Tomáš Sedláček, neves cseh közgazdász friss előadásában rávilágított, hogy Európa vonzerejének gyökere nem a technológiai dominanciában vagy a GDP-növekedésben keresendő. Értelmezése szerint a kontinens egyedi szellemisége, amely a tudományos kritikát, a demokratikus ellenzékiséget és a piaci versenyt az "ellenségszeretet" gyakorlati alkalmazásává formálta, teszi az Európai Uniót a világ legvonzóbb entitásává. Ez a megközelítés alapjaiban különbözik a hagyományos gazdasági értékelésektől.
Sedláček a gazdaságot három alapvető összetevőre bontotta: testre, lélekre és szellemre. A test a fizikai termelést képviseli, a lélek a szoftverek, pénzügyi rendszerek és matematikai absztrakciók világát, míg a szellem azt a megfoghatatlan, de döntő hajtóerőt jelenti, amelyet John Maynard Keynes "animal spirits" néven írt le. A közgazdász kiemelte, hogy a mai GDP mintegy hetven százaléka már nem kézzelfogható javakból áll; az irodai munkavégzés során a kávézás, ebédelés és információcsere dominál, miközözben a fizikai feladatokat gépek látják el.
Ahogy a gépek korábban az emberi izomerőt váltották ki, úgy szorítja ki most a mesterséges intelligencia az emberi számítási kapacitást. Ami azonban megmarad az emberiségnek, az éppen a szellem, az értelem és a hit. Sedláček szerint a hit nem az ész ellentéte, hanem annak egyfajta "szuperképessége". Példaként Steve Jobsot említette, aki ugyanazokat a számokat látta, mint mások, de hitt abban, amit azok jelenthetnek, és szó szerint "beleképzelte a világba" az iPhone-t. A bankok által nyújtott hitel, melynek latin eredetije (credit) szintén hitet jelent, Jobs esetében milliók számára teremtett munkahelyet, egyetlen ember hitének és mások által is elfogadott víziójának köszönhetően.
Sedláček egyik legprovokatívabb gondolata az volt, hogy Jézus "szeresd ellenségeidet" tanítása, amelyet kétezer éve sokan megvalósíthatatlannak tartottak, valójában egy gazdag, szabad és virágzó társadalom receptje. Európa ezt a tanítást három területen is működőképes gyakorlattá tudta alakítani: a tudományos kritikában, a demokratikus ellenzékiségben és a piaci versenyben. Ezek a mechanizmusok lehetővé teszik a konstruktív konfliktust és a fejlődést anélkül, hogy az ellentétek pusztító gyűlöletbe torkollnának.
Az előadó szerint az Európai Uniót az teszi egyedülállóvá a történelemben, hogy egy "vezető nélküli birodalom". Hetven éve senki nem tudja egyértelműen megmondani, ki Európa vezetője, mégis a rendszer működőképes. A kontinens, amely korábban a világ leginkább megosztott térsége volt, ma az egyik legbékésebb és legvonzóbb hely az életre és az üzleti tevékenységre egyaránt. Sedláček a különbséget azzal szemléltette, hogy míg az Egyesült Államok egyetlen telefonszámot keresne Európa eléréséhez, ilyen szám nincs, és Európa nem is akar ilyet, hangsúlyozva a két régió eltérő szerveződési elvét.
Annak ellenére, hogy Európát folyamatosan kritikák érik – hol technológiai elmaradottsággal, hol a zöld átállásban túlzott progresszivitással vádolják –, kilenc ország vár arra, hogy csatlakozhasson az EU-hoz. Ezzel szemben az Egyesült Államokhoz vagy Kínához egyetlen ország sem kíván csatlakozni, Oroszországból pedig inkább kiválni szeretnének. Ez a tény önmagában is aláhúzza az EU modelljének vonzerejét és stabilitását.
Sedláček példaként említette Kanadát is, amely az Egyesült Államok helyett az EU-val való szorosabb kapcsolatot választotta, még akkor is, ha Washington fenyegetésekkel és vámokkal próbálta magához kötni. Ez a választás azt mutatja, hogy az EU vonzereje nem csupán anyagi ígéretekből fakad, hanem abból a közös szellemiségből és értékrendből, amelyet kínálni tud. A cseh közgazdász szerint a vállalatok versenyében is egyre inkább az "értelem" válik megkülönböztető tényezővé, azaz, hogy melyik cég fektet be értelmesebben és jelentőségteljesebben. Az EU legfőbb versenyelőnye éppen ebben a szellemiségben rejlik.
Az Európai Unió alapító atyái bölcsen döntöttek, amikor a szellemi-vallási kérdésekről hallgattak, és a gyakorlati vámcsökkentésre koncentráltak, ezzel megteremtve a békés együttműködés alapjait. Sedláček szerint azonban most érkezett el az idő, hogy Európa végre nyíltan beszéljen a saját szellemiségéről. Ez a modell bizonyította, hogy a korábban gyűlölettel teli szomszédok képesek békében kereskedni és hatékonyan együttműködni.
Az EU-nak fel kell vállalnia és kommunikálnia kell ezt az egyedülálló értéket, amely túlmutat a puszta gazdasági érdekeken. A szellemiség, amely a kritikát, a versenyt és az ellenzékiséget a fejlődés motorjává alakítja, a kontinens igazi "szuperképessége", és ez az, amiért a világ középhatalmai Európát választják partnerül vagy csatlakozási célként.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása