A Buksó podcast legújabb epizódjában Nyáry Krisztián dr. Schéder Veronika nyelvésszel, az Integratív Diszlexia-terápia kidolgozójával, valamint dr. Steklács János olvasáskutatóval, a Pécsi Tudományegyetem nyelvészprofesszorával beszélgetett az olvasási nehézségekről. A szakértők egyetértettek abban, hogy a jelenlegi rendszer nem felkészült az olvasási nehézségekkel küzdők támogatására, ami súlyos következményekkel jár. Hangsúlyozták, hogy a görcsös olvasásgyakorlás nemcsak céltalan, hanem káros is lehet, miközben minden olvasási profil fejleszthető az élet során.
A legújabb nemzetközi kutatások szerint az általános iskolás diákok 7,1 százaléka diszlexiás, és ez a szám nem tartalmazza az egyéb olvasási nehézségekkel küzdő gyermekeket. A legutóbbi PISA-jelentés adatai még aggasztóbb képet festenek: a magyar gyerekek közel egyharmada válhat felnőttkorára funkcionális analfabétává. Steklács János professzor kiemelte, hogy ez az arány 26 százalékról 32 százalékra emelkedett, miközben a magas kategóriában teljesítők száma csökkent.
Magyarországon több generáció nőtt fel úgy, hogy nem kapott megfelelő segítséget olvasási nehézségeihez, sokan még diagnózishoz sem jutottak el. Ennek hátterében társadalmi, szociális és földrajzi okok egyaránt állnak. Schéder Veronika szerint a rendszer felkészületlensége miatt sok fiatal szenved sérüléseket, tehetségek kallódhatnak el, vagy súlyos szorongással élhetnek.
Fontos különbséget tenni a diszlexia, diszgráfia, olvasási nehézség és szövegértési zavar között, noha tüneteik átfedhetnek. Az olvasási nehézség gyakran környezeti tényezőkre vezethető vissza, átmeneti állapot, amely viszonylag rövid idő alatt áthidalható. Ezzel szemben a diszlexia és a diszgráfia genetikai alapokkal is rendelkezik; a diszlexia egy komplex idegrendszeri fejlődési probléma, amely makacs, és szakszerű segítséget igényel.
Steklács János professzor a Pécsi Tudományegyetemen több mint száz gyermek bevonásával végzett kutatást, amelyben tizenhárom olvasáshoz köthető részképességet vizsgáltak. A kutatás egyik fontos eleme a szemkamerás vizsgálat, amely infrakamerák segítségével követi a gyermekek szemmozgását olvasás közben. Ez a módszer olyan részletes információkat szolgáltat a szófelismerésről, a fixációkról, a visszaugrásokról és az információfelvétel időtartamáról, amelyek hagyományos módszerekkel nem lennének hozzáférhetők.
A statisztikai adatok alapján a diszlexiás olvasásnak vannak bizonyos jellemzői, például a szem megállásainak száma és hossza, valamint az ugrások távolsága. Egy átlagosan olvasó felnőtt szeme 7-9 karaktert ugrik egyszerre. Bár a statisztika leírja a diszlexiára jellemző mintázatokat, egyéni diagnózist nem adhat, mivel az olvasási profilok rendkívül sokfélék.
Schéder Veronika szerint ideje megdönteni az olvasási nehézségekről szóló idejétmúlt narratívákat, például azt, hogy a diszlexia nem kinőhető vagy élethosszig fennmarad. A modern képalkotó és műszeres vizsgálatok igazolják az agy rendkívüli rugalmasságát, az úgynevezett idegrendszeri plaszticitást. Ez azt jelenti, hogy még ha a diszlexiás agy másképp is működik, képes átszerkeszteni önmagát, és az érintett gyermekek megtaníthatók olvasni.
A szakértők egyaránt hangsúlyozták, hogy az olvasásgyakorlás görcsös erőltetése nem hatékony, sőt káros. Ehelyett más, alternatív technikákra van szükség, amelyek figyelembe veszik az egyéni tanulási utakat. Schéder Veronika módszere, az Integratív Diszlexia-terápia, a mozgás, a ritmus, a beszéd és az olvasás összekapcsolásával segíti a gyermekeket. Szeptemberben megjelent "Betűbalett – A titkos nyelv" című kötete is ezt a megközelítést mutatja be.
A diszlexiás gyermekeknél gyakran beszédészlelési zavarok állnak a háttérben, ami azt jelenti, hogy a zöngés és zöngétlen hangokat már a bemenetnél összemoshatják. A több érzékszervi csatornán keresztül történő információtámogatás, például a mozgásos út, rendkívül fontos ezen gyermekek számára, amire a hagyományos iskolai oktatásban gyakran nincs lehetőség.
Steklács János professzor rámutatott, hogy a társadalom ma már sokkal érzékenyebb az olvasási nehézségekre, mint évtizedekkel ezelőtt, és a tudomány is sokkal többet tud ezekről a kihívásokról. Ez az individualizmus előtérbe kerülésével magyarázható, ami pozitívan hatott az olvasási nehézségek ügyére. Korábban az olyan állapotokat, mint az ADHD vagy a hiperaktivitás, egyszerűen elintézték azzal, hogy a gyermek "szeret focizni", ami sok kellemetlen pillanatot okozott az oktatási rendszernek világszerte.
A Pécsi Tudományegyetemen folyó kutatás célja, hogy az egyéni olvasási profilok és a felső tagozatos vagy gimnáziumi teljesítmény közötti összefüggések feltárásával pontosan be tudjanak avatkozni a megfelelő ponton. A szemkamerás vizsgálatok ebben kulcsfontosságú és érdemi hozzájárulást jelentenek. A szakértők szerint az oktatási rendszernek fel kell ismernie és támogatnia kell ezeket az egyéni tanulási utakat, hogy elkerülhető legyen a tehetségek elvesztése és a gyermekek szorongásának súlyosbodása.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása