Az Egyesült Államok kormánya, a Trump-adminisztráció égisze alatt, magas szintű, közvetlen tárgyalásokat indított Mianmar katonai vezetésével. Ez a lépés jelentős eltérést mutat Washington korábbi, a 2021-es katonai puccs után bevezetett elszigetelési politikájától. A diplomáciai fordulat középpontjában Michael Vance, az Egyesült Államok hírszerzésért és kutatásért felelős államtitkár-helyettese állt, aki személyesen egyeztetett Min Aung Hlaing tábornokkal.
A találkozó rávilágít a Trump-kormányzat új, tranzakcionális alapokon nyugvó külpolitikájára, amely a demokrácia-export helyett az érdekvezérelt párbeszédet helyezi előtérbe. A kapcsolatfelvétel tényét a tárgyalásokhoz közel álló, jelenlegi és volt amerikai tisztviselők is megerősítették.
Michael Vance szeptember 15-én és 16-án látogatást tett Mianmar fővárosában, Nepjidában, ahol személyesen tárgyalt Min Aung Hlaing tábornokkal, a 2021-es puccs vezetőjével. A diplomáciai találkozó elsődleges célja egy őrizetbe vett amerikai üzletember, Adam Castillo szabadon bocsátásának elérése volt, aki június 11-én került őrizetbe Rangunban. Castillo támogatói szerint koholt vádak alapján tartóztatták le, és a junta a szabadon bocsátásáért cserébe magas szintű amerikai kapcsolatfelvételt szabott feltételül.
Az egyeztetések hivatalosan az amerikai állampolgárokat célzó mianmari csalóközpontok felszámolására fókuszáltak, amelyek több milliárd dollárral károsítottak meg amerikai állampolgárokat. A felek azonban szélesebb körű együttműködésre is nyitottak, például az ország értékes ritkaföldfém-lelőhelyeinek kiaknázásában. A szeptemberi alkut egy júniusi, Tokióban tartott egyeztetés alapozta meg, amelyen Vance mellett a Pénzügyminisztérium, a Belbiztonsági Minisztérium és a Pentagon tisztségviselői is részt vettek.
A Külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint az amerikai érdekeket érintő kérdésekben minden mianmari csoporttal hajlandók együttműködni, miközben továbbra is követelik az erőszak beszüntetését és a politikai foglyok szabadon bocsátását. Tommy Pigott, a Külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a problémákat kezelni kell, nem pedig figyelmen kívül hagyni.
A 2021-es katonai hatalomátvétel után Joe Biden elnöksége azonnal befagyasztotta Mianmar jegybanki vagyonát, és kiterjedt szankciókat vetett ki a junta vezetőire, valamint a hadsereghez köthető vállalatokra. A Kongresszus 2022-ben még a demokratikus ellenzék nem halálos katonai támogatását is engedélyezte. A Trump-kormányzat külföldi segélyreformja során azonban ezeknek a demokratikus programoknak a nagy részét megkurtították vagy leállították.
Min Aung Hlaing tábornok továbbra is amerikai szankciók hatálya alatt áll súlyos emberi jogi visszaélések miatt, beleértve a 2016–2017-es tömeggyilkosságokat és több százezer rohingja muszlim elűzését, amelyet Washington korábban népirtásnak minősített. A választási csalásra hivatkozva puccsot végrehajtó tábornok politikai ellenfeleit terroristának bélyegzi, és minden erejével azon dolgozik, hogy nemzetközi legitimitást szerezzen névleg polgári kormányának.
A legmagasabb szintű kontaktus – amely példátlan a puccs óta – jól mutatja a Trump-kormányzat külpolitikai hangsúlyeltolódását. A demokrácia-export helyett a tranzakciós, érdekvezérelt párbeszéd került előtérbe, ami éles ellentétben áll a korábbi elszigetelési törekvésekkel.
Ez a diplomáciai nyitás jelentős elmozdulást jelent az amerikai külpolitikában, ahol a hírszerző vezetők, mint Michael Vance, aktívan részt vesznek a közvetlen politikai irányításban. Richard Betts, a Külkapcsolatok Tanácsának adjunktusa figyelmeztetett, hogy ez a gyakorlat veszélyeztetheti az analitikai függetlenséget, és torzíthatja a tények őszinte értékelését.
Az új amerikai közeledés egyik fontos célja a Mianmarban működő illegális „átverési központok” bezárása. Ezek a hálózatok több milliárd dollárral károsítottak meg amerikai állampolgárokat, és az FBI is felvette a közvetlen kapcsolatot a helyi hatóságokkal a kibercsalások visszaszorítása érdekében. Kutatók azonban felhívják a figyelmet, hogy az illegális hálózatok jelentős részét milíciák ellenőrzik, és a bevételekből a hadsereg is részesül, ami kétségessé teszi a mianmari vezetés hajlandóságát a tényleges felszámolásra.
A megbeszéléseken napirendre került az amerikai hozzáférés kérdése is Mianmar hatalmas ritkaföldfém-készleteihez, amelyek nélkülözhetetlenek az elektromos járművek és a szélturbinák gyártásához. Washington számára stratégiai fontosságú ezen készletekhez való hozzáférés az ellátási láncok Kínától való függetlenítése érdekében. A lelőhelyek nagyrészt a junta ellen harcoló etnikai fegyveres csoportok területén fekszenek, és Kína, mint a nyersanyag jelenlegi legfőbb importőre, geopolitikai kihívásként értékelné az amerikai beavatkozást.
Gregory Meeks, a Képviselőház Külügyi Bizottságának demokrata vezetője élesen bírálta a stratégiai fordulatot, amely szerinte ellentétes mind az amerikai értékekkel, mind az érdekekkel. Meeks szerint a demokratikus programok finanszírozásának visszatartása és a junta vezetőjével való egyezkedés nemzetközi legitimitást biztosít a rezsimnek, és átengedi az Egyesült Államok vezető szerepét.
Kevesebb mint két héttel Vance látogatása után az ENSZ emberi jogi megfigyelői arról számoltak be, hogy a mianmari hadsereg légicsapást mért egy zsúfolt piacra Rakhine államban, ami több mint 50 ember halálát és tucatnyi civil sebesülését okozta. Ez az esemény rávilágít az emberi jogi helyzet továbbra is súlyos voltára az országban.
A junta eközben amerikai lobbistákat is felbérelt megítélésének javítása érdekében. Roger Stone, Donald Trump régi tanácsadója idén áprilisban a DCI Group tanácsadó cég égisze alatt kezdett dolgozni a mianmari információs minisztérium megbízásából. Ezek a lépések a junta azon törekvését mutatják, hogy nemzetközi elismerést szerezzen, miközben az Egyesült Államok új külpolitikai irányt követ Mianmarral kapcsolatban.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása