Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus szerint Magyarország jövőjét veszélyeztetheti az euró bevezetésének siettetése, amennyiben ez a lépés a gazdaság felzárkóztatásához szükséges beruházások elhalasztásával jár. A Tisza Párt által kitűzött 2030-as céldátum a maastrichti kritériumok teljesítésére rendkívül szigorú költségvetési politikát követel. Ez a megszorító irány azonban ütközhet az ország évtizedes fejlesztési elmaradásainak pótlásával és a versenyképesség javításával.
A Tisza Párt már a kormányra kerülése előtt elkötelezte magát amellett, hogy 2030-ra Magyarország teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat. Ennek a vállalásnak az első komoly megmérettetése az október végére ígért 2027-es költségvetés lesz. A piaci szereplők már most szigorúbb költségvetési politikát áraznak be, ami a magyar eszközök megítélésében és a forint árfolyamában is megmutatkozott.
Az euróövezeti csatlakozás feltételei között szerepel a három százalék alatti költségvetési hiány, a hatvan százalék körüli vagy csökkenő államadósság, az alacsony infláció és stabil hosszú távú kamatszint. Emellett legalább kétéves árfolyamstabilitás szükséges az ERM II rendszerében. Magyarország számára a költségvetés és az államadósság rendbetétele jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Az új kormány becslése szerint beavatkozás nélkül a költségvetési hiány 2026-ban nyolc százalék fölé emelkedne.
Az euró bevezetésének számos előnye van, melyeket Pogátsa Zoltán is elismer. Ezek közé tartozik az árfolyamkockázat megszűnése, ami a vállalatok számára kiemelten fontos, hiszen a forint 2008 és 2024 között tartósan gyengült. Az átváltási költségek eltűnése is kézzelfogható előny, továbbá az euró egy szimbolikus, reputációs szempontból is vonzó. Sokan úgy tekintenek rá, mint ami szorosabban köti Magyarországot Európa stabil, gazdag országaihoz.
A lakosság körében végzett felmérések szerint az emberek mintegy 75 százaléka támogatja az euró bevezetését. A közgazdász azonban rámutat, hogy ez az arány jelentősen csökkenne, ha a kérdésfeltevés tartalmazná a gyors bevezetés gazdasági és költségvetési árát. Szerinte sok közgazdász úgy beszél az euróról, mintha annak csatlakozási költségei elhanyagolhatóak lennének, vagy éppen javítaná a gazdasági teljesítményt, amivel ő nem ért egyet.
A kormány által kitűzött 2030-as céldátum az euró bevezetésére rendkívül feszes időzítést jelent. Két lehetséges értelmezés is felmerül: vagy addigra teljesülnek a kritériumok, és csak utána kezdődik az ERM II-ben töltött idő, ami 2033 körüli euróbevezetést jelentene. Vagy már korábban belép az ország az ERM II-be, és menet közben teljesíti a feltételeket, ami 2031 körüli euróval járhat. Bármelyik forgatókönyv is valósul meg, a költségvetési hiányt nagyon rövid idő alatt, 2028-2029 környékére kellene a maastrichti küszöb közelébe vagy alá szorítani. Ez egy erősen megszorító költségvetési pályát feltételez.
Ezzel párhuzamosan a kormány másik fontos vállalása az, hogy megkezdje Magyarország több évtizedes fejlesztési elmaradásainak pótlását. A közgazdász hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt tizenhat évnek is van felelőssége ebben, a probléma valójában a rendszerváltás óta halmozódott fel. Az alapvető fejlesztések elmaradása évtizedeken át jellemezte az országot, függetlenül a kormányzó politikai erőtől.
Magyarország valós fejlesztési szükségletei hatalmasak, és nem csökkenő, hanem meredeken növekvő kiadási igényt jeleznek előre a következő években. Az energetika, az egészségügy, az oktatás, valamint a közlekedési infrastruktúra mind olyan területek, ahol komoly beruházásokra lenne szükség. Ezt a növekvő kiadási igényt rendkívül nehéz összeegyeztetni azzal a szigorúan konzervatív költségvetési pályával, amelyet a gyors eurócsatlakozás megkövetelne.
Pogátsa Zoltán szerint, ha a lakosságnak úgy tennénk fel a kérdést, hogy szeretnének-e minél hamarabb eurót akkor is, ha ennek az az ára, hogy kevesebb pénz jut energetikára, oktatásra, vasútra, alsóbbrendű utakra vagy akár nyugdíjakra, a jelenlegi támogatottság radikálisan visszaesne. Ez a helyzet két ellentétes cél ütközését mutatja: a gyors fiskális konszolidáció és a gazdaság felzárkóztatása közötti dilemmát.
Az alapvető probléma, hogy a magyar gazdaság termelékenysége nem javult érdemben, sőt, az Európai Unió átlagához képest 2010 óta még vissza is csúszott. Ez azt jelenti, hogy relatíve távolabb vagyunk az uniós termelékenységi szinttől, mint korábban. A 2026-os IMD-versenyképességi rangsorban Magyarország újabb három helyet rontott, ezzel elveszítve a 2025-ös évben elért javulásának egy részét.
Pogátsa Zoltán hangsúlyozza, hogy a termelékenység javítása nem magától értetődő, hanem beruházásokat igényel. Bár az egyensúly fontos része a gazdaságnak, nem lehet a termelékenység rovására helyreállítani. A közgazdaságtanban széles körű egyetértés van abban, hogy a termelékenység növeléséhez humán tőkébe és infrastruktúrába kell befektetni.
Az államnak megkerülhetetlen szerepe van olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy, a vasút és az alsóbbrendű úthálózat fejlesztése, valamint az energiaellátás modernizálása. Ide tartozik Paks jövője, a zöld átmenet, a szélerőművek és a hozzájuk szükséges hálózat kiépítése is. A közgazdász becslése szerint nagyjából 30 ezer milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország visszakerüljön egy felzárkózó, versenyképességet javító pályára. Ez az összeg nem spórolható meg.
Ha Magyarország most a költségvetési egyensúlyt helyezi előtérbe, és megszorításokat vezet be ahelyett, hogy gyorsan beruházna a kritikus területekbe, az a versenyképesség további romlásához vezethet. A csökkenő versenyképesség pedig alacsonyabb magyar béreket, kevesebb erős hazai vállalatot és végső soron gyengébb költségvetési bevételeket eredményez. Kevesebb személyi jövedelemadó, áfa és társasági adó folyik be az államkasszába.
Ez azt jelenti, hogy középtávon éppen a költségvetési egyensúlyt ássa alá az a politika, amely nem teremti meg előbb a versenyképesség alapjait. A gyors fiskális konszolidáció és a gazdaság felzárkóztatása közötti feszültség tehát hosszú távon is meghatározó lehet Magyarország gazdasági pályáján. A döntés arról, hogy melyik célt priorizálja az ország, alapjaiban befolyásolhatja a jövőbeni fejlődési lehetőségeket.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása