A magyar kormány jelentős támogatással ösztönzi az otthoni energiatároló rendszerek telepítését, melynek keretében 57 ezer háztartás juthat támogatáshoz a következő hónapokban. A 105 milliárd forintos Otthoni Energiatároló Program célja, hogy a napelemek által megtermelt energiát este is hasznosítani lehessen, csökkentve ezzel a hálózati terhelést és a függőséget. Azonban Kádár Péter, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának egyetemi tanára szerint a számok mögé nézve a helyzet összetettebb, mint azt sokan gondolnák.
A program keretében az új napelemes és tárolós rendszerek telepítése legfeljebb 2,5 millió forintos támogatásban részesül, míg a meglévő rendszerek bővítése esetén a plafon 1,8 millió forintra csökkent. A cél az, hogy a napközben megtermelt, de azonnal fel nem használt energiát az akkumulátorok eltárolják az esti fogyasztásra. Sokan úgy érzékelik, hogy a már kifizetett napelemes rendszer által termelt áram ingyenes, ám a tárolásnak jelentős költsége van.
Kádár Péter egy példával szemléltette a tárolás valós árát: egy 1,8 millió forintos akkumulátoros rendszer, amely tíz évig működik és naponta 10 kilowattórát tárol, kilowattóránként körülbelül 50 forintos tárolási költséget jelent. Ez az érték azonban ideális körülményeket feltételez, mivel az évszakos ingadozások és a téli alacsonyabb termelés miatt a valós költség akár 60-70 forintra is emelkedhet kilowattóránként. A professzor hangsúlyozta, hogy az akkumulátor ára, függetlenül attól, hogy állami támogatásból vagy saját forrásból fedezték, a tárolt energia költségét minden esetben növeli.
A napelemes rendszerek elterjedésével egyre nagyobb kihívást jelent az energia tárolása, különösen az esti órákban, amikor a napelemek már nem termelnek. Az akkumulátorok élettartama körülbelül tíz év, ami jelentősen rövidebb a napelemek 25 éves élettartamánál, így egy napelemes rendszerhez két akkumulátor készletre is szükség lehet. Jelenleg a rezsicsökkentett áram ára körülbelül 40 forint kilowattóránként, ami alacsonyabb, mint a saját tárolt energia 50-70 forintos költsége. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi árszabás mellett a tárolt energia felhasználása nem feltétlenül gazdaságosabb, mint a hálózatról vásárolt áram.
A professzor szerint a helyzet akkor változhat meg alapvetően, ha az ország a dinamikus piaci árazás felé mozdul el. Ilyen rendszerben az áram ára napszakonként, akár óránként is változhat, a nagykereskedelmi piaci mozgásokkal összhangban. Napos időben az áram ára akár nulla is lehet, míg a délutáni csúcsban elérheti a 200 forintot kilowattóránként. Ebben az esetben az akkumulátorok valóban előnyösek lennének, hiszen a délben eltárolt, olcsóbb áramot lehetne felhasználni a drágább esti órákban.
Az otthoni energiatárolás kérdése nem csupán a háztartások, hanem az országos energiahálózat szempontjából is kiemelten fontos. Kádár Péter rámutatott, hogy a nyári napsütéses időszakokban Magyarország gyakran többletáramot termel, amelyet exportálni kényszerül, valószínűleg kedvezőtlen áron. Az 57 ezer otthoni akkumulátor együttes tárolási kapacitása mindössze 500-600 megawattóra, ami az országos fogyasztásnak csupán hat percére elegendő. Ez a szám jól mutatja, hogy az elosztott, kisméretű tárolók önmagukban nem oldják meg az országos szintű energiatárolási problémákat.
A professzor kritikusan tekint az árkülönbségekre épülő tárolásra, az úgynevezett arbitrázsra, amelyet műszakilag nem tart logikus megoldásnak. Szerinte ezt csak az abszurd piaci helyzet teszi kifizetődővé, miközben a sok akkumulátor a természeti környezetnek sem feltétlenül használ. A nagy hálózati tárolók, mint például a 100 megawattórás rendszerek, vagy a szivattyús tározós erőművek sokkal hatékonyabbak lennének az országos energiaegyensúly fenntartásában.
A jövőbeni energiatárolási stratégiákban a villanyautók akkumulátorai rejtett tartalékként funkcionálhatnak. Kádár Péter kollégáinak számításai szerint az utakon közel 5000 megawattórányi akkumulátor fut, és a V2G (vehicle-to-grid) technológia lehetővé tenné, hogy ezek az autók ne csak fogyasztók, hanem szükség esetén táplálók is legyenek a hálózat számára. Bár ebből meggazdagodni nem lehet a tárolási veszteségek és az akkumulátor degradációja miatt, egy kereskedelmi aggregátorcégen keresztül, amely sok kis tárolót és fogyasztót fog össze, szélsőséges piaci helyzetekben lehet esély a hatékony működésre.
A professzor szerint a legjobb energia az el nem fogyasztott, a legrosszabb pedig az eltárolt. A tárolás során 20-25 százalékos veszteség keletkezik, és 10-12 évente jelentős mennyiségű ipari veszélyes hulladék keletkezik. Az életciklus-elemzések (LCA) is kedvezőtlen képet festenek a tárolás környezeti terheléséről.
Alternatívaként a fogyasztás intelligens vezérlését javasolja, mint például a mosógépek vagy klímák működésének időzítését az áramtermeléshez igazítva. Ez a megoldás akkumulátorok nélkül is jelentős, akár 1000 megawattos terhelésátmenet-rendezési lehetőséget kínálna az ország számára, kihasználva a már fél évszázada működő távoli fogyasztásbefolyásolási gyakorlatot, mint amilyen a B tarifás villanybojlereké.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása