A modern társadalmak mindennapi működése számos, egymással összefüggő szolgáltatáson alapul, amelyek egy tartós áramszünet vagy más rendkívüli esemény során órák alatt megbénulhatnak. A bankkártyás fizetés, a benzinkutak, a közlekedési lámpák és az otthoni fűtés látszólag különálló rendszerek, ám működésük szorosan kapcsolódik egymáshoz. Arie Yom-Tov, a portfolio.hu-n megjelent írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakosság védelmét ebben a komplex összefüggésben kellene szemlélni és fejleszteni Magyarországon.
Yom-Tov rámutat, hogy a szomszédban zajló fegyveres konfliktus megmutatta, hogyan érhetik el a háború következményei a civil életet, de a veszélyforrások ennél sokkal szélesebbek. Kibertámadás, távközlési zavar vagy egy alapvető infrastruktúrát érintő incidens is nehéz helyzetbe hozhatja a lakosságot. Egy határt átlépő drón mögött műszaki hiba vagy navigációs probléma is állhat, nem feltétlenül szándékos támadás.
A befektető hangsúlyozza, hogy nem egy küszöbön álló háborúra való felkészülésről van szó, hanem a különböző rendkívüli helyzetekben is használható, általános felkészültségről. Ennek értéke abban rejlik, hogy széleskörű védelmet nyújt, függetlenül a konkrét veszély típusától. Ehhez azonban nem csupán az állami intézmények hatékony működésére, hanem arra is szükség van, hogy az emberek ismerjék a saját teendőiket.
Magyarország rendelkezik polgári védelmi és katasztrófavédelmi rendszerrel, és a hivatalos szakmai anyagok foglalkoznak a lakosság felkészítésével és tájékoztatásával. Yom-Tov szerint a kulcskérdés az, hogy mindez mennyire áll össze egy könnyen követhető útmutatóvá a hétköznapi ember számára. Felmerül a kérdés, hogy tudjuk-e, hol található a legközelebbi védett hely, mikor kell az épületben maradni, és mikor szükséges elhagyni azt.
Ugyancsak tisztázatlan lehet, mit tegyen az, akit a riasztás munkahelyen, iskolában vagy tömegközlekedés közben ér. Ezekre a helyzetekre előre megismerhető, egységesen kommunikált válaszokra lenne szükség. A fejlesztést ezért egy országos felméréssel indítaná, amely megvizsgálná a metróállomások, mélygarázsok, pincék és más föld alatti létesítmények alkalmasságát a lakosság védelmére.
A lehetséges menedékhelyek használhatóságát minden esetben szakmai vizsgálatnak kellene eldöntenie, mivel egy pince vagy parkoló pusztán attól, hogy a föld alatt található, még nem válik óvóhellyé. Fontos az építmény szerkezete, szellőzése, megközelíthetősége és befogadóképessége, valamint a vészkijáratok, az energiaellátás, a vízellátás és a kommunikáció feltételei. A megfelelőnek minősített helyszínekről országos adatbázis készülhetne, melyeket térképen, helyszíni táblákkal és digitális felületeken is megjelenítenének.
Németország példája szélesebb megközelítést mutat: a berlini kormány 2026 májusában elfogadott programja 2029-ig tízmilliárd eurót irányoz elő a polgári védelem erősítésére. Ez magában foglalja a riasztási és kommunikációs rendszerek, az ivóvízellátás, a tartalék energiaforrások és az iskolai felkészítés fejlesztését. Az izraeli Home Front Command (Pikud HaOref) rendszere a begyakorolt cselekvés jelentőségét emeli ki, ahol az útmutatás igazodik a tartózkodási helyhez, a riasztási zónához és a rendelkezésre álló időhöz.
Yom-Tov szerint ennek a gondolkodásnak Magyarországon is lenne értelme, bár az eltérő földrajzi és biztonsági környezet miatt az izraeli modellt nem kellene egyszerűen lemásolni. A legfontosabbnak azt tartja, hogy az emberek előzetesen tudják, melyik hivatalos csatornát kövessék, milyen lépéseket tegyenek, és hogyan reagáljanak akkor, ha nincs áram vagy mobilhálózat. Az alapvető ismereteket iskolákban, televízióban, közösségi médiában és önkormányzati felületeken egyaránt lehetne terjeszteni.
A hazai program költségére nem mond kész összeget, de javasolja, hogy először mérnöki felmérésekre, műszaki ellenőrzésekre, adatbázisra, jelölésekre és oktatásra költsenek. Nagyobb beruházásokat ott indítana, ahol a vizsgálatok tényleges hiányosságokat tárnak fel, átmeneti megoldásként pedig gyorsan telepíthető, előregyártott védett létesítményeket is elképzelhetőnek tart. A nagyságrend érzékeltetésére a 2025-ös GDP 0,1-0,3 százalékát említi, ami 87-262 milliárd forintot jelenthet.
A menedékhelyek mellett végig hangsúlyos marad a szolgáltatások folytonossága. A tartalék áramforrások, az alternatív kommunikáció és a rendszeres intézményi gyakorlatok azért fontosak, mert egy elhúzódó üzemzavar a kórházaktól a vízellátásig számos területet érinthet. A felkészülés így azoknak is védelmet adhat, akiknek egy adott helyzetben nem kell elhagyniuk otthonukat. A tervek kidolgozásának békeidőben van értelme, amikor marad idő a tanulásra és a hibák javítására, hiszen baj esetén a családoknak azonnal használható tudásra van szükségük. A felkészültség nem félelem, hanem felelősség.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása