Torghelle Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott egykori, 42-szeres kerettagja nem csupán góljaival és harcos játékával írta be magát a sporttörténelembe, hanem azzal a szigorú fegyelemmel is, amelyet a nemzeti csapaton belül igyekezett fenntartani. A csatár, aki 2004 és 2010 között viselte a címeres mezt, aktív szerepet vállalt a rend betartatásában, és sajátos szabályokat vezetett be, melyek megszegése pénzbüntetést vont maga után.
A fegyelem fenntartása Torghelle Sándor kiemelt feladata volt a válogatottnál. Elmondása szerint mindenki számára világos volt, hogy a késések és az egyéb szabályszegések komoly következményekkel járnak. A játékosoknak szigorúan be kellett tartaniuk az edzésekre és a megbeszélésekre vonatkozó időpontokat, és az általános magatartási normákat is. Aki eltért ezektől az előírásoktól, annak azonnal számolnia kellett a pénzbírsággal. Torghelle határozottan képviselte azt az álláspontot, hogy a rend és a fegyelem elengedhetetlen egy sikeres csapat működéséhez, és ennek érdekében nem habozott „odacsapni” a szabályszegőknek.
A korábbi válogatott labdarúgót a Retro Rádióban, Bochkor Gáborék műsorában keresték meg, ahol Jürgen Klopp német válogatottnál bevezetett szigorú szabályai adták az apropót a beszélgetéshez. Torghelle Sándor ekkor osztotta meg a nyilvánossággal a magyar csapaton belüli fegyelmi intézkedések részleteit, rávilágítva arra, hogy a rendtartás nem csupán a pályán, hanem azon kívül is kiemelt fontosságú volt.
A szabályok között akadt egy különösen egyedi előírás is, amely a csapat közös zuhanyzójára vonatkozott. Torghelle Sándor ugyanis megtiltotta a vizeletürítést a zuhany alatt. Bár a beszámoló nem tér ki arra, hogy ezt a szabályt pontosan melyik csapatában – a válogatottban vagy valamelyik klubjánál – vezette be, a lényeg az volt, hogy a higiéniai normák betartását ezen a téren is szigorúan megkövetelte. „Ne lássam már azt, hogy ott valaki azt csinálja. Úgyhogy az szépen meg lett büntetve” – emlékezett vissza a játékos, hangsúlyozva, hogy az ilyen jellegű szabályszegések sem maradtak következmények nélkül.
A fegyelmi intézkedésekből befolyt pénzbírságokat nem egyéni célokra használták fel, hanem minden esetben a csapat javára fordították. Ezeket az összegeket közösen költötték el csapatépítő programokra, például vacsorákra vagy egyéb közösségi eseményekre. Ez a gyakorlat hozzájárult ahhoz, hogy a szabályok betartatása ne csupán szankciót jelentsen, hanem a közösségi szellem erősítését és a csapategység építését is szolgálja.
Torghelle Sándor a beszélgetés során egy emlékezetes történetet is megosztott Lothar Matthäus szövetségi kapitányról, aki 2004 és 2006 között irányította a magyar válogatottat. Matthäust keménykezű, de a játékosokat szerető, határozott német szakemberként jellemezte. Egy elveszített mérkőzés után a csapat tagjai a hotel bárjában söröztek, miközben a vereséget elemezték. Amikor Matthäus megjelent, a játékosok feszülten várták a reakcióját, attól tartva, hogy büntetés vár rájuk a szabályok megszegése miatt.
Azonban a kapitány váratlanul leült közéjük, és ahelyett, hogy szankciókat alkalmazott volna, egyszerűen csak annyit mondott: „Na jó, akkor rendeljetek nekem is egy üveg sört.” Ez a gesztus rávilágított Matthäus pragmatikus és emberközeli vezetői stílusára, amely eltért más edzők szigorúbb megközelítésétől. Torghelle elmondása szerint volt olyan trénere is pályafutása során, aki hasonló esetben másnap azonnal megbüntette volna a játékosokat, ami éles kontrasztot mutatott Matthäus reakciójával.
Összességében Torghelle Sándor szerepe a magyar válogatottban nem korlátozódott a pályán nyújtott teljesítményére. A fegyelem és a rend fenntartásában vállalt aktív szerepe, a késések és szabályszegések szankcionálása, valamint a zuhanyzói higiéniára vonatkozó egyedi előírása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a csapaton belül egyfajta szigorú, de a csapatépítést is szolgáló rend uralkodjon. A begyűjtött pénzbírságok közös elköltése pedig tovább erősítette a játékosok közötti köteléket, mutatva, hogy a fegyelmi intézkedések mögött egy mélyebb, közösségi cél is meghúzódott.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása