Az Európai Unió példátlan kihívásokkal néz szembe az Oroszország elleni újabb gazdasági szankciók elfogadásakor. Több tagállam is mentességeket követel, vagy egyenesen blokkolja a Brüsszelben kidolgozott intézkedéseket, saját nagyvállalatai érdekeinek védelmében.
Diplomaták figyelmeztetése szerint ez a folyamat akár az Ukrajnát támogató, immár négy éve tartó uniós stratégia egészét is veszélybe sodorhatja.
A tervezett, immár huszonegyedik szankciós csomag ellen egyszerre több tagállam, köztük Görögország, Franciaország, Olaszország, Németország, Ausztria és Portugália is kifogást emelt. Mivel az Európai Unió kizárólag egyhangú döntéssel fogadhat el büntetőintézkedéseket, a vétófenyegetések miatt a tagállami nagykövetek négynapos tárgyalássorozata is eredménytelenül zárult.
A javaslat az orosz exportot és a pénzügyi rendszert célzó korlátozások mellett egy olyan mechanizmust is tartalmaz, amely mesterségesen alacsonyan tartaná az orosz kőolaj exportárát. A nemzeti vétók miatt azonban most ez az intézkedés is veszélybe került.
A legélesebb vitát Görögország határozott fellépése váltotta ki. Athén ugyanis kész a teljes csomagot megvétózni, amennyiben nem kap felmentést az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) harmadik országokba történő szállításának tilalma alól. A követelés hátterében Jeórjiosz Prokopíu görög hajómágnás áll, akinek Dynagas nevű vállalata a háború kitörése óta több mint harminc millió tonna cseppfolyósított földgázt szállított el az északi-sarkvidéki Jamal-projektből.
Ez az érték a Financial Times becslése szerint meghaladja a huszonnégy milliárd dollárt, és a flottájához tartozó Fjodor Litke nevű hajó egymaga több mint négy milliárd dollár értékű szállítmányt juttatott célba.
A többi tagállam szintén a saját nemzeti iparágait igyekszik védeni. Portugália és Németország a hazai feldolgozóipar megóvása érdekében töröltetné az orosz haltermékekre tervezett importtilalmat, míg Franciaország és Olaszország enyhítené az ukrajnai háborúban harcoló orosz katonákra vonatkozó beutazási tilalmat. Ausztria ismét előterjesztette korábbi követelését, amely szerint kétmilliárd euró értékű zárolt orosz vagyont szabadítana fel, hogy ebből kompenzálják a Raiffeisen Bankra Moszkvában kiszabott bírságot.
Az Európai Unió Oroszország elleni szankciós politikája az ukrajnai háború kezdete óta folyamatosan bővült, célja az orosz gazdaság gyengítése és a háborús erőfeszítések akadályozása. Azonban az egyhangú döntéshozatal szükségessége már korábban is okozott feszültségeket az egyes csomagok elfogadásakor.
Az eltelt négy év során a tagállamok gazdaságára nehezedő terhek és a nemzeti érdekek egyre inkább előtérbe kerültek. Míg a konfliktus kezdetén a biztonsági fenyegetés közvetlenebbnek tűnt egyes országok, különösen a balti államok és Skandinávia számára, addig mára a gazdasági költségek megítélése eltérővé vált.
Ez a helyzet rávilágít az uniós kohézió és a közös külpolitika kihívásaira, különösen, ha a tagállamok gazdasági "koronaékszerei" kerülnek veszélybe.
Elemzők szerint az uniós szankciós politika mély válságba jutott. Egy névtelenséget kérő diplomata úgy fogalmazott, hogy ha minden tagállam egyéni mentességeket és kiskapukat harcol ki, az intézkedéscsomagok "üres dobozzá" válnak, elveszítve hatékonyságukat.
A brüsszeli Bruegel gazdasági elemzőintézet szakértője rámutatott, hogy az Európai Unió elérte a szankciós lehetőségeinek határát. Véleménye szerint a tagállami vezetők mostanra úgy érzik, hogy saját gazdaságuk legfontosabb érdekei forognak kockán, ezért ezeket a területeket igyekeznek teljesen kivonni a korlátozások alól.
Komoly belső feszültséget okoz az az egyenlőtlenség is, hogy míg egyes vállalatok, például a dán Carlsberg sörgyártó vagy a finn Fortum energetikai konszern már a konfliktus kezdeti szakaszában milliárdos veszteségeket könyveltek el az orosz piac elhagyása miatt, addig más uniós cégek a mai napig rendkívül jövedelmező üzleteket bonyolítanak Oroszországgal.
A Dynagas például azzal érvel, hogy a konfliktus előtt megkötött, egészen 2065-ig szóló szerződéses kötelezettségei vannak. Egy teljes tilalom arra kényszerítené, hogy értékesítse a Jamal-projekthez tervezett, speciális jégtörő LNG-flottáját a jövő januárban életbe lépő orosz gázimport-tilalom miatt.
Diplomaták szerint az ellenállás alapvetően azon múlik, hogy egy adott ország mennyire érzi közvetlen fenyegetésnek Oroszországot. Míg négy éve a skandináv és a balti államok számára a szankciós intézkedések gazdasági ára megérte a kockázatot a közvetlen biztonsági fenyegetés miatt, addig több nyugat- és dél-európai tagállam ma már nem tartja ezt a terhet megfizethetőnek.
Ez a helyzet hosszú távon alááshatja az EU egységes fellépését Oroszországgal szemben, és megkérdőjelezheti a jövőbeni szankciós csomagok hatékonyságát. Az uniós vezetőknek sürgősen megoldást kell találniuk a tagállami érdekek és a közös stratégiai célok közötti egyensúly megteremtésére.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása