Jim Ottoviani és Maris Wicks Emberszabásúak című képregénye, mely a Gingko Kiadó gondozásában jelent meg magyarul, a New York Times bestseller listájára is felkerült 2013-as megjelenésekor. A kiadvány humoros, könnyed, mégis informatív módon mutatja be három bátor nő, Jane Goodall, Dian Fossey és Biruté Galdikas, az orángutánkutató életét és munkásságát. A könyv aktualitását adja, hogy Galdikas idén, 80 évesen hunyt el, Goodall tavaly, 91 éves korában, míg Dian Fosseyt 1985-ben, 53 évesen gyilkolták meg az orvvadászok.
A képregény a formátum ellenére nem csupán gyermekeknek szól, hanem szélesebb közönségnek is ajánlott, akik érdeklődnek a tudomány iránt, de kevesebb idejük van vaskos kötetek olvasására. A szerző, Jim Ottoviani korábban Richard Feynmanról is írt már képregényt, jelezve a műfaj sokoldalúságát. A könyv a kutatások mélységeibe nem merül el, de fontos szereplőket, mint például Louis Leaky-t, aki mindhárom nővel kapcsolatba került és támogatta őket, felvillantja.
Goodallt és Fosseyt a nagyközönség jobban ismeri, Galdikast kevésbé, noha az orángutánok megismerésében elévülhetetlen érdemei vannak. Goodall gyakran szerepelt a sajtóban, számos könyve jelent meg magyarul is, többször járt hazánkban, és a Netflixen is interjút adott. Fossey azzal vált ismertté, hogy gorillának álcázta magát, hogy beépüljön a főemlősök közé, míg Galdikas az orángutánok viselkedését tanulmányozta.
Jane Goodall már gyermekkorában érezte a vadon vonzását, és korán elkezdte a csimpánzok tanulmányozását Afrikában. Angliából indult, Tarzan volt a plátói szerelme, és anyját gyakran aggasztotta eltűnéseivel a tyúkudvarban. Kutatásai során úttörő módon tárta fel a csimpánzok társadalmi szerkezetét és viselkedését.
Dian Fossey, az amerikai kutató, a gorillák társadalmát és szokásait vizsgálta Ruanda hegyeiben. Felfedezte, hogy a gorillák a tévhitekkel ellentétben nem vadak, sőt, őt is befogadták maguk közé, rendszeresen kikötötték a cipőfűzőjét. Magányosan élt egy hegyi kunyhóban, kizárólag a majmokkal foglalkozott, amiért a helyiek „az asszony, aki egyedül él a hegyekben a gorillákkal” néven emlegették. Elszántan védte választott családját az orvvadászoktól, ami végül az életébe került.
Biruté Galdikast, a Németországban született litván-kanadai kutatót szintén Louis Leaky választotta ki a feladatra, mivel meggyőződése volt, hogy a nők könnyebben beépülnek a főemlős csoportokba, mivel a hímek nem reagálnak rájuk agresszióval. Galdikasnak nehezebb dolga volt az orángutánokkal, mivel azok kevésbé voltak aktívak, mint Goodall csimpánzai. Napokba telhetett, mire feljegyzésre érdemes esemény történt, szemben Goodall órák alatt rögzített interakcióival. Galdikas is beépült az állatok közé és elnevezte őket, ami a kor tudományos köreiben meglepetést váltott ki.
A könyv átfogó betekintést nyújt a XX. század második felének kutatói módszereibe, bemutatva a három nő különleges metódusait, amelyek felülírták a bevett, de kevésbé sikeres gyakorlatokat. Elszántságuk, szenvedélyességük és kitartásuk révén jelentős tudományos áttöréseket értek el. A kiadvány rávilágít arra is, mennyire különböztek ők hárman: Goodall szelíd volt, Fossey harcos, Biruté pedig rendkívül kitartó. Mindannyiukat azonban ugyanaz a cél vezérelte: a főemlősök szeretetteljes tanulmányozása és, ha szükséges, megvédése.
Munkájuk nem csupán a tudományos ismeretek bővítéséhez járult hozzá, hanem a női kutatók szerepét is megerősítette egy olyan korban, amikor a társadalmi normák sokkal korlátozottabb lehetőségeket kínáltak a nők számára. A képregény formátum révén a komplex tudományos témák szélesebb közönség számára is érthetővé és élvezhetővé válnak, inspirálva a fiatalabb generációkat a tudomány és a természetvédelem iránti érdeklődésre.
Maris Wicks rajzai, amelyek már több tudományos képregényt is illusztráltak, és a Marvel Comics-szal is dolgozott, kidolgozottak, részletgazdagok és mozgalmasak, mégis egyszerűek és humorosak. Ezek az illusztrációk tökéletesen kiegészítik a rövid, de információban gazdag szöveget, így a könyv nem csak a 8-14 éves korosztály számára nyújt élvezetes olvasmányt.
A három nő öröksége, akik a dzsungel mélyén, a társadalmi elvárásokkal szembeszállva végeztek úttörő munkát, továbbra is inspirációt jelent. Munkásságuk emlékeztet arra, hogy a szenvedély és a kitartás milyen rendkívüli eredményekhez vezethet, és hogyan képesek az egyének megváltoztatni a tudományos világot és a természetvédelemhez való hozzáállást. A képregény hozzájárul ahhoz, hogy történetük ne merüljön feledésbe, és továbbra is motiválja az embereket a felfedezésre és a védelemre.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása