Anthony Bourdain, a televíziós gasztronómia úttörő rocksztárja, akinek nyers, őszinte stílusa alapjaiban változtatta meg a vendéglátásról alkotott képet, új életrajzi filmet kapott. A "Tony – Egy séf születése" című alkotás október 1-jétől látható a mozikban, ám a kritikusok szerint nem sikerült hitelesen megragadnia a séflegendát és munkásságának mélységét. A film, bár Bourdain "A konyhafőnök vallomásai" című memoárjából merít, eltávolodik annak eredeti szellemiségétől, egy sablonos hollywoodi történetet kínálva a nézőknek. Ez a megközelítés elhomályosítja Bourdain valódi örökségét és a konyhai élet összetett valóságát.
A "Tony – Egy séf születése" egy kamasz fiú, Tony (Dominic Sessa) útkeresését mutatja be, aki szülei meg nem értésével szembesülve a lányok meghódítására és a hazudozásra fókuszál. A történet szerint Tony egy étteremben talál menedéket mosogatóként, ahol szembesül a vendéglátás vad és kegyetlen világával. Itt találkozik egy jóságos séffel (Antonio Banderas), aki mentorává válik, meglátva benne a potenciált, és egy rosszfiúval (Leo Woodall), aki a drogok, a balhék és a féktelen életmód megtestesítője. A film Bourdain memoárjának azon részére épít, amely a séf pályaválasztásának pillanatát örökíti meg, de a történetvezetés egy kiszámítható, romantikus szálra fókuszál. A cselekmény egy tékozló fiú meséjét idézi, ahol a főszereplőnek választania kell a jó és a rossz út között, miközben a konyha világa csupán háttérként szolgál.
Anthony Bourdain az amerikai televíziózásban forradalmasította a szakácsokról alkotott képet, bemutatva a konyhák valós, kemény világát, szemben a korábbi, idealizált ábrázolásokkal. Míg a nyolcvanas években Julia Childtól Martha Stewartig a tévében a takaros, kötényes hölgyek főzése dominált, Bourdain behozta a képernyőre a konyhákon "katonaként küzdő" szakembereket. Bár Marco Pierre White már egy évtizeddel korábban, 1990-ben megjelent "White Heat" című könyvében rocksztárként mutatta be a séfeket, Bourdain népszerűbb lett, és szélesebb közönséghez jutott el őszinte, flegma stílusával. Legnagyobb érdeme a nyugati gasztronómia nyitása volt a keleti ízek és a kötetlenebb étkezési kultúra felé, elutasítva az európai, elegáns, fehér abroszos fine dining kizárólagosságát. Ezt jól illusztrálja, amikor sorozatának egyik leghíresebb epizódjában Barack Obamával evett egy vietnámi étteremben, műanyag székeken ülve. Bourdain "A konyhafőnök vallomásai" című memoárja részletesen bemutatja karrierjének alakulását, a konyhák kaotikus, de szenvedélyes világát, ahol a séfek rocksztárokhoz hasonlóan élnek, ám a gasztronómia iránti elhivatottság is átsugárzik.
A film kritikája abból fakad, hogy nem sikerült megragadnia Bourdain karakterének és a konyhai világnak az ambivalens, összetett természetét. A memoárban bemutatott séfek, bár gyakran a pénzre, a drogokra és a hedonizmusra fókuszálnak, egyben a gasztronómia iránti szenvedélyükről és szakmai fejlődésükről is tanúskodnak. A "Tony – Egy séf születése" azonban egy felületes, hollywoodi klisékkel teli történetté egyszerűsíti ezt a bonyolult valóságot. A film nem mutatja be hitelesen, miért éppen a konyha világa vonzza a fiatal Tonyt, a főszereplő arca kifejezéstelen marad, a változás pillanata pedig hiányzik. A konyha világa kizárólag visszataszító, koszos és undorító helyként jelenik meg, ahol zsír, mocsok fröccsen, inak szakadnak, és vér folyik. Ez az ábrázolás elmarad attól az izgalommal és kapcsolódásokkal teli, kaotikus, de adrenalinnal teli ábrázolástól, amit Bourdain művei vagy "A mackó" című sorozat kínál. A mentor (Antonio Banderas) és az antihős (Leo Woodall) karakterei is sablonosak, nem adnak mélységet a történetnek, csupán százszor látott mesebeli figurákként funkcionálnak. Az egykulcsos szimbólumok, mint az osztriga felnyitása, tovább gyengítik a film hitelességét.
A film alkotói egy ígéretes alapötletet, Bourdain pályaválasztásának kezdetét választották, de a megvalósítás során elsiklottak a lényeg felett, egy unalmas és tanulságtalan történetet eredményezve. Azok számára, akik Anthony Bourdain munkássága iránt érdeklődnek, a kritikusok inkább a séf korábbi tévésorozatait, különösen a régebbieket, vagy eredeti memoárját, a "Kitchen Confidential"-t ajánlják. Ez utóbbi flegma nyelvezetét a magyar fordítás nem adja át teljes mértékben, ezért az eredeti mű elolvasása javasolt. Emellett 2021-ben dokumentumfilm is készült az életéről, amely valószínűleg hitelesebb képet fest a séflegendáról és a gasztronómia iránti elhivatottságáról. A "Tony – Egy séf születése" című film október 1-jétől tekinthető meg a mozikban, de a valós Bourdain-élményért és a konyhai világ autentikusabb bemutatásáért más forrásokat érdemes felkeresni. A film így egy kihagyott lehetőséggé vált, hogy méltó emléket állítson a gasztronómia egyik legnagyobb hatású alakjának.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása