Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben jelentős állami forrásokat fordítottak futballstadionok építésére és felújítására. A 2010 óta eltelt időszakban több mint 700 milliárd forintot költöttek erre a célra, szinte kizárólag közpénzből. Egy friss elemzés rámutat, hogy az új létesítmények megnyitása után tapasztalható nézőszám-növekedés jellemzően öt szezon elteltével alábbhagy.
A kutatás szerint a stadionok kapacitáskihasználtsága sem mutat tartós javulást, sőt, sok esetben romlik. Ez a jelenség felveti a kérdést az állami finanszírozású sportberuházások hosszú távú hatékonyságáról és fenntarthatóságáról. A közgazdászok körében élénk vita zajlik arról, hogy az adófizetők pénzéből történő stadionépítés milyen gazdasági haszonnal jár.
A Defacto blog és a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület együttműködésében készült elemzés az NB I és NB II mérkőzéseinek látogatottsági adatait vizsgálta. Az eredmények szerint az új stadionok átadását követő első két-három szezonban valóban megfigyelhető a nézőszám ugrásszerű növekedése. Ezt a jelenséget a szakértők „mézeshetek-hatásnak” nevezik, utalva az újdonság iránti kezdeti érdeklődésre.
Az emberek kíváncsiságból látogatnak el az új létesítményekbe, sokan olyanok is, akik korábban nem jártak rendszeresen meccsekre. Ez a kezdeti lendület azonban gyorsan elillan, és öt szezon elteltével a nézőszám jellemzően visszaesik. Sok esetben a látogatottság alig haladja meg a régi stadionok idejében tapasztalt szintet.
A kapacitáskihasználtság, vagyis az ülőhelyek telítettsége sem javul tartósan. Az első szezon után ez az arány lényegében stagnál, sőt, számos klubnál kifejezetten romló tendenciát mutat. Ennek egyik fő oka, hogy az újonnan épített stadionok gyakran nagyobbak, mint amit a valós nézői igények indokolnának.
A sportlétesítmények állami finanszírozásának kérdése régóta vita tárgyát képezi a közgazdászok körében. A legtöbb szakértő szkeptikus a befektetések gazdasági megtérülésével kapcsolatban, mivel az adófizetők ritkán látják vissza a beruházásokat közvetlen gazdasági haszon formájában. Magyarország különösen alkalmas terep e jelenség vizsgálatára, tekintettel az elmúlt 15 év stadionépítési hullámára.
Az NB I-es klubok szinte mindegyike kapott egy teljesen új, teljes egészében államilag finanszírozott stadiont. Ez a finanszírozási modell alapvetően befolyásolja a klubok viselkedését és motivációit. Amennyiben egy klub nem saját forrásból építi a létesítményt, és a jegybevételek csupán a teljes bevételének kis részét teszik ki, eltűnik az ösztönző a nézőszám aktív növelésére.
A jegybevétel aránya a teljes bevételen belül sok esetben mindössze 2 százalékot tesz ki. Ilyen körülmények között a klubok nem fektetnek jelentős energiát a szurkolók toborzásába, a marketingbe vagy a mérkőzésélmény javításába. Az állami finanszírozás következtében a klubok nem vállalnak részt a beruházás kockázatából, ami csökkenti az elkötelezettségüket a hosszú távú látogatottság iránt.
Az elemzés rávilágít arra, hogy a stadionok alacsony kihasználtsága nem véletlenszerű jelenség. A Debrecenben tapasztaltak jó példát szolgáltatnak: a Nagyerdei Stadion kapacitása megduplázódott, miközben a nézőszám csökkent, így a létesítmény ma alig 20 százalékos kihasználtsággal működik. Ez a helyzet az állami finanszírozás közvetlen következménye.
Ha a kluboknak nincs anyagi érdekeltségük a stadionok megtöltésében, akkor nem is tesznek lépéseket ennek érdekében. Ez a modell jelentősen eltér a nyugat-európai gyakorlattól, ahol a vegyes finanszírozás nagyobb elkötelezettséget teremt a klubok részéről. Ott a klubok aktívan részt vesznek a beruházásokban, és érdekeltek a hosszú távú pénzügyi sikerben.
Érdekességképpen, a magyarországi helyzet sokkal inkább hasonlít az észak-amerikai profi ligák tapasztalataira. Ezekben a ligákban szintén jellemző a közpénzes stadionfinanszírozás, ami hasonlóan befolyásolja a klubok motivációit és a létesítmények kihasználtságát. A finanszírozási struktúra tehát kulcsfontosságú a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából.
A Defacto blog kutatói szerint a jövőbeni állami stadionberuházásoknál érdemes lenne olyan finanszírozási struktúrákat alkalmazni, amelyek a klubokat is érdekeltté teszik a látogatottság hosszú távú növelésében. Ilyen megoldás lehet például a bevételarányos visszafizetési kötelezettség bevezetése.
Egy másik javaslat szerint az állami támogatást a jegybevételekhez kellene kötni, ösztönözve ezzel a klubokat a proaktívabb működésre. Ezek a mechanizmusok segíthetnének abban, hogy a klubok nagyobb felelősséget vállaljanak a stadionok fenntartásában és megtöltésében.
Amennyiben nem történik változás a finanszírozási modellben, az elemzés szerint a magyar adófizetők továbbra is egy nagyszabású és költséges, ám rövid távú vendégcsalogató akciót fognak finanszírozni. A hosszú távú, fenntartható siker eléréséhez elengedhetetlen a klubok aktívabb bevonása és anyagi érdekeltségük megteremtése.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása