Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) riasztó adatokra hívja fel a figyelmet, melyek szerint a magyar betegek sokkal rosszabb eséllyel férnek hozzá a legkorszerűbb gyógyszeres kezelésekhez, mint nyugat-európai vagy akár egyes közép-kelet-európai társaik. Ez a különbség nem csupán egészségügyi, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is jelentős kihívást jelent az ország számára. A probléma gyökere az innovatív gyógyszerek társadalombiztosítási befogadásának kiszámíthatatlan rendszere.
Míg Nyugat-Európában az innovatív terápiák több mint háromnegyede elérhető a betegek számára, a közép-kelet-európai régióban ez az arány alig haladja meg a harmadát, Magyarország pedig még ettől is elmarad. Egy daganatos, hematológiai vagy neurológiai beteg Spanyolországban lényegesen nagyobb eséllyel jut hozzá a modern kezelésekhez, mint egy magyar páciens. Az AIPM igazgatója, Szalóki Katalin szerint az akadályt nem az orvosi tudás vagy a technológia hiánya jelenti, hanem az innovatív gyógyszerek társadalombiztosítási befogadási rendszerének kiszámíthatatlansága.
Az elmúlt években Magyarország fokozatosan veszített korábbi pozíciójából a régióban. Miközben Szlovénia, Lengyelország, Horvátország és Bulgária egyre gyorsabban közelít a nyugat-európai egészségügyi rendszerekhez, addig hazánk felzárkózása megtorpant. Ez a lemaradás nem csupán statisztikai adat, hanem a betegek valós esélyeit befolyásolja a legújabb kezelésekhez való hozzáférésben.
A finanszírozási adatok egyértelműen tükrözik a lemaradást. Az úgynevezett EU4-országokban (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország) az egészségügyi közkiadások a GDP 8,17 százalékát teszik ki, míg a közép-kelet-európai régió átlaga megközelítőleg 5,5 százalék. Magyarországon ez az arány mindössze 5 százalék, ami jelentősen alacsonyabb a nyugati átlagnál.
Ez a különbség a gyógyszerfinanszírozásban is megmutatkozik: az EU4-országokban évente átlagosan 487 euró jut egy ember gyógyszerellátására, ami Magyarországon mindössze nagyjából 100 euró. Ez a jelentős eltérés ahhoz vezet, hogy Nyugat-Európában az innovatív gyógyszerek 76 százaléka elérhető, míg a közép-kelet-európai országokban csupán 31 százalékuk, Magyarországon pedig ennél is alacsonyabb, mindössze 21 százalék az arány. Lengyelországban például ez az arány 50 százalék.
A hozzáférés nem csupán a választékban, hanem az időben is mérhető. Az EU4-országokban egy új gyógyszer átlagosan 445 nap alatt kerül be a támogatott rendszerbe, míg a régióban ehhez átlagosan 705 nap szükséges. Ez a mintegy 260 napos, azaz közel kilenc hónapos késedelem különösen súlyos következményekkel járhat olyan betegségeknél, ahol a gyors terápiaváltás kulcsfontosságú a gyógyulás szempontjából.
Szalóki Katalin kiemelte, hogy Magyarországon az elmúlt két és fél évben mindössze egyszer, az elmúlt öt évben pedig csupán kétszer született döntés új innovatív terápiák társadalombiztosítási befogadásáról. Ez rendkívül kevés, figyelembe véve, hogy világszerte évente több tucat új gyógyszer jelenik meg, amelyek közül számos alapjaiban változtatja meg egyes súlyos betegségek kezelését.
Az AIPM szerint az egészségügyre fordított források nem egyszerű költségvetési tételek, hanem közvetlenül meghatározzák a lakosság egészségi állapotát és várható életkilátásait. A kisebb ráfordítások hosszabb távon az életkilátásokban is megmutatkoznak: míg az EU4-országokban a várható élettartam megközelíti a 83 évet, Magyarországon csupán 77 év.
A korszerű kezelések hiánya nemcsak a betegek és családjaik életminőségére hat negatívan, hanem a munkaképességre, az egészségügyi ellátórendszer terhelésére és végső soron az ország gazdasági teljesítményére is. Szalóki Katalin hangsúlyozta, hogy az innovatív gyógyszerek finanszírozását nem kiadásként, hanem befektetésként kellene kezelni. Egy korszerű kezelés nem csupán egy beteg életminőségét javítja, hanem hozzájárul ahhoz, hogy tovább maradjon munkaképes, kevesebb időt töltsön táppénzen, és ritkábban kerüljön kórházba, ami az egész társadalom és a gazdaság számára is előnyös.
Az orvostudomány rendkívül gyors fejlődése miatt minden elvesztegetett hónapnak valós következménye lehet a betegek életére. Számos olyan betegség, amely tíz évvel ezelőtt még halálosnak számított, ma már korszerű gyógyszerekkel hosszú éveken át kezelhető. Az innovatív gyógyszergyártók jelentős szerepet vállalnak a finanszírozásban is, különböző visszatérítési konstrukciók révén a gyógyszergyártók a finanszírozás mintegy harmadát átvállalják Magyarországon.
Az AIPM szerint az innováció támogatása közös társadalmi érdek, mivel minden új hatóanyag befogadása reményt és gyógyulási lehetőséget jelent a magyar betegek számára. Ehhez azonban olyan rendszerre lenne szükség, amely kiszámíthatóan és rendszeresen dönt az új gyógyszerek támogatásáról, biztosítva, hogy a tudomány eredményei eljussanak azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rájuk.
Bár kedvező fejlemény, hogy ismét önálló Egészségügyi Minisztérium működik, a döntések nem kizárólag egészségpolitikai kérdések, hanem pénzügyi és nemzetgazdasági szempontok is meghatározó szerepet játszanak bennük. Szemléletváltásra van szükség, ahol az innovatív gyógyszerek valódi értékét nem pusztán a beszerzési áruk alapján ítélik meg.
Jelenleg létezik az egyedi méltányossági eljárás, amely lehetőséget ad a még nem támogatott gyógyszerekhez való hozzáférésre. Az AIPM azonban nem tekinti ezt valódi, rendszerszintű megoldásnak, mivel a siker függ a kezelőorvos ismereteitől, az adminisztráció vállalásától, és a beteg állapotától, amely lehetővé teszi a hosszadalmas eljárás kivárását. A mai információs környezetben a betegek látják, milyen kezelések érhetők el más országokban, ami tovább növeli a frusztrációt és a lemaradás érzését.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása