizonyítékokkal nem támasztható alá.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása