A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egy új kezdeményezést indított MACSKAPRÉDA Projekt néven, amelynek célja a házimacskák vadászati szokásainak feltérképezése. A kutatók a lakosság segítségét kérik, hogy minél pontosabb képet kapjanak arról, milyen vadon élő állatok esnek áldozatul a házi kedvenceknek. A projekt célja, hogy adatokat gyűjtsön az elejtett, megsebesített vagy hazahozott vadon élő állatokról, ezzel hozzájárulva az ökológiai ismeretek bővítéséhez.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont arra kéri a macskatartókat, hogy dokumentálják kedvenceik zsákmányait, fényképezve az elejtett, megsebesített vagy hazavitt vadon élő állatokat. Fontos a megfigyelés helyének és idejének rögzítése, valamint egy rövid leírás az esemény körülményeiről, különös tekintettel a Kárpát-medence élővilágára. A kutatók emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és gerinctelenek megfigyeléseit egyaránt várják, a részvételhez pedig az iNaturalist platformon keresztül lehet csatlakozni a MACSKAPRÉDA Projekthez, regisztrációt követően.
Nemzetközi kutatások rámutattak, hogy a macskák által hazahozott zsákmány csupán töredéke annak, amit valójában elejtenek; egy ausztrál elemzés szerint egy kijáró házimacska évente átlagosan kétszáz gerinces állatot is elejthet. Az ausztrál kedvencek teljes éves zsákmányát több százmilliós nagyságrendűre becsülték, melynek mindössze mintegy 15 százaléka kerül haza, míg az Egyesült Államokban a szabadon mozgó macskák évente milliárdos nagyságrendű madarat és emlőst ejtenek el. Ezek a számok, bár országtól és élőhelytől függően változnak, jól érzékeltetik a jelenség méretét és a megfigyelés nehézségeit, ezért kiemelten fontosak azok a megfigyelések, amelyekhez a kutatók hagyományos módszerekkel nem férnének hozzá.
A közösségi tudomány, vagy más néven „citizen science” lényege, hogy a nem hivatásos kutatók is részt vehetnek az adatgyűjtésben, például fényképezéssel és megfigyelések megosztásával, mely adatok ellenőrzését és elemzését később a szakemberek végzik el. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb területről és hosszabb időszakból gyűljenek információk, mint amit egyetlen kutatócsoport terepmunkával képes lenne elérni, és korábbi macskakutatások is igazolják a közösségi tudomány hatékonyságát. Egy brit vizsgálatban több száz háztartás ezer macskájának zsákmányát dokumentálták öt hónapon keresztül, amiből országos szinten több tízmilliós nagyságrendű zsákmánymennyiséget becsültek, egy iNaturalist adatokra épülő friss kutatás pedig több mint száz macska–denevér találkozást gyűjtött össze 31 országból, azonosítva legalább 16 olyan denevérfajt macskazsákmányként, amelyek korábban nem szerepeltek a szakirodalmi összesítésekben, bizonyítva, hogy egy hétköznapi észlelés is képes új tudományos információvá válni.
A MACSKAPRÉDA Projekt keretében gyűjtött adatok számos tudományos kérdés megválaszolásában segíthetnek, mivel egy lefotózott zsákmányállat felhívhatja a figyelmet olyan fajok jelenlétére, amelyekkel egyébként ritkán találkozunk, és a rejtett életmódú vagy éjszaka aktív állatok dokumentálása kiegészítő információkat szolgáltathat egy adott környék élővilágáról. A sok, jól dokumentált megfigyelés együttesen megmutathatja, hogy mely fajok jelennek meg gyakrabban a bejelentett zsákmányban, és hol történnek ezek az esetek. Hosszabb távon a zsákmányfajok azonosítása támpontot adhat a vadon élő állatok és a házimacskák közötti lehetséges fertőzési kapcsolatok kutatásához, mivel a macskák közvetlen kapcsolatba kerülhetnek olyan állatcsoportokkal, mint például rágcsálók, madarak vagy denevérek, amelyek különböző kórokozók gazdái lehetnek, hozzájárulva a betegségek terjedésének jobb megértéséhez és megelőzéséhez.
A projektben való részvételhez az iNaturalisten szükséges regisztrálni, majd csatlakozni a MACSKAPRÉDA Projekthez, ahol a kutatók azt javasolják, hogy amennyiben lehetséges és biztonságos, több képet is készítsenek a zsákmányról, úgy, hogy az állat jellegzetes testrészei jól láthatók legyenek, és a méret érzékeltetése is megoldott legyen. Emellett néhány mondatban érdemes leírni a helyzetet – például, hogy a macska hazahozta, szájában vitte az állatot, vagy látták a támadást –, valamint azt, hogy a zsákmány élő, sérült vagy elpusztult állapotban volt-e, és amennyiben ismert, melyik macska vett részt az esetben. Ezek az apró, de pontos részletek teszik igazán jól használhatóvá és értékesebbé a megfigyeléseket a tudományos munka szempontjából, hiszen a közösségi hozzájárulás elengedhetetlen a macskák vadászati hatásainak átfogó megértéséhez a Kárpát-medencében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása