A globális olajpiac egyre szokatlanabb kettészakadással néz szembe, ahol az amerikai kontinensen jelentős nehéz nyersolaj felesleg halmozódott fel. Ezzel párhuzamosan Ázsiában és Európában továbbra is kínálati hiány és hordónkénti 100 dollár feletti árak jellemzik a piacot. A nyugati féltekén keletkezett többletet az extrém mértékben megnövekedett szállítási költségek miatt jelenleg nem lehetséges exportálni.
Az Egyesült Államokban, Kanadában, Venezuelában, Kolumbiában és Ecuadorban egyaránt jelentős mennyiségű sűrű, nehéz nyersolaj gyűlt össze. Ezt a típusú olajat a finomítók világszerte kedvelik, mivel jellemzően olcsóbb, és nagyobb arányban lehet belőle gázolajat előállítani. A felhalmozódás oka elsősorban a szállítási költségek drasztikus emelkedése, ami ellehetetleníti az exportot a szűkebb kínálatú régiókba.
A Mexikói-öböl térségéből Ázsiába tartó szupertankerek bérleti díja az év eleje óta több mint ötszörösére nőtt. Míg februárban egy ilyen út 10-15 millió dollárba került, a múlt héten már elérte a 80 millió dollárt, ami hordónként mintegy 40 dolláros többletköltséget jelent. Ez az áremelkedés nagyrészt az Ománi-öbölben zajló hajók közötti átrakodásoknak tudható be, amelyek globálisan lekötik a rendelkezésre álló tartályhajó-kapacitás jelentős részét.
A kanadai, kolumbiai és ecuadori nehéz nyersolajfajták ára hordónként több mint 10 dollárral esett, ezzel hathetes mélypontra került. Az Argus Media adatai szerint a Western Canada Select szállítási és biztosítási költségek nélkül 74 dollár körül, a kolumbiai Vasconia mintegy 84 dollár, az ecuadori Oriente pedig 76 dollár környékén forgott. A venezuelai nyersolaj ára szállítási költségek nélkül 74,50 dollár körül alakult.
A kialakult túlkínálathoz számos tényező együttesen járult hozzá az amerikai kontinensen. Venezuela olajexportja jelentősen megugrott, miután az Egyesült Államok januárban intézkedéseket hozott Nicolás Maduro volt elnökkel szemben, majd megkezdődött az ország olajszektorának újraindítása. Kanada termelése történelmi csúcson van, ami tovább növeli a régióban rendelkezésre álló nyersolaj mennyiségét.
Washington emellett több mint 130 millió hordót szabadított fel a stratégiai olajtartalékaiból, ami szintén hozzájárult a helyi készletek növekedéséhez. Ezek az intézkedések és termelési volumenek együttesen teremtettek egy olyan helyzetet, ahol a kínálat meghaladja a helyi keresletet, különösen a nehéz nyersolaj esetében.
Az amerikai finomítók, bár szívesen átvennék az olcsó, helyben rekedt készleteket a rekordmagas dízelárak miatt, kapacitásuk gyakorlatilag betelt. Az idei évben az amerikai finomítók átlagosan 93,5 százalékos kapacitáskihasználtsággal működtek, ami 28 éves csúcsot jelent. A nehéz nyersolajból dízel- és benzinalapanyagot előállító kokszolóegységek is a maximumon járnak.
Emellett sok amerikai finomító a Mexikói-öbölben kitermelt tengeri nyersolajra, például a Mars Sour típusra rendezkedett be. Ezek a létesítmények nem feltétlenül alkalmasak a kanadai vagy venezuelai nehéz olajfajták közvetlen feldolgozására, mivel azokhoz könnyebb alapanyaggal való keverés szükséges.
Ez a kettészakadt globális olajpiaci helyzet jelentős gazdasági és logisztikai kihívásokat vet fel. A nehéz nyersolaj, amelyből a finomítók jellemzően több gázolajat tudnak előállítani, alapvető fontosságú a globális energiaellátás szempontjából. Az amerikai kontinensen tapasztalható felesleg és a nyomott árak ellentétben állnak az ázsiai és európai régiók szűkös kínálatával és magas referenciaáraival.
A szállítási költségek áthidalhatatlan fala gátolja a hatékony globális elosztást, ami torzítja a piaci mechanizmusokat. Ez azt jelenti, hogy a világ egyik felén olcsóbb, de hozzáférhetetlen olaj áll rendelkezésre, míg a másik felén drágán kell beszerezni a szükséges mennyiséget. A helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, és nyomást gyakorolhat a globális ellátási láncokra.
A jelenlegi helyzet fennmaradása esetén az amerikai kontinensen tovább növekedhet a nehéz nyersolaj készlet, ami további árcsökkenést eredményezhet a helyi piacokon. Eközben Ázsiában és Európában az árak továbbra is magasak maradhatnak, amíg a szállítási nehézségek nem enyhülnek. A tartályhajó-kapacitás globális lekötöttsége kulcsfontosságú tényező, amelynek változása alapvetően befolyásolhatja a piaci egyensúlyt.
A globális olajpiac stabilitása szempontjából elengedhetetlen lenne a szállítási útvonalak normalizálódása és a fuvardíjak mérséklődése. Ennek hiányában a regionális árkülönbségek és a logisztikai akadályok továbbra is jelentős kihívást jelentenek majd az iparág számára. A helyzet hosszú távú megoldása a globális kereskedelmi útvonalak és a hajózási infrastruktúra tehermentesítésétől függ.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása