Amikor az emberek egy nagyobb, nyitott térben, konkrét cél nélkül sétálnak, meglepő módon nem véletlenszerűen választanak irányt. Megfigyelések szerint a csoportok, sőt az egyének is, hajlamosak lassan, az óramutató járásával ellentétes irányban körözni. Ez a különös jelenség öt éve foglalkoztatja a tudósokat, akik számos elméletet vizsgáltak meg a magyarázatára.
A kutatás 2020-ban, a koronavírus-járvány idején indult, eredetileg azzal a céllal, hogy megfigyeljék, hogyan tartanak távolságot egymástól az emberek zárt térben. A kísérletek felvételeinek elemzése során azonban feltűnt a kutatóknak, hogy a résztvevők szinte kivétel nélkül ugyanabba az irányba, az óramutató járásával ellentétesen kezdtek körözni. Ez a kollektív mozgásminta kezdetben az úgynevezett emergens viselkedés klasszikus példájának tűnt, ahol egyedi interakciókból spontán módon alakul ki egy nagyobb mintázat, mint például a madárrajok vagy halrajok esetében.
A fizikusok ezért kezdetben azt feltételezték, hogy a körözést az emberek egymás közötti viselkedése vagy a környezet hozza létre. Azonban a további vizsgálatok során sorra kizárták a kézenfekvő magyarázatokat. Kiderült, hogy sem a helyiség falai, sem a résztvevők jobb- vagy balkezessége nem befolyásolta a mozgás irányát.
A jelenség mélyebb megértéséhez a kutatók számos kontrollált kísérletet végeztek. Egyik első gyanúsított a szoba kialakítása volt, mivel korábbi idegtudományi kutatások szerint a jobbkezesek inkább balra, a balkezesek pedig jobbra fordulnak. Ezt az elméletet úgy tesztelték, hogy különböző preferenciájú egyénekből álló csoportokat engedtek sétálni, de az eredmény változatlan maradt: a tömeg továbbra is az óramutató járásával ellentétes irányban mozgott.
Egy másik kísérlet során a falak tudattalan terelő hatását vizsgálták egy 3000 négyzetméteres, falak nélküli, nyitott iskolai területen, ahol több mint száz tinédzser vett részt. Meglepő módon a balra tartó körözés nemhogy nem szűnt meg, de még erősebben jelentkezett, mint a beltéri teszteknél. Ez kizárta a fizikai akadályok szerepét a jelenségben.
A kutatók a közlekedési szokásokat is megvizsgálták, mint lehetséges okot. Spanyolországban, ahol jobb oldali közlekedés van, az emberek hajlamosak jobbra kitérni egymás elől, ami elméletileg az óramutató járásával ellentétes körözéshez vezethet. Azonban Japánban, ahol bal oldali közlekedés van, a résztvevők szintén az óramutató járásával ellentétes irányban bolyongtak, ezzel cáfolva a közlekedési szokások befolyását.
Még egy kulturális magyarázat is felmerült, miszerint az életünk során megtanuljuk, hogy a természetes körözési irány az óramutató járásával ellentétes (pl. társasjátékok, atlétikai pályák). Ezt az elméletet óvodások megfigyelésével tesztelték, mivel ők még alig találkoztak ilyen konvenciókkal. A balra tartó tendencia azonban náluk volt a legerősebben tetten érhető, ami kizárta a kulturális tanulás szerepét is.
A számos kizárt magyarázat után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a balra húzó hajlam valószínűleg belőlünk, az egyén szintjén fakad. Ez lehet valamilyen biomechanikai sajátosság, vagy az idegrendszer működésének apró aszimmetriája. Ennek bizonyítására több mint kétszáz önkéntest kértek meg, hogy teljesen egyedül sétáljanak egy üres térben, és ők is az óramutató járásával ellentétes irányban kezdtek körözni.
Bár a tudósok nagy bizonyossággal meg tudják mondani, hol nem érdemes keresni a magyarázatot, azt továbbra sem tudják, miért húzunk balra. Ennek a jelenségnek a megértése azonban rendkívül fontos a jövő szempontjából. A zsúfolt közösségi terek, mint a repülőterek, pályaudvarok vagy stadionok tervezésénél kulcsfontosságú, hogy a tömeg természetesen és akadálymentesen áramolhasson.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása