Az árrésstop intézkedés, amelyet az infláció elleni küzdelem részeként vezettek be, mostanra kritikus szakaszba érkezett. A kormányzati döntés a kivezetéséről várat magára, miközben a gazdasági szakértők és a piaci szereplők egyaránt az intézkedés hatásait és a lehetséges jövőjét elemzik. Az intézkedés célja az volt, hogy bizonyos termékek árát alacsonyan tartsa, azonban a gyakorlatban számos váratlan következménnyel és piaci torzulással járt.
Büttl Ferenc közgazdász, egyetemi oktató szerint a kormányzati beavatkozás egyik legfontosabb ellentmondása a kisboltokra gyakorolt hatása. Habár a kisebb üzletek mentesülnek az árrésstop alól, a nagy láncok kötelező árcsökkentése miatt mégis hátrányba kerülnek. A nagyobb üzlethálózatok ugyanis könnyebben kompenzálják az egyes termékeken keletkező bevételkiesést más árucikkek árának emelésével, amelyekre nem vonatkozik az árszabályozás.
Ez a jelenség azt eredményezi, hogy a vásárlók a nagyobb áruházakba vándorolnak, ahol több, rendszeresen fogyasztott terméket olcsóbban szerezhetnek be. A kisboltok számára ez bevételkiesést jelent, ami hosszú távon akár a fennmaradásukat is veszélyeztetheti. A vidéki településeken különösen jellemző, hogy a lakók közösen szervezett utakkal keresik fel a közeli városok nagyáruházait, ami tovább erősíti az elszívó hatást. Az állami beavatkozás tehát eltérően érinti a különböző méretű, elhelyezkedésű és gazdasági hátterű vállalkozásokat, ami jelentős piactorzító hatással bír.
A közgazdász az árrésstopot a korábbi árstop módosított változatának, alapvetően kommunikációs és politikai eszköznek tekinti. A korlátozott termékkör eleve behatárolja, mekkora hatása lehet az intézkedésnek az általános árszínvonalra. Amíg az intézkedés nem terjed ki a teljes kínálatra, a kereskedőnek lehetősége marad arra, hogy az egyik terméken elveszített bevételt más termékek árában próbálja visszaszerezni.
Ez nem feltétlenül jelent látványos drágítást minden egyes árucikknél, hiszen egy több ezer terméket értékesítő üzletben sok kisebb, néhány tízforintos áremelés is összeadhatja a korlátozott termékeken kieső összeget. Ezért az olcsóbbá tett árucikkek önmagukban nem mutatják meg, hogyan változott egy háztartás teljes bevásárlásának költsége. Az árrésstop nem rögzített fogyasztói árat ír elő, de korlátozza a kereskedő mozgásterét, miközben a vállalkozásnak továbbra is fedeznie kell a költségeit.
Büttl Ferenc szerint az élelmiszerek szűkebb körére alkalmazott árrésstop összesített inflációs hatása jóval kisebb, mint például az üzemanyagárstopé volt, melynek érdemi inflációs hatást tulajdonított a Magyar Nemzeti Bank is. Ugyanakkor elismerte, hogy azok a háztartások, akik rendszeresen vásárolják az érintett termékeket, tényleges megtakarítást érhetnek el. A szabályozás a fogyasztási szokásokat is megváltoztathatja, ha egy bizonyos termék olcsóbb lesz a helyettesítőkhöz képest.
Szociálpolitikai eszközként azonban az árkorlátozást rosszul célzottnak tartja, mivel az olcsóbb terméket egyaránt megveheti az, akinek a mindennapi megélhetése forog kockán, és az is, akinek a drágulás jóval kisebb terhet jelent. Az üzemanyagok példája még élesebben mutatta, hogy az alacsony keresetű és a magas jövedelmű fogyasztó egyaránt részesülhet az alacsonyabban tartott ár előnyéből, ráadásul a magasabb jövedelmű háztartások körében gyakoribb az autótulajdon.
A közgazdász ezért különválasztaná az infláció elleni fellépést és az infláció okozta megélhetési károk enyhítését. Az inflációs cél elérését a független jegybank és a monetáris politika feladatának tartja. A kormánynak pedig szerinte célzott segítséggel, például jövedelmi helyzethez igazított pénzbeli támogatással, kuponokkal vagy utalványokkal kellene mérsékelnie azok életszínvonalának romlását, akik jövedelme nem követi automatikusan az árak emelkedését.
Büttl Ferenc szerint a mindenkori kormány fontos feladata lenne annak feltárása, miért reagált a magyar élelmiszergazdaság ennyire rosszul az inflációs sokkra. Nem elegendő megállapítani, hogy drága a hazai élelmiszer-termelés, hanem meg kell érteni, mitől drága, és mely költségeken lehet tartósan változtatni. Vizsgálandó kérdésként említette a fajlagos energiafelhasználást, a piaci koncentrációt, a szabályozás piactorzító elemeit, a túlzott adminisztrációt és az állami támogatások hatékonyságát.
Egy alapos ágazati vizsgálatnak kellene eldöntenie, mi magyarázza a gyenge teljesítményt, és az eredményekre olyan ágazati politika épülhetne, amely erősíti a versenyt, csökkenti az államtól függő költségeket, és olcsóbb termelést tesz lehetővé. Ez vezethetne el a tartósan kedvezőbb élelmiszerárakhoz. A jelenlegi árrésstop megszüntetését azonban nem kötné egy ilyen átfogó ágazati átalakításhoz.
Az erős forint és az importtermékek kedvezőbb árai most lehetőséget adnak a kivezetésre. Az árrésstop megszüntetése várhatóan nem járna érzékelhető áremelkedéssel a fogyasztók szempontjából, de a piaci szereplők számára annál inkább könnyebbséget jelentene. Magyar Péter október 2-án Kisvárdán már miniszterelnökként beszélt a kivezetés mérlegeléséről, az agráriumra és a kisboltokra gyakorolt káros hatásokat említve, de konkrét döntési időpontot nem közölt.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása