A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátott egy törvényjavaslatot, amely jelentősen kibővítené a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hatáskörét a politikusok és magas rangú köztisztviselők vagyonosodásának ellenőrzésében. A bejelentés Magyar Péter miniszterelnök-jelölt nevéhez köthető, és célja, hogy új korszakot nyisson a közéleti szereplők vagyoni helyzetének átláthatóságában. A tervezett szabályozás értelmében a NAV rendszeresen vizsgálná többek között az országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok, közigazgatási államtitkárok, valamint a kormány- és miniszteri biztosok vagyonát.
A javaslat lényege, hogy a hatóság ne csupán a vagyonnyilatkozatokban szereplő adatokat vesse össze, hanem mélyrehatóbban vizsgálja a vagyongyarapodás forrásait. Magyar Csaba, az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője szerint a vizsgálatok arra fókuszálnának, hogy az érintettek vagyonának gyarapodása összhangban áll-e igazolható jövedelmükkel és más jogszerű forrásaikkal. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az számítana, kinek mije van, hanem az is, hogy miből szerezte azt.
A NAV feladatai ezzel tovább bővülnének egy olyan időszakban, amikor az adóhatóság ellenőrzési köre amúgy is folyamatosan növekszik. Felmerül a kérdés, hogy az adóhivatal rendelkezni fog-e elegendő szakemberrel és kapacitással a politikusok és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni mozgások hatékony vizsgálatához. A gyakorlatban a NAV megpróbálná rekonstruálni, hogy egy adott személy milyen forrásokból építette fel a vagyonát.
Ha valaki rövid idő alatt jelentős értékű ingatlanokat, üzletrészeket, értékpapírokat vagy egyéb vagyonelemeket szerez, miközben ismert jövedelmei ezt nem indokolnák, az már kérdéseket vethet fel. Fontos azonban, hogy ez önmagában még nem jelent automatikusan eltitkolt, adóköteles jövedelmet, hiszen a vagyon mögött állhat örökség, megtakarítás, ajándék, kölcsön vagy más jogszerű forrás is. A bizonyíthatóság, különösen évekkel később, kulcsfontosságú lehet.
A tervezet egy fontos átmeneti szabályt is tartalmaz, amely alapján a már hivatalból távozott személyek is a NAV látókörébe kerülhetnek. Amennyiben az érintett megbízatása vagy jogviszonya a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül szűnt meg, az adóhatóságnak 30 napon belül meg kell kezdenie az egyedi kockázatelemzést. Ez azt jelenti, hogy az új rendszer indulásakor az ellenőrzés nem tiszta lappal indulna, hanem visszanyúlhatna az előző öt évben leköszönt tisztségviselőkhöz is.
Magyar Csaba szerint a NAV első lépésként kötelező kockázatelemzést végezne, amely során nemcsak az aktuális vagyont, hanem annak időbeli változását is vizsgálná. A vizsgálat kiterjedhet a hozzátartozókra, más kapcsolódó személyekre és gazdasági társaságokra is, valamint azokra az esetekre, amikor egy vagyonelemet időközben másra ruháztak át. Az adóhatóság ehhez saját adatai mellett más állami szervek, pénzügyi és ingatlanadatokat, valamint céginformációkat is felhasználhat.
A hangsúly azon van, hogy a vagyon milyen úton jutott oda, nem csupán azon, kinek mi van a nevén. Ha a kockázatelemzés adózási problémát jelez, abból adóellenőrzés következhet, súlyosabb esetben pedig büntetőjogi kérdések is felmerülhetnek. A tervezet bejelentésekor felvetődött a húszéves visszamenőleges vizsgálat lehetősége, de a jelenlegi normaszöveg ezt nem tartalmazza; a valódi határt az adójogi elévülési szabályok szabják meg.
Főszabály szerint a NAV adómegállapításhoz való joga öt év elteltével évül el, de ez az időtartam nem az ügylet keletkezésétől, hanem a bevallás benyújtásának határidejétől számítódik. Az adózás rendjéről szóló törvény emellett több olyan helyzetet is ismer, amikor az elévülési idő meghosszabbodhat, így az öt év nem minden esetben jelent öt egyszerű naptári évet. Egy fontos kivétel, hogy ha a bíróság adókötelezettséget érintő bűncselekményeket állapít meg, az adó megállapításához való jog addig nem évül el, amíg maga a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Ez azt jelenti, hogy egy adóügy jóval túlterjeszkedhet az általános ötéves elévülési időn, különösen, ha büntetőeljárás is indul, amelynek ideje alatt az elévülés nyugszik. A kockázatelemzés, az adóellenőrzés és a büntetőeljárás három különböző szintje az eljárásnak, és az egyik legérdekesebb jogi kérdés, hogy ezek miként kapcsolódnak majd egymáshoz, és hogyan használhatók fel az egyik eljárásban szerzett bizonyítékok a másikban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása