John Lennon, a The Beatles legendás frontembere 1940. október 9-én látta meg a napvilágot Liverpoolban, egy munkásosztálybeli családban. Élete során nem csupán a popzene új korszakát indította el, hanem egy rendkívül összetett személyiség volt, akinek művészete és magánélete is tele volt ellentmondásokkal. A béke és szeretet szószólójaként vált ismertté, miközben saját bevallása szerint agresszív és erőszakos volt, és már a hatvanas években megjósolta saját tragikus halálát.
John Lennon halála tragikus és erőszakos módon következett be 1980. december 8-án, amikor Mark David Chapman öt lövéssel végzett vele New Yorkban. A zenész már a hatvanas években előre megérezte sorsát, amikor azt állította, hogy „valami őrült fogja kinyiffantani”. Ez a kijelentés hátborzongatóan pontosnak bizonyult, hiszen egy mentálisan zavart férfi vetett véget életének.
A gyilkosság estéjén Lennon sofőrje pánikszerűen kérdezte a támadót, mit tett, mire Chapman hidegvérrel válaszolt. Néhány órával korábban Lennon már találkozott a férfival, és furcsának találta, de nem akart előítéletes lenni. A gyilkos egyik lövése a zenész aortáját érte, azonnal halálos sebet okozva.
Lennon gyermekkorát bizonytalanságok és törések jellemezték. Édesapja ötéves korában elhagyta a családot, édesanyja pedig nem érezte magát képesnek egyedül felnevelni fiát, ezért Mimire, a testvérére bízta nevelését. Az édesanyjával való egyetlen szoros kapocs a zene volt, ő tanította meg bendzsón játszani, ami az első hangszere lett.
Nagynénje kezdetben nem fűzött sok reményt zenei karrierjéhez, inkább „rendes szakmát” szeretett volna neki, de Lennon kitartott a művészet mellett. Végül a Liverpool College of Art-ba nyert felvételt, nagynénje segítségével, mivel iskolai eredményei nem voltak kiemelkedőek. Itt ismerte meg első feleségét, akitől Julian fia született, akivel válásuk után nem tartotta a kapcsolatot, és a fiú elmondása szerint gyakran éreztette vele, hogy nem szereti.
A nőkkel való kapcsolata is problémás volt, amit ő maga is elismert. Egy 1980-as interjúban nyíltan beszélt agresszív és hirtelen haragú természetéről: „Régen kegyetlen voltam a párommal, fizikailag gyakorlatilag bármelyik nővel. Erőszakos voltam. Nem tudtam kifejezni magam, ezért ütöttem. Verekedtem a férfiakkal, és ütöttem a nőket. Éppen ezért beszélek állandóan a békéről.” Érezte kijelentései iróniáját, de vállalta azokat, mivel a kendőzetlen őszinteség része volt imázsának.
Nem csupán nőket bántalmazott; egyszer úgy összeverekedett egy férfival, hogy azt mentő vitte el. Az incidens oka az volt, hogy a férfi azzal viccelődött, Lennon valójában homoszexuális, és Paul McCartney a titkos szerelme. Yoko Ono később megerősítette, hogy Lennon valóban vonzódott a férfiakhoz, de gátlásossága miatt sosem cselekedett. Ono elmondása szerint beszélgettek arról, hogy az emberek alapvetően biszexuálisak, és a társadalmi elvárások korlátozzák őket.
Őszintesége miatt a sajtó is kedvelte, hiszen a '60-as években még nem létezett médiatréning, így a hírességek szabadszájúan nyilatkoztak. Ennek következménye volt az is, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyekkel magára haragította a katolikus egyházat. Azt mondta: „A kereszténység el fog tűnni. Megszűnik, megsemmisül. Erről még csak vitatkozni sem vagyok hajlandó. Igazam van és be is fog igazolódni. Már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus.” Később tisztázta, hogy nem Jézus istenségét vagy a vallást akarta káromolni, hanem a kor tényét kívánta megfogalmazni, miszerint a televízió és a rock 'n' roll népszerűbb, mint a krisztusi tanítások.
Lennon személyes szokásai is eltértek zenésztársaiétól. Ő volt az első a Beatles tagjai közül, aki megházasodott, de az utolsó, aki megtanult vezetni. Utóbbi képessége nem volt kiemelkedő; vásárolt egy Rolls Royce-t, amit hippisre festetett, de többször is balesetezett vele. Véglegesen akkor adta fel a vezetést, amikor második feleségével, Yoko Onóval és gyermekükkel utazva olyan súlyosan ütközött, hogy mindketten megsérültek. Emellett ő volt az egyetlen a zenekarból, aki nem lett vegetáriánus, bár tiszteletben tartotta társai döntését.
A The Beatles első albumának megjelenésével új időszámítás kezdődött a popzenében, amelynek John Lennon volt az egyik kulcsfigurája. Zenéjükkel meghódították Amerikát, és nevüket a vasfüggöny mögött is ismerték. Átformálták, modernizálták a zenei világot, stílust mutattak és szeretetet árasztottak.
Dalaik rezonáltak a '60-as évek fiataljainak vágyaival és érdeklődésével, mint például a háborúellenesség, a szexuális forradalom és a pszichedelikus drogok iránti érdeklődés. Lennon művészete és őszintesége, még a kényelmetlen igazságok kimondásában is, mélyen hatott a közönségre. Küzdelmei önmagával, lelkével és gondolataival a külvilág számára áldásként jelentek meg, hiszen ezekből születtek örökzöld slágereik.
Lennon komplex karaktere, a békevágy és az agresszió kettőssége, a társadalmi normák megkérdőjelezése mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne csak zenészként, hanem gondolkodóként és véleményformálóként is emlékezzenek rá. Az, hogy nyíltan beszélt hibáiról és belső konfliktusairól, hitelessé tette üzeneteit a szeretet és a béke fontosságáról.
John Lennon, bár nem volt példaértékű apa vagy férj minden tekintetben, tagadhatatlanul páratlan tehetségű művész volt. Belső harcai és ellentmondásos személyisége ellenére a zenéje generációkon átívelő hatást gyakorolt, és a 21. századi ember is előszeretettel hallgatja dalait.
A legenda, aki idén lenne 86 éves, túl korán távozott a világból, de öröksége, a béke és a szeretet üzenete, valamint a popzene forradalmasítása máig él. Művészete emlékeztet arra, hogy a legnagyobb alkotók gyakran a legösszetettebb személyiségek, akiknek belső világa adja műveik mélységét és erejét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása