A Minyonok franchise legújabb, immár hetedik felvonása a kritikai visszajelzések alapján a sorozat eddigi legkiemelkedőbb darabjaként értékelhető. Azonban a film, melyben a sárga lények ismét főszerepet kapnak, továbbra is megosztó élményt nyújt, elsősorban az infantilis karakterek és a cselekmény sajátosságai miatt. Bár a készítők láthatóan igyekeztek egy átgondoltabb koncepciót megvalósítani, a végeredmény mégis inkább terméknek, mintsem színvonalas művészi alkotásnak tűnik.
A legújabb Minyonok film az 1920-as évek Hollywoodjába kalauzolja a nézőket, ahol a címszereplők véletlenül a szórakoztatóipar középpontjába kerülnek. Akaratlanul, de gyorsan uralmuk alá hajtják a filmgyártást, ám a technológiai fejlődéssel nehezen birkóznak meg. Emiatt elhatározzák, hogy minőségi filmet készítenek, és ennek érdekében szörnyeket idéznek meg, ami további bonyodalmakat okoz.
Pierre Coffin író és rendező meglepően érdekes felütéssel élt, önreflexív felhangokkal és számos filmes utalással gazdagítva a történetet. A klasszikus mozi elemei, mint Buster Keaton vagy az Aranypolgár, megjelennek, jelezve a szándékot egy mélyebb, rétegzettebb tartalom létrehozására. Ez a megközelítés ígéretesnek tűnt, szakítva a korábbi, egyszerűbb "ökörködés" hagyományával, és egy épkézláb koncepció felé mutatva.
A kis sárga lények pályafutása 2010-ben kezdődött az első Gru mozifilmben, ahol még csupán mellékszereplőként jelentek meg, és bárgyúságuk még mosolyra fakasztott. A három évvel későbbi folytatásban már nagyobb szerepet kaptak, de az arányok még ekkor sem tolódtak el jelentősen a javukra. A közönség, különösen a gyerekek, hamar megszerették őket, ami hatalmas termékértékesítési potenciált rejtett magában.
Ennek eredményeként 2015-ben elkészült az első önálló Minyonok film, melyet a kritikusok "pénzszagú, ötlettelen mesének" tituláltak. Ennek ellenére a film óriási sikert aratott, több mint egymilliárd dolláros bevételt generálva. Ez a siker beindította a futószalagot: további két Gru és egy újabb Minyonok mozi, valamint számtalan rövidfilm és végeláthatatlan merchandise termék látott napvilágot. Az Illumination stúdió láthatóan addig igyekszik kihasználni a franchise-t, amíg csak lehetséges, anélkül, hogy a korábbi alkotások kiemelkedő minőséget képviseltek volna.
A legújabb film kísérlete, hogy a Minyonok univerzumát egy meta-narratívával és filmes utalásokkal gazdagítsa, egyfajta kettős célt szolgál. Egyrészt megpróbálja megszólítani a filmrajongó felnőtteket és azokat, akik érdemi történetre vágynak, másrészt továbbra is fenntartja a gegparádé jellegét a fiatalabb közönség számára. Ez a "mindenkinek meg akarunk felelni" attitűd azonban egy kaotikus, csapongó cselekményhez vezet, ahol az összefüggések sokszor nehezen követhetők.
A másfél órás játékidő a végtelen ingerek és az agyzsibbasztó, primitív humor miatt legalább kettőnek érződik, és fárasztó élményt nyújt. Bár a látványvilág kiváló, és a filmes köntös, valamint az utalások mentik a menthetőt, ez édeskevés egy valóban minőségi alkotás létrehozásához. A legnagyobb probléma továbbra is a főhősök irritáló jellege, akik ahelyett, hogy szórakoztatóak lennének, inkább frusztrálják a nézőt.
A Minyonok és szörnyek című alkotás várhatóan továbbra is jelentős kereskedelmi sikert fog aratni, hiszen a franchise továbbra is milliárdos bevételt termel. Az új felvonás, bár kritikai szempontból a legkevésbé rossz Minyonok mozinak számít, mégsem képes áttörést hozni a minőség terén. A film a filmben húzással és az önreflexív elemekkel próbálkozik, de a konzisztens élmény hiánya és a címszereplők zavaró jelenléte rányomja bélyegét az összképre.
Végső soron a film inkább egy jól eladható termék marad, mintsem egy színvonalas produkció, amely valóban gazdagítaná a mozi világát. A Minyonok a történet szerint megmentik a mozit, de a valóságban a franchise inkább a kereskedelmi érdekeket szolgálja, mintsem a művészi értékeket. Az infantilis humor és a csapongó történetvezetés továbbra is a sorozat gyenge pontjai maradnak, még a legújabb, "legjobb" rész esetében is.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása