A GKI Gazdaságkutató Intézet friss elemzése szerint a magyar villamosenergia-rendszer jelentős kihívások előtt áll, melyek tartós ár- és ellátásbiztonsági problémákat vetítenek előre. A jelentés kiemeli, hogy a zöldülő áramtermelés önmagában nem elegendő a helyzet megoldásához, tárolókapacitásokra és a források szélesebb körű diverzifikációjára is szükség van. Az ország energiafüggősége és a termelési struktúra adottságai hosszú távú versenyhátrányt okozhatnak.
Az elemzés rávilágít, hogy tavaly a magyarországi áramfogyasztás több mint egyharmada, pontosabban 37 százaléka importból származott. Ez az import jellemzően azokban az időszakokban történt, amikor a legmagasabbak voltak az árak a nemzetközi piacon. A GKI szerint ez a helyzet nem átmeneti jellegű, hanem a hazai termelési szerkezet és a hálózati adottságokból fakadó tartós probléma.
A magyar áramtermelésben 2025-ben az atomenergia adta a legnagyobb részt, 40 százalékot, míg a földgáz 20 százalékot képviselt. A leggyorsabban bővülő napenergia a termelés negyedét tette ki. A termelési mix egyre inkább a megújulók felé tolódik, miközben a szén és más, nem gáz alapú fosszilis források súlya folyamatosan csökken.
A napenergia éves termelése Magyarországon a 2020-as szinthez képest öt év alatt több mint négyszeresére nőtt. Ezzel szemben a szélenergia részaránya mindössze 1,5 százalék, mivel a beépített kapacitás 2016 óta nem mutatott érdemi változást. A kormány 2026 és 2030 közötti programja ugyan legalább 4000 megawatt új szélerőművi kapacitás kiosztását ígéri, de az első, 700 megawattos kör ütemezése alapján a szélenergia érdemi hozzájárulása inkább csak az évtized végétől várható.
Az áramimport a legmagasabb árú időszakokra koncentrálódik, míg az export a naperőművek megugró termelése miatt az alacsony árú órákra esik. Az esti és reggeli árcsúcsokat jellemzően a földgáz határozza meg, ilyenkor a drágább gázerőművek szabják meg az árat. Az esti, megawattóránkénti 150 euró körüli szint elsősorban a gáz és a szén-dioxid kvóta árát tükrözi.
A GKI elemzése szerint az európai ipar több mint kétszer annyit fizet az áramért, mint az amerikai, és közel 50 százalékkal többet, mint a kínai versenytársak. A magyar rendszer a hálózati felár, valamint a rezsicsökkentett lakossági árak keresztfinanszírozása miatt még az európai átlagnál is drágábbnak bizonyul.
A gazdaságkutató a legnagyobb kockázatot az atomenergia területén látja. A Paks I. atomerőmű reaktorai 44 éve üzemelnek, engedélyeik 2032 és 2037 között járnak le. Bár a cél a mintegy 70 éves össz-üzemidő elérése lehet, ehhez környezetvédelmi engedélyezésre és jelentős műszaki beavatkozásokra lenne szükség.
Mivel a Paks II. projekt megvalósulása bizonytalan, a Paks I. üzemidő-hosszabbításának esetleges csúszása komoly energiabiztonsági kockázatot jelentene Magyarország számára. A megújuló energiaforrások közül a napenergia túlsúlya önmagában növeli a termelés ingadozását, ezért a szélesebb körű diverzifikáció kiemelten fontos a rendszer stabilitása érdekében.
Az elektrifikáció előrehaladtával az áramfogyasztás várhatóan tovább növekszik. A hosszú távú energiafüggetlenség és önellátás biztosításához a megújuló energiaforrások mellett az atom- és a gázerőművek szerepe is meghatározó maradhat.
A GKI elemzése rávilágít, hogy a magyar villamosenergia-rendszer előtt álló kihívások komplexek, és több fronton is beavatkozást igényelnek. Az importfüggőség csökkentése, a termelési kapacitások stabilizálása és a hálózati fejlesztések elengedhetetlenek a jövőbeni energiabiztonság megteremtéséhez. A diverzifikáció és a tárolókapacitások fejlesztése kulcsfontosságú a megújulók integrálásához és az áringadozások kezeléséhez.
A Paks I. üzemidő-hosszabbításának időben történő megvalósítása, valamint a Paks II. projekt jövőjével kapcsolatos döntések kritikusak lesznek az ország hosszú távú energiastratégiája szempontjából. Ezen lépések nélkül Magyarország továbbra is jelentős mértékben ki lesz téve a nemzetközi energiapiac ingadozásainak és az importfüggőségből adódó kockázatoknak.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása