Párizs történelme sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt a modern városképe alapján feltételezhetnénk. A közelmúltban régészeti feltárások során különleges felfedezés történt a francia főváros szívében, amely új megvilágításba helyezheti az ókori település, Lutécia múltját.
Az Île de la Cité szigetén, a Notre-Dame székesegyház közelében, egy több mint kétezer éves építmény maradványai kerültek elő, amelyek egy gall erődítmény részét képezhették. Ez a lelet rendkívül fontos a régészek számára, mivel közvetlen bizonyítékot szolgáltathat a Szajna szigetén elhelyezkedő ókori településről, amelyről Julius Caesar is írt.
A felfedezésre a Hôtel-Dieu kórház területén zajló régészeti munkálatok során került sor, egy nagyobb átépítést megelőzően. A feltárt építmény egy mintegy húsz méter hosszú fal, amely helyenként még mindig több mint egy méter magasságban áll.
Az építmény nagyobb kőelemekből és azokat összekötő fa gerendákból áll, ami a szakértők szerint jellegzetes gall építési technikára utal. A fal mögött egy körülbelül két méter vastag, homokból és kavicsból kialakított mesterséges platformot is találtak, ami arra enged következtetni, hogy a szerkezet egy kiterjedt védelmi rendszer része lehetett.
A lelet környezetében számos tűznyom is előkerült: a köveken erős hőhatás jelei láthatók, és elszenesedett magvakat, valamint egy tűzben elpusztult faépület maradványait is azonosították. A fal lábánál egy vasból készült gall lándzsahegy is napvilágot látott, amely tovább erősíti az erődítmény jellegét.
A faanyag radiokarbonos vizsgálata alapján a fal egyes részei nagyjából Kr. e. 200 és Kr. e. 10 között készülhettek. Ez az időszak magában foglalja a Kr. e. 52-es évet is, amely különösen releváns Julius Caesar feljegyzései miatt.
Caesar a Gall háborúról szóló művében említést tesz egy Lutécia nevű településről, amely a Parisii nevű gall törzshez tartozott, és egy Szajnán fekvő szigeten helyezkedett el. Leírása szerint Kr. e. 52-ben a gallok a római hadsereg közeledésekor felgyújtották saját településüket, és lerombolták a hidakat, hogy megakadályozzák a rómaiak előrenyomulását.
A most felfedezett tűznyomok és a datálás érdekes párhuzamot kínálnak Caesar beszámolójával. Lutécia pontos elhelyezkedése régóta vita tárgya a régészek között; bár az Île de la Cité kézenfekvőnek tűnt Caesar leírása alapján, korábbi felfedezések Nanterre-t, Párizstól nyugatra, is felvetették mint lehetséges központot.
Ez az új falmaradvány jelentős tárgyi bizonyítékot szolgáltathat, amely megerősítheti az Île de la Cité szerepét az ókori Lutécia történetében. A tűznyomok és a lándzsahegy különösen izgalmasak, mivel közvetlenül kapcsolódhatnak a Caesar által leírt eseményekhez, bár a kutatók egyelőre óvatosságra intenek a közvetlen összefüggés bizonyításával kapcsolatban.
A francia kulturális hatóságok hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatokra van szükség a fal pontos építési idejének és céljának meghatározásához, valamint annak tisztázásához, hogy valóban a Kr. e. 52-es események maradványairól van-e szó.
Ennek ellenére a felfedezés rendkívül értékes, mert mélyebb betekintést enged a mai Párizs helyén álló gall település mindennapjaiba és védelmi rendszereibe több mint kétezer évvel ezelőtt.
Az építmény sajnos nem maradhat eredeti helyén a tervezett kórházátépítés miatt. A régészek ezért gondos dokumentációt végeznek: 3D-fotogrammetriai felvételeket készítenek, és a fal egy részének öntvényét is elkészítik.
Ezek az adatok alapvető fontosságúak lesznek a későbbi kutatások és elemzések számára, lehetővé téve a szakemberek számára, hogy részletesen tanulmányozzák a leletet anélkül, hogy az eredeti helyén kellene maradnia.
A felfedezés megerősíti, hogy Párizs alatt még számos feltáratlan történelmi réteg rejtőzik, amelyek folyamatosan új információkkal szolgálnak a város és a régió ókori múltjáról. A régészeti munka tehát nem ér véget a fal elmozdításával, hanem egy új kutatási fejezetet nyit meg Lutécia történetében.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása