Az euróövezeti tagság nem csupán közös fizetőeszközt jelent, hanem egy olyan pénzügyi védőhálóhoz is hozzáférést biztosít, amelyet az eurózóna a korábbi adósságválság tapasztalatai alapján épített ki. Ez a védelem különösen értékes lehet egy komolyabb világpiaci bizonytalanság idején, azonban igénybevételének szigorú feltételei vannak.
A jelenlegi globális piaci környezetben, ahol az állampapírhozamok évtizedes csúcsokat ostromolnak, egyre inkább felértékelődik a pénzügyi stabilitás. Az energiaválság okozta inflációs várakozások, a mesterséges intelligencia fejlesztések tőkeigénye és az elöregedő társadalmak hosszú távú nyomása mind hozzájárulnak ehhez a helyzethez. Ebben a légkörben a befektetők gyorsan magasabb kockázati prémiumot kérhetnek, ha bizonytalanságot érzékelnek.
Franciaország jelenleg éppen ilyen helyzetben van, ahol a költségvetés körüli politikai és gazdaságpolitikai bizonytalanságra gyorsan reagált a piac. Ennek következtében a francia állampapírhozamok a görög hozamok fölé emelkedtek, ami sokaknak a 2010-es évek eleji európai adósságválságot idézi fel.
Ez a piaci reakció rávilágít arra, hogy még a nagyobb gazdaságok is sebezhetőek a befektetői bizalom ingadozásával szemben. A helyzet ismételten aláhúzza a fegyelmezett gazdaságpolitika és a költségvetési stabilitás fontosságát a piaci bizalom fenntartásában.
Az Európai Unió és az Európai Központi Bank (EKB) sokat tanult a 2010-es évek eleji válságból, melynek során több eszközt is kifejlesztettek a pénzügyi stabilitás megőrzésére. Az EKB 2010 májusában az értékpapír-piaci programmal (SMP) kezdett beavatkozni a kötvénypiacokon, problémás helyzetbe került országok kötvényeit vásárolva. Bár közel 220 milliárd eurónyi kötvényvásárlás történt, ez önmagában nem tudta megállítani az eszkalációt.
A fordulópontot Mario Draghi akkori jegybankelnök 2012-es ígérete hozta, miszerint az EKB mindent megtesz az euró megmentéséért. Ezt az ígéretet támogatta meg az Outright Monetary Transactions (OMT) eszköz létrehozása, amely szigorú feltételek mellett lehetővé tette volna euróövezeti országok rövidebb lejáratú államkötvényeinek másodpiaci vásárlását. Az OMT-re nem állapítottak meg előzetes mennyiségi korlátot, ami kulcsfontosságú döntésnek bizonyult, hiszen a hiteles ígéret önmagában is elegendőnek bizonyult, és az eszközt sosem kellett bevetni.
Tíz évvel később, 2022-ben az EKB továbbfejlesztette ezt a logikát, létrehozva a transzmisszióvédelmi eszközt (Transmission Protection Instrument, TPI). A TPI lehetővé teszi az eurórendszer számára, hogy kötvényvásárlással lépjen közbe, ha egy euróövezeti ország finanszírozási feltételei olyan piaci mozgások miatt romlanak, amelyeket az adott ország fundamentumai nem indokolnak, és ez veszélyezteti az EKB monetáris politikájának megfelelő működését.
A TPI vásárlásainak nagysága sincs előre korlátozva, azonban ez nem egy automatikus mentőöv. Az EKB számos feltételt vizsgál, többek között azt, hogy az érintett ország megfelel-e az uniós fiskális keretrendszernek, nincsenek-e súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságai, és fenntartható-e az államadósság-pályája. Az eszköz ereje abban rejlik, hogy a piac tudja: szükség esetén az EKB képes fellépni az indokolatlan és rendezetlen piaci folyamatokkal szemben, de csak akkor, ha a tagország is teljesíti a rá eső részt.
Magyarország számára különösen releváns ez a helyzet, mivel kis, nyitott gazdaságként rendkívül érzékeny a nemzetközi befektetői hangulat hirtelen változásaira. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdaságpolitika néha hajlamos rövid távon népszerű, de hosszú távon költséges intézkedéseket hozni, ami a piac türelmének elfogyásakor gyorsan érezhető következményekkel járhat.
Sokan úgy vélik, hogy az euróövezeti csatlakozás minden kockázatra gyógyírt jelentene, de ez a gondolatmenet téves. Az euró bevezetése megszüntetné a forint leértékelődésének veszélyét, azonban a magyar állampapírok hozama attól még ugyanúgy elszállhatna. A közös fizetőeszköz önmagában nem tünteti el egy ország fiskális kockázatait, és nem teszi következmények nélkülivé a fegyelmezetlen gazdaságpolitikát.
Alapvetően azonban megváltozna a helyzet: Magyarország hozzájutna egy olyan pénzügyi védőhálóhoz, amely az euróövezeten kívül egyszerűen nem áll rendelkezésére. Ez a védelem azonban nem jelenti azt, hogy az EKB minden körülmények között megmentené az eurót használó Magyarországot. Éppen ellenkezőleg, a TPI egyik legfontosabb üzenete, hogy a védelemnek ára van.
Ez az ár rendezett költségvetést, fenntartható adósságpályát és hiteles gazdaságpolitikát követel. Az EKB hivatalosan is csak olyan országok esetében mérlegeli a TPI alkalmazását, amelyek stabil és fenntartható fiskális és makrogazdasági politikát folytatnak.
A piac az utóbbi időben láthatóan pozitívan reagált a magyar euróbevezetési narratívára, ami az árfolyamnak és a kötvénypiacnak is kedvezhet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a megelőlegezett bizalom ugyanolyan gyorsan el is tűnhet, mint ahogyan megérkezett.
Az euróhoz vezető út önmagában is kiemelten fontos, nem csupán maga a cél. Ehhez fiskális fegyelemre, kiszámítható gazdaságpolitikára és a piacokat feleslegesen torzító intézkedések visszaszorítására van szükség. A sikeres csatlakozás végén nemcsak a forint árfolyamkockázata tűnne el, hanem Magyarország számára is elérhetővé válna egy olyan pénzügyi védőháló, amely egy komolyabb világpiaci turbulencia idején rengeteget érhet.
A francia történet ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ezt a védőpajzsot nem szabad összekeverni egy feltétel nélküli mentőövvel. Az EKB segítsége feltételekhez kötött, és csak akkor lép fel, ha a tagország is kész megtenni a maga részét a stabilitás fenntartásáért.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása