Szerényi Gábor, Zórád Ernő grafikusművész utolsó tanítványa, egy interjúban osztotta meg gondolatait a művészi önazonosság kereséséről, mestere szellemi örökségének jelentőségéről és a kortárs illusztráció kihívásairól. Kiemelte, hogy a saját művészi karakter kialakítása egy folyamatos küzdelem, amely során az alkotónak meg kell találnia egyedi hangját.
Szerényi Gábor művészi világa sokszínű, mégis egyedi. Bár balkezesként számos stílusban rajzol, munkáit egyetlen alkotó műveként azonosítják. Kezdetben figurális ábrázolásokat készített, majd a hétköznapi tárgyak, mint például egy nyakkendő vagy egy lakat, váltak érdeklődésének középpontjává. Ezeket a tárgyakat úgy jeleníti meg, mintha az álom és ébrenlét határán lebegnének, furcsa, mégis érzékletes módon.
Zórád Ernő hatása Szerényi Gábor művein figurális motívumokban, például lovak, huszárok vagy női alakok ábrázolásában, valamint a képek ritmusában is megmutatkozik. Jelenleg a Magyar Nemzetben megjelenő Rezeda-sorozathoz készít kéthetente illusztrációkat Bayer Zsolt szövegeihez. A szövegeket nem leltárszerűen illusztrálja, hanem "feldolgozza", elemeket emel ki, áthelyez, és váratlan kompozíciókat hoz létre, ami Zórád Ernő szerkesztési módszerére emlékeztet.
A Rezeda-rajzok, bár sokféle ötletet tartalmaznak, egységes hangvételűek, és a fekete-fehér alapon megjelenő piros szín technikai egységet is teremt. Szerényi Gábor célja, hogy az olvasó számára elegáns, diadalmas játszmát kínáljon, elrejtve a rajzok elkészítésével járó sokszor kínkeserves munkát.
A művészi fejlődés során elkerülhetetlen, hogy az alkotó elszakadjon mestere hatásától, és a saját útjára lépjen. Szerényi Gábor is megtapasztalta ezt a folyamatot, amikor a képregényvilágtól, amely kezdetben nagy inspirációt jelentett számára, eltávolodott. Ez a "lázadás" segítette őt abban, hogy megtalálja és kidolgozza, sőt, kiküzdje saját karakterét.
Zórád Ernő posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott a Magyar Tudományos Akadémián, ahol Szerényi Gábor méltatta mesterét. Ez az elismerés különösen fontos, mivel Zórád Ernő életében nem kapta meg a neki járó megbecsülést. A díj nem csupán az életmű előtti tisztelgés, hanem egy példaértékű életút elismerése is.
Zórád Ernő hagyatéka Szerényi Gábor szerint erőt adó és tanulságokkal teli szellemi örökség. Élete, amely magában hordozza a magyarság újkori történelmét – felvidéki származás, Trianon utáni anyaországba kerülés, második világháború túlélése, majd a magyar sajtóban való elhelyezkedés –, példát mutat a helytállásra és a kitartásra. Még évtizedekkel korábban rajzolt Winnetou illusztrációit is újraalkotta, mert nem volt elégedett velük, ami a nemes tartás megnyilvánulása.
Az irodalmi illusztrációk esetében Zórád Ernő képei nem csupán kiegészítették a szöveget, hanem önálló vizuális és zenei világot teremtettek. Képesek voltak a regényektől függetlenül is megállni a helyüket, miközben segítették az olvasót abban, hogy még mélyebben átélje a történet hangulatát és a szöveg belső képeit.
Zórád Ernő munkássága és élete inspirációt nyújt a következő nemzedékeknek, arra ösztönözve őket, hogy minden nehézség ellenére küzdjenek céljaikért. Ez az örökség nem egyszerűen egy emlék, hanem egy élő, motiváló erő, amely a magyar kulturális életet gazdagítja.
Az újságban való illusztrálás Szerényi Gábor megfogalmazása szerint "könnyűlovasság és rövidtávfutás", ahol a határidő a legjobb ösztönző. Ez a gyors tempó eltér a regények illusztrálásához szükséges mélyebb, hosszabb távú grafikai gondolkodástól. Az illusztrátor számára ez precíz fegyelmezettséget és gyors döntéshozatalt igényel, hogy a rajz az adott felületen tökéletesen érvényesüljön.
A művész a mai napig a hagyományos kézi munkát részesíti előnyben: mártogatós tollal és tussal dolgozik, szabadkézi rajzokat készít. Bár az utómunkához, a nyomdakész állapot eléréséhez digitális eszközöket is használ, a kézi munka fontosságát hangsúlyozza. A toll nyomásának és emelésének játéka olyan egyedi vonalvezetést eredményez, amelyet digitálisan nem lehet, és nem is akar helyettesíteni.
Szerényi Gábor célja, hogy az olvasó azonnal kapcsolatba lépjen a képpel, érezze, hogy az szerves része az újságnak. A rajzoknak nem szabad sem túl kicsinek, sem túl nagynak lenniük, hanem tökéletesen illeszkedniük kell a kompozícióba, hogy az olvasó számára azonnali vizuális élményt nyújtsanak.