A Szent Korona eredetéről és évszázados sorsáról szóló viták régóta foglalkoztatják a történészeket. Most újabb bizonyítékok erősítik meg azt a feltételezést, miszerint a korona csúcsán nem mindig a ma is látható kereszt állt, hanem egy értékes zafírkő. Ez a felfedezés jelentősen hozzájárul a magyar történelem egyik legfontosabb ereklyéjének megértéséhez.
Spielmann Gábor független kutató numizmatikusként figyelt fel arra, hogy II. András 1206-os érméjén a Szent Korona tetején egy kerek dísz látható. Ez a megfigyelés indította el a kutatást a csúcsdísz lehetséges sorsa után, melynek eredményeként a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött Rudolf-féle osztrák császári korona csúcsdíszéhez jutott el. Az eredeti díszítményt az 1500-as évek közepén cserélték le a ma ismert keresztre.
A Mohács utáni zűrzavaros időszakban, amikor a korona többször is gazdát cserélt, Szapolyai János özvegye, Izabella királynő 1551-ben kényszerűen átadta a Szent Koronát Habsburg Ferdinándnak. Előtte azonban a krónikák szerint leszedte annak csúcsdíszét, és fiának, János Zsigmondnak adta. Ez a drágakő Bocskai Istvánhoz, majd Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez került, aki később II. Rudolf német-római császár udvarába menekült Csehországba.
Rudolf 1610-ben bebörtönözte Báthoryt, aki gyóntatója tanácsára ajándékozta a csúcsdíszt a császárnak. Rudolf ezután új udvari ötvösmestert bízott meg azzal, hogy a relikviát a saját koronájára helyezze. Egy 1610-es rajz már a magyar Szent Koronáról származó zafírt és alatta egy kiskeresztet ábrázol a Rudolf-koronán, és 1611-től az osztrák leltárakban is szerepel a zafír mint a Rudolf-korona csúcsdísze. Később Rudolf privát koronája az Osztrák Császárság hivatalos állami koronájává vált, sőt 1915-ben az Osztrák–Magyar Monarchia címerében is feltűnt mindkét korona.
A Szent Korona eredete máig vita tárgya, de a történettudomány jelenleg azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy az alsó abroncsrésze I. Géza magyar király második felesége, a bizánci Szünadéné révén érkezett Magyarországra 1074 körül. Ez az oromdíszes női korona eredetileg görög feliratokkal rendelkezett, és nem közvetlenül Géza királynak készült. A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették hozzá.
Mivel bizáncias stílusú koronáról van szó, a korabeli példák alapján valószínűsíthető, hogy a tetejét egy értékes drágakő díszítette. Ez a drágakő-csúcsdísz elméletet támasztja alá a mostani kutatás. A Mohács utáni időszakban a Magyar Királyság politikai helyzete rendkívül instabil volt, a korona többször is gazdát cserélt a trónkövetelők és a török hódítók között, ami hozzájárult a csúcsdísz elvesztéséhez és kalandos útjához.
Spielmann Gábor kutatásait két új történelmi forrás is megerősíti. Az egyik Gyulaffi Lestár (1557-1605) történetíró és diplomata elbeszélése, aki Báthory Zsigmond titkára volt. Gyulaffi leírja, hogy Ugrai Gergely bihari főispán 1595 körül adta át Bocskai Istvánnak „a magyari koronának egy ágát”, egy „igen szép safélykű, nagy öreg” követ, amit Bocskai továbbadott Báthory Zsigmondnak.
A „safélykű” a zafírkövet jelenti, a „nagy öreg” pedig annak impozáns méretére utal. Ez a leírás pontosan illeszkedik a feltételezett csúcsdíszre, amely a „korona virágjában” volt, azaz az alsó, liliomszerű aranyfoglalatban és a kis kereszten. A másik megerősítő forrás a fogvatartott Báthory Zsigmond bírósági tárgyalásának jegyzőkönyve, ahol élénk érdeklődést mutattak a csúcsdísz iránt, „egy drágakővel díszített liliom egy igen régi magyar koronából” néven említve azt.
Ezek a források arra utalnak, hogy Báthory Zsigmond csak az 1610 március-áprilisi tárgyalása után adhatta át a zafírkövet Rudolfnak. A Habsburgok Mohács után szemet vetettek a szétzilált Magyar Királyságra, és a több száz éves Szent Korona csúcsdíszét Rudolf szívesen látta saját koronáján, mint értékes szerzeményt, ami a magyar területek feletti igényüket is szimbolizálta.
A kutatás eredményei, melyeket a Rudolf-korona korai festményei, a Habsburg leltárakban a zafír feltűnése, és a Rudolf-korona 1610-es tervrajza is alátámasztanak, új megvilágításba helyezik a Szent Korona történetét. Bár Gyulaffi Lestár beszámolója nem részletezi, hogyan került Ugrai Gergelyhez a zafírkő, szinte bizonyos, hogy Báthory Zsigmond tájékoztatta II. Rudolfot annak eredetéről. Ez a felfedezés gazdagítja a magyar nemzeti ereklye komplex múltjáról alkotott képünket, és rávilágít a történelmi tárgyak vándorlásának bonyolult összefüggéseire.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása