Az iráni Forradalmi Gárda bejelentése szerint jelentős változások zajlanak a Hormuzi-szoros térségében, ahol a külföldi haditengerészeti erők állítólagosan kivonultak az iráni felségvizek közeléből. Ezzel párhuzamosan Washington továbbra is „áttörhetetlen” blokádot tart fenn a stratégiai jelentőségű tengerszorosban – derül ki a Middle East Eye jelentéséből.
Jadolláh Dzsaváni dandártábornok, a Forradalmi Gárda politikai irodájának parancsnokhelyettese az IRNA állami hírügynökségnek adott nyilatkozatában részletesen kifejtette az iráni álláspontot a Hormuzi-szorosban kialakult helyzetről. A tábornok szerint a Forradalmi Gárda jelentős fejlesztéseket hajtott végre rakéta-, drón- és haditengerészeti képességei terén, amelyek eredményeként az „ellenséges flotta” több mint ezer kilométerre húzódott vissza az iráni felségvizektől. Dzsaváni kiemelte, hogy míg korábban „tucatnyi külföldi hadihajó cirkált az Öbölben”, addig mára az „ellenség flottája már nem merészkedik a közelünkbe”. Ez a kijelentés egyértelműen arra utal, hogy Irán megítélése szerint katonai dominanciát szerzett a térségben, jelentősen megváltoztatva a regionális erőviszonyokat a februárban kitört konfliktus óta.
A tábornok nem csupán a jelenlegi helyzetről beszélt, hanem a Hormuzi-szoros és az Öböl-térség jövőjével kapcsolatos iráni elképzeléseket is felvázolta. Eszerint a régió tartós stabilitásának és biztonságának alapfeltétele az iszlám országok közötti kollektív biztonsági rendszer kiépítése, amely kizárná a külső beavatkozást. Ezenfelül Dzsaváni az „agresszorok” teljes kivonulását is megjelölte a térségből, mint elengedhetetlen feltételt. Irán álláspontja szerint a februárban kirobbant háború óta az ország vált a Hormuzi-szoros domináns katonai erejévé, felborítva ezzel a korábbi regionális egyensúlyt és új realitásokat teremtve a térségben.
A Hormuzi-szoros stratégiai jelentősége globális szinten is kiemelkedő és megkérdőjelezhetetlen. A konfliktus előtt naponta mintegy 20 millió hordó kőolaj haladt át ezen a szűk vízi úton, ami a globális napi kőolajfogyasztás körülbelül egyötödét tette ki. Ez a hatalmas mennyiségű olajszállítás rávilágít a szoros gazdasági és geopolitikai súlyára, valamint arra, hogy bármilyen zavar, blokád vagy katonai feszültség a térségben azonnal érezhető és súlyos hatással van a világpiacokra, az energiaellátás biztonságára és a globális gazdaságra.
A háború kitörése utáni hat hónapban a globális olajkészletek jelentős része, mintegy 10-14 százaléka vált elérhetetlenné, ami komoly aggodalmakat és áremelkedéseket váltott ki a nemzetközi energiapiacon. Azonban az Öböl menti államok és Irán közötti háttéralkuk, valamint Teherán saját olajexportjának növelése révén a szállítmányok volumene mára figyelemre méltó módon megközelítette a háború előtti szintet. Ezt a pozitív tendenciát támasztja alá Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter hétfői bejelentése is, mely szerint aznap 17 millió hordó kőolaj haladt át a szoroson, ami a háború kitörése óta mért legmagasabb érték. Ez a volumen azt jelzi, hogy a szállítási útvonalak működőképessége, legalábbis a nyersolaj tekintetében, helyreállni látszik, annak ellenére, hogy a politikai és katonai feszültség továbbra is fennáll.
Az Egyesült Államok azonban élesen cáfolja az iráni narratívát, és fenntartja saját álláspontját a térség ellenőrzésével kapcsolatban, amely jelentősen eltér Teherán értelmezésétől. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter vasárnap az AP hírügynökségnek nyilatkozva határozottan hangsúlyozta, hogy az amerikai haditengerészet által fenntartott blokád a Hormuzi-szorosban „áttörhetetlen”. A miniszter egyértelművé tette, hogy Donald Trump elnöknek „minden szükséges lehetőség a rendelkezésére áll”, amennyiben Irán továbbra is „játszmázik” a szorossal, utalva ezzel a lehetséges katonai válaszlépésekre. Az amerikai álláspont szerint „Nem ők irányítják, hanem mi”, ami a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés kérdésében egyértelműen az Egyesült Államok dominanciáját és elszántságát hangsúlyozza. A két ország közötti gyökeresen ellentétes narratívák rávilágítanak a térségben fennálló mély feszültségre, a geopolitikai érdekek ütközésére és a regionális hatalmi harc folyamatos dinamikájára.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása