Az európai biztonsági környezet átalakulása rávilágít a polgári védelem kiemelt szerepére. Miközben a kontinens jelentős összegeket fordít katonai képességeinek erősítésére, legalább ennyire fontos kérdés, hogy egy válsághelyzetben a civil lakosság miként tudja megvédeni magát. Magyarországnak nem háborúra kell készülnie, hanem egy működőképes tervre, amely rendkívüli szituációkban biztosítja a lakosság védelmét.
Ukrajna közelsége megmutatta, milyen gyorsan érhetik el a civil életet a modern hadviselés következményei, mint a rakéta- és dróntámadások, kibertámadások, vagy a kritikus infrastruktúra elleni akciók. Európában egyre gyakoribbak a drónincidensek és légtérsértések, melyek technikai hibából vagy zavarásból is eredhetnek. A lényeges kérdés, hogy a hatóságok és az emberek tudják-e, mi a teendő ilyen esetekben.
A hadszíntér és a civil élet közötti távolság jelentősen csökkent, így egy biztonsági válság ma már nem csak tankokkal, hanem drónokkal, kibertámadásokkal, áramszünetekkel vagy távközlési zavarokkal is érkezhet. Bár Magyarországon létezik polgári védelmi és katasztrófavédelmi rendszer, a jogszabályok és szakmai anyagok részletesen foglalkoznak a lakosság felkészítésével és védelmével. A kihívás inkább abban rejlik, hogy az átlagos állampolgár számára nem mindig egyértelmű, milyen lépéseket kell tennie egy katonai vagy ahhoz hasonló biztonsági válság esetén. Egy egységes, széles körben ismert és a hétköznapi ember döntéseire szabott rendszerre van szükség.
A jelenlegi hivatalos tájékoztatások részben választ adnak a kérdésekre, de egy átfogóbb megközelítés indokolt. Az első lépés nem feltétlenül új óvóhelyek építése lenne, hanem a meglévő infrastruktúra feltérképezése. Budapest metróhálózata, mélygarázsai, pincéi és más föld alatti létesítményei potenciálisan védelmet nyújthatnak bizonyos veszélyhelyzetekben.
A magyar szabályozás maga is számol azzal, hogy a metró életvédelmi létesítményként működtethető. Fontos azonban megvizsgálni, hogy ezek a létesítmények szerkezetük, szellőzésük, megközelíthetőségük, vészkijárataik, befogadóképességük, energia- és vízellátásuk, valamint kommunikációs lehetőségeik alapján valóban alkalmasak-e erre a célra. Egy országos adatbázis és műszaki audit segítene azonosítani a civil védelmi célra kijelölhető helyeket.
Németország példája mutatja a modern polgári védelem széleskörű megközelítését. A berlini kormány 2026 és 2029 között 10 milliárd eurót különít el a polgári védelem fejlesztésére, ami felszereléseket, riasztó- és kommunikációs rendszereket, ivóvíz- és tartalékenergia-ellátást, valamint a katasztrófavédelmi szervezetek megerősítését is magában foglalja. A program része a NINA riasztási rendszer fejlesztése, a nyilvános védett helyekre vonatkozó információk megjelenítése és az iskolai felkészítés erősítése.
A német modell nem egyszerűen bunkerek építésére fókuszál, hanem a meglévő infrastruktúra felmérésére, a riasztási rendszerek javítására, a tartalék energia és kommunikáció biztosítására, valamint a lakosság oktatására. Izrael, ahol a civil lakosság felkészítése évtizedek óta prioritás, még közvetlenebb példát szolgáltat. A Home Front Command rendszere arra épül, hogy az emberek már a riasztás előtt tudják, melyik a legvédettebb hely számukra, és riasztás esetén milyen sorrendben kell cselekedniük. A védelem helyspecifikus, és a lakosság pontos útmutatást kap a riasztási zónákhoz és a rendelkezésre álló védelmi időhöz igazodva. Az oktatás kiemelt szerepet kap, külön szabályokkal az úton lévőkre vagy a korlátozott idővel rendelkezőkre. Magyarországnak nem kell lemásolnia ezeket a modelleket, de a működési elvek – mint a riasztás jelentésének ismerete, a legközelebbi védett hely azonosítása, a teendők tudása és a hivatalos kommunikációs csatornák ismerete – adaptálhatók.
Egy átfogó magyar polgári védelmi program költségeit csak egy alapos felmérés után lehetne meghatározni, mely az átalakítható infrastruktúrát is figyelembe veszi. Az első szakasz szervezési, mérnöki és informatikai feladatokra koncentrálna: az infrastruktúra feltérképezése, műszaki auditok, adatbázis és digitális térkép létrehozása, egységes jelölés, riasztási és kommunikációs rendszerek fejlesztése, valamint lakossági oktatás. Ez a megközelítés nagyságrendekkel költséghatékonyabb lenne, mint új óvóhelyek tömeges építése.
A második szakaszban a felmérés során feltárt hiányosságok alapján lehetne célzott beruházásokat indítani. Egy többéves, komplex civil védelmi program esetében a GDP 0,1-0,3 százaléka (ami 87-262 milliárd forintot jelentene a 2025-ös GDP alapján) már érdemi mozgásteret biztosítana. A pontos összeget a kockázati és infrastrukturális felmérésnek kell meghatároznia, de a német példa (10 milliárd euró 2029-ig) nagyságrendi iránymutatást ad. A kritikus infrastruktúra, mint az energia-, távközlési, vízellátási és digitális rendszerek védelme elengedhetetlen egy modern társadalom működéséhez, és ennek védelme szintén prioritás.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása