A Budapesti Corvinus Egyetem friss kutatása érdekes összefüggésre világít rá az értékelési módszerek és a hallgatói teljesítmény között. Az eredmények szerint a diákok jelentősen jobban teljesítenek, ha vizsgáikon a hibákért pontlevonást kapnak, szemben azzal, ha a helyes válaszokért gyűjtenek pontokat. Ez az egyszerű módszertani változtatás akár 8 százalékpontos javulást is hozhat az egyetemi eredményekben, azonos tartalmú számonkérés mellett. A jelenség hátterében a veszteségtől való félelem pszichológiai hatása áll, amely erősebb motivációt jelenthet a tanulásra.
A kutatást Ertl Antal, Holb Éva és Bakó Barna vezette a Budapesti Corvinus Egyetemen. 321 elsőéves makroökonómia hallgatót vontak be a vizsgálatba, akiket három különböző értékelési rendszerbe soroltak. Az első csoport a hagyományos pontgyűjtéses módszerrel dolgozott, ahol a helyes válaszokért kaptak pontokat.
A második, veszteségalapú csoport tagjai maximális pontszámmal indultak, és a hibákért vontak le tőlük pontokat. A harmadik, hibrid csoport a félév során hagyományos pontozást alkalmazott, majd az év végi vizsgán áttért a veszteségalapú értékelésre. A félév végi vizsga egy egységes, feleletválasztós teszt volt, melyet minden csoport azonos időpontban írt meg.
Fontos, hogy mindhárom csoport ugyanazt a tananyagot, teszteket és osztályzathatárokat használta, így a különbségek az értékelési módszernek tulajdoníthatók. A Journal of Economic Behavior & Organization című folyóiratban publikált tanulmány szerint a legmarkánsabb hatás a félév végi vizsgán mutatkozott meg. A veszteségalapú értékelést kapó hallgatók 7,8 százalékponttal jobb eredményt értek el a hagyományos csoporthoz képest a félév végi vizsgán, ami statisztikailag szignifikáns volt.
Egy további elemzés, amely kizárta a valószínűsíthetően lemorzsolódó hallgatókat, is legalább 5,3 százalékpontos előnyt mutatott ki. A szemeszter során írt teszteken is megfigyelhető volt javulás, bár kisebb mértékben, átlagosan 2,6 százalékponttal a hallgatók három legjobb teszteredményét tekintve.
A kutatás alapját a veszteségelkerülés pszichológiai elve képezi. Ertl Antal, a tanulmány vezető szerzője rámutatott, hogy az irodalom már korábban is dokumentálta, miszerint az emberek számára egy adott összeg elvesztése sokkal nagyobb fájdalommal jár, mint ugyanannyi összeg megszerzése feletti öröm.
Az oktatásra alkalmazva ez azt jelenti, hogy a diákokat erősebben motiválhatja a pontvesztéstől való félelem, mint a pontszerzés lehetősége. Ez a pszichológiai mechanizmus arra ösztönözheti a hallgatókat, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak tanulmányaikra, fokozva aktivitásukat és javítva teljesítményüket. A pontvesztéssel járó kellemetlenség tartósan fenntarthatja a motivációt a félév során. A kutatók feltételezése szerint a veszteségeket hangsúlyozó értékelési rendszer átalakítása javíthatja a tanulmányi eredményeket.
Az eredmények jelentőséggel bírnak az oktatásmódszertan szempontjából. A módszertani változtatás rendkívül költséghatékony, mivel nem igényel új tananyagot, vizsgákat vagy jelentős erőforrásokat. Csupán a pontszámok bemutatásának módját kell módosítani, ami könnyen bevezethető gyakorlat lehet az egyetemi oktatásban. Ez az egyszerű beavatkozás, amely nem jár a tananyag vagy a vizsgák tartalmának változtatásával, mégis mérhető javulást hozhat a hallgatói teljesítményben.
A kutatás azt is vizsgálta, hogy a hallgatók hozzászoknak-e az új rendszerhez. A veszteségalapú csoport a szemeszter során 11 százalékponttal jobban teljesített a hibrid csoportnál, amikor az még hagyományos értékelést kapott. A félév végi vizsgán, amikor mindkét csoport veszteségalapú értékeléssel találkozott, teljesítményük közelített egymáshoz, ami arra utal, hogy a hatás a megszokás ellenére is fennmaradt.
A kutatók vizsgálták a heterogenitást is, azaz, hogy vannak-e olyan alcsoportok, akikre a beavatkozás negatívan hat. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbségeket nemi vagy matematikai előképzettség alapján. Azonban felhívták a figyelmet arra, hogy az alcsoportokra vonatkozó elemzések statisztikai ereje korlátozott volt, így további vizsgálatokra lehet szükség ezen a téren.
Bár a kutatás ígéretes eredményeket mutatott, a szerzők további vizsgálatokat tartanak szükségesnek. Fontos lenne feltárni, hogy a veszteségalapú értékelés milyen hatással van a hallgatók stressz-szintjére, motivációjára és általános jóllétére. A jelenlegi kutatás csupán egy félévre terjedt ki, ezért lehetséges, hogy hosszabb távon a megfigyelt hatás mértéke csökkenhet.
A módszer szélesebb körű alkalmazása előtt tehát érdemes lenne megvizsgálni a hosszú távú pszichológiai és pedagógiai következményeket. Azonban a kezdeti eredmények alapján a pontlevonásos értékelés egy egyszerű, mégis hatékony eszköz lehet a tanulmányi eredmények javítására az egyetemi oktatásban. A Budapesti Corvinus Egyetem kutatása értékes hozzájárulás a viselkedés-közgazdaságtan és az oktatáspszichológia területéhez.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása