A mesterséges intelligencia (AI) rohamos fejlődése új korszakot nyit a tudományos kutatásban, különösen a matematika területén. Alain Connes matematikus még 2000-ben úgy vélte, hogy a számítógépek számára „teljesen elérhetetlenek” a millenniumi problémák, amelyek megoldásáért a Clay Matematikai Intézet egyenként egymillió dolláros jutalmat ajánlott fel. Azonban a technológia azóta hatalmasat lépett előre, és az AI most olyan kihívások elé állítja a matematikát, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek.
Szeptember elején az amerikai OpenAI jelentős bejelentést tett: egyik belső AI-modellje mindössze 88 óra alatt megoldotta a Navier–Stokes-féle létezési és simasági problémát. Ez a folyadékok mozgását leíró egyenletekhez kapcsolódó feladvány egyike a hét millenniumi problémának, amelyekkel a matematikusok legalább egy évszázadon át birkóztak. Ez volt a második millenniumi probléma, amelyet sikerült megfejteni, és az első, amelyet egy gép oldott meg. Álvaro Lozano-Robledo, a Connecticuti Egyetem matematikusa „a matematika eddigi történetének talán legfontosabb napjaként” jellemezte ezt az eseményt.
Az OpenAI közleménye szerint a megoldást egy úgynevezett koordinált ügynökrendszerrel érték el, amelyben körülbelül tízezer, párhuzamosan működő ügynök dolgozott együtt. Ezek az ügynökök hozzáfértek az internet gyorsítótárazott változatához, és kódot is futtathattak. A csoportokba szerveződött ágensek egymással kommunikálva dolgoztak a problémán szeptember 1-jétől szeptember 5-ig, mintegy 88 órán keresztül.
A bejelentés azonban azonnal vitákat váltott ki a matematikai közösségben. Tristan Buckmaster, a New York-i Egyetem matematikaprofesszora a honlapján közzétett nyilatkozatában kifejtette, hogy Levent Alpögével, az Anthropic nevű rivális cégnél dolgozó kutatóval már korábban, személyes együttműködés keretében dolgozott a Navier–Stokes-problémán. Buckmaster állítása szerint Alpöge értesüléseket kapott arról, hogy közös munkájukról információk jutottak el az OpenAI-hoz, és az OpenAI is megerősítette, hogy a Navier–Stokes-problémán végzett munkájuk ezen időpont után kezdődött.
Buckmaster kritizálta az OpenAI-t, mondván, hogy a bemutatott megoldási út hasonlít az övékéhez, és ez „nem az az irány, amelyre néhány nap alatt el lehet jutni pusztán a feladat megadásával”. Felmerült a gyanú, hogy az OpenAI hozzáférhetett a kutatók munkájához, esetleg a Codex platformon keresztül, és sietett a megoldás publikálásával, mielőtt Buckmaster és Alpöge megtehették volna. Az OpenAI vezető kutatója szerint a számítási kapacitás költsége több millió dollárra rúgott.
Az Amerikai Matematikai Társaság (American Mathematical Society) hangsúlyozta, hogy bár az AI hatékony eszköz a matematikai ismeretek bővítésére, a megoldás évszázados emberi előrelépésekre épül, és a matematika végső soron emberi törekvés marad. A Navier–Stokes-egyenletek a folyadékok, például a levegő vagy a víz mozgását írják le, és modellezésre használják őket a repülőgépek, az időjárás vagy a turbinák tervezésében. Az, hogy az egzakt megoldások mindig léteznek-e, régóta fennálló probléma, amelynek megoldását a Clay Matematikai Intézet egymillió dollárral jutalmazza.
Ez az esemény rávilágít az AI és a matematika közötti kapcsolat növekvő jelentőségére, valamint azokra az etikai és szerzőségi kérdésekre, amelyek a mesterséges intelligencia által generált tudományos áttörésekkel járnak. Az AI kétségkívül rendkívül erőteljes eszköz, de a mögötte álló emberi munka és a tudományos etika továbbra is kulcsfontosságú marad.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása