Bázelben, egy építkezés során került napvilágra egy évszázadokon át elfeledett, különleges középkori fűtőrendszer, amely a szakemberek szerint Svájcban rendkívül ritka leletnek számít. A régészeti feltárás a Petersgraben 52. szám alatti területen zajlott, ahol a hajdani Gnadental kolostor egykori refektóriuma, vagyis étkezője alatt bukkantak rá a szinte teljes épségben fennmaradt meleglevegős fűtésre. Ez a felfedezés rendkívül értékes információkkal szolgál a középkori építészet és fűtéstechnika történetéhez, különösen annak fényében, hogy a kolostor épületei a reformációt követően fokozatosan eltűntek a városképből.
A szakértők becslése szerint a fűtőberendezést valószínűleg a 13. vagy 14. században építhették. A rendszer egy föld alatti kőkamrából állt, amelynek fő feladata a hő tárolása volt. Ebben a kamrában mezőköveket helyeztek el, melyek kiválóan alkalmasak voltak a hő felvételére és leadására. A kőkamra alatt egy gondosan kialakított tüzelőcsatorna húzódott, amelyet kőtömbökből és téglákból építettek. A kutatók a feltárás során két, eredeti helyén fennmaradt csúcsívet is azonosítottak, amelyek további részleteket árulnak el az építmény szerkezetéről és koráról.
A fűtési rendszer működési elve a meleg levegő keringetésén alapult. A tüzelőcsatornában meggyújtott tűz felmelegítette a levegőt, amely ezután a kőkamrába áramlott. Itt a forró levegő felhevítette a kamrában elhelyezett mezőköveket, amelyek hőt tároltak. Amint a kövek felmelegedtek, a mennyezeten kialakított nyolc, lezárható nyíláson keresztül a meleg levegő fokozatosan feljutott a fölötte található étkezőhelyiségbe. Fontos megjegyezni, hogy a füst a felfűtés után távozott a rendszerből, így a helyiségbe már csak a tiszta, meleg levegő jutott be, biztosítva a komfortos hőmérsékletet. Ez a megoldás hatékony és viszonylag tiszta fűtést biztosított, ami a középkorban rendkívül fejlett technológiának számított.
A Gnadental kolostort a 13. században alapították, akkoriban még a bázeli városfalon kívül. Története során az épületegyüttest több különböző szerzetesrend is használta, ami a kolostor jelentőségét és folyamatos szerepét mutatja a helyi vallási és társadalmi életben. A reformáció időszakát követően azonban a kolostor épületei fokozatosan eltűntek a városképből, részben lebontották, részben átalakították őket, így az eredeti struktúra nagy része feledésbe merült. Éppen ezért a mostani feltárás különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen ritka betekintést enged egy rég elveszett építészeti örökségbe.
A régészeti maradványokra egy nagyszabású építkezési projekt, az új bázeli egyetemi könyvtár építése miatt megkezdett feltárások során bukkantak rá. A szakemberek a ritka leletet nemcsak hagyományos régészeti módszerekkel, mint például a precíz dokumentáció és a rajzolás, rögzítették, hanem a modern technológia segítségével egy háromdimenziós modellt is készítettek róla. Ez a digitális modell rendkívül fontos a jövőre nézve, mivel lehetővé teszi, hogy a szerkezet részleteit pontosan megvizsgálják és lemérjék akkor is, ha a régészeti maradványokat később az építkezés miatt lefedik vagy részben el kell távolítani. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a felfedezés tudományos értéke hosszú távon is megmaradjon és hozzáférhető legyen a kutatók számára.
Jelenleg a helyi hatóságok aktívan vizsgálják, hogyan lehetne a különleges középkori fűtőrendszert hosszú távon megőrizni és esetlegesen bemutatni a nagyközönség számára. A lelet nem csupán egy építészeti érdekesség, hanem egy komplex technológiai megoldás bizonyítéka, amely a középkori emberek mérnöki tudását és innovációs képességét mutatja be. A bázeliek számára ez a felfedezés egy újabb réteggel gazdagítja városuk történelmét, és rávilágít a föld alatt rejlő, még feltáratlan titkokra. A Gnadental kolostor fűtőrendszere így nemcsak a múlt egy darabja, hanem a jövő kutatásai számára is inspirációt nyújt.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása