A magyar kulturális életben jelentős változások előtt áll a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), ahol 2026. október 7-én tisztújító testületi ülést tartanak. Ezen az eseményen nemcsak elnököt, hanem alelnököket, elnökségi tagokat és főtitkárt is választanak. A jelenlegi elnök, Turi Attila építész kihívója Zoboki Gábor építész lesz, ami váratlanul izgalmassá teszi a procedúrát.
Zoboki Gábor, a Müpa és az Operaház felújítását jegyző építész meglepetten fogadta jelölését, mivel korábban elnökségi tagságot sem vállalt, hogy az alkotásra koncentrálhasson. Elmondása szerint az elnöki posztra nem lehet pályázni, csak jelölés útján indulhat valaki, amit ő elfogadott. Döntésében szerepet játszott a magyar kulturális közegben érzékelhető nagymértékű változás és a politikai hullámok érkezése.
Zoboki úgy látja, bár az MMA-n belül adott a sokszínűség, ezt nem használják ki kellőképpen, mintha egy sokarcú, egymással alig kommunikáló társaságról lenne szó. Szerinte egy ilyen változási hullámban az intézménynek két lehetősége van: vagy eltűnik, vagy meglovagolja a hullámot egy új szellemiséggel. Célja az integritás, nyitottság, láthatóság és átláthatóság megteremtése, hogy a művészeti intézmények fontos feladatukat betölthessék a szellemi életben.
A Magyar Művészeti Akadémiát 1992. január 31-én alapította 22 művész egyesületként, majd 2011. november 5-én, a második Orbán-kormány kezdeményezésére vált köztestületté, és bekerült az Alaptörvénybe. Az MMA jelentős anyagi és erkölcsi támogatást kapott, melyben oroszlánrésze volt az első elnöknek, Makovecz Imre építésznek és utódjának, Fekete György belsőépítész-politikusnak. Ez az előny a Magyar Tudományos Akadémia által szintén 1992-ben alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával (SZIMA) szemben behozhatatlan lett.
Az MMA ma életjáradékot folyósít tagjainak, számos értékes ingatlant birtokol, mint például a Műcsarnok, a Pesti Vigadó és a Hild-villa. Könyveket ad ki, ösztöndíjakat ítél oda, és 2026-ban 14 milliárd forintból gazdálkodhat. A szervezetnek 315 rendes és 50 levelező tagja van, akiket a közvélemény gyakran "NER-közeli" művészekként könyvelt el, bár a tagság összetettebb, például Cserhalmi György is tagja az akadémiának.
Zoboki Gábor szerint a köztestület feladata kettős: egyrészt meg kell őriznie az általa képviselt generáció óriási szellemi értékét és kultúráját, mely erősebben kötődik a konzervatív, klasszikus művészethez. Másrészt fontos döntés, hogy képes-e a progresszív művészet szószólója lenni, amely területen Zoboki szerint jelenleg hiányosságok tapasztalhatók. Kérdésként merül fel számára, hogy miért nem sikerült az MMA-t az elmúlt 14 évben nemzetközi környezetbe integrálni, akár a visegrádi országokon túl, Ausztriáig vagy Szlovéniáig terjedően.
Zoboki hangsúlyozza, hogy soha nem töltött be politikai vagy köztestületi állást, de széleskörű nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a művészeti projektek terén. Úgy véli, a XXI. század harmadik évtizedében egy művésznek integratív feladata van, ahol a kultúrpolitikai döntéseket segítve meghatározható a magyar klasszikus és diverzív művészet jövője. A progresszivitásnak teret kell engedni, nem szabad bezárni az ajtót, ami szerinte váltást jelentene az MMA arculatában.
A Müpa építésekor tapasztalta meg azt a "vírust", hogy egy jó cél mögött milyen elképesztő támogatottság állhat, és ezt a szellemiséget szeretné az MMA-ba is elhozni. A művészet és a tudomány, ahogy Beethoven is írta, emelhet magasabb szellemi régiókba, és bár Magyarországon rengeteg tehetség van, hiányzik az együttműködés és a kommunikatív erő a művésztársadalomban.
Az április 12-i választás után az MTA-hoz tartozó, anyagi nehézségekkel küzdő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) már kifejezte változási igényét, amire az MMA-nak reagálnia kell. Zoboki szerint az integráció és az együttműködés az egyetlen megoldás, hiszen a két szervezet kollégái zökkenőmentesen kommunikálnak oktatásról, közös tervekről vagy kiállításokról, amíg a politikai felhangok nem válnak dominánssá. A SZIMA anyagi helyzete és az MMA forrásai közötti különbség is indokolja az együttműködést.
Az ingatlanok hasznosításával kapcsolatban is felmerültek kérdések, például a Vigadó jobb kihasználása, miközben a Műcsarnok látogatottsága és művészeti palettája is bővült. Zoboki szerint nem az elnök feladata az ingatlankérdések eldöntése, de kevesebb ingatlanháttérrel is működhetne az akadémia. Hangsúlyozza, hogy a jövőre és a fiatalságra kell fókuszálni, nem pedig az életművek bemutatására, hanem a tapasztalati tudás, az integratív magatartás és az odaadás átadására.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása