Alekszandar Vucsics szerb elnök vasárnap Belgrádban jelentette be lemondását, hogy miniszterelnök-jelöltként indulhasson az október 25-re kiírt előrehozott parlamenti választásokon. A politikus döntése nem érte váratlanul a szerb és nemzetközi sajtót, mivel már korábban is megjelentek hírek szándékáról, miszerint az Egyesült Szerbia nevű lista élén kíván részt venni a kampányban.
Vucsics a közösségi médiában azt írta, élete legnagyobb megtiszteltetése volt Szerbia elnökeként szolgálni, és igyekezett mindent megtenni, hogy rászolgáljon a belé vetett bizalomra, hűen és odaadóan szolgálva az országát.
Vucsics lemondását New Yorkból jelentette be, ahol az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszakán vett részt. Elnöki hivatala munkatársaitól már szombaton elbúcsúzott, majd vasárnap utolsó hivatalos teendőjeként fogadta a szófiai Európa-bajnokságon érmet nyert szerb ökölvívó-válogatott tagjait. Ezt követően a szerb közmédia, az RTS egyik műsorának vendége volt.
Lemondásakor Vucsics összegezte elnökségének eredményeit, kiemelve a bruttó hazai termék jelentős növekedését és az úthálózat példátlan fejlesztését. Hangsúlyozta, hogy továbbra is a béke és a stabilitás megőrzése, valamint a gazdaságfejlesztés lesz a fő célja. Kijelentette, Szerbiának az európai integráció útján kell maradnia, de nem szakíthatja meg kapcsolatait hagyományos, keleti partnereivel sem.
Az Egyesült Szerbia listát a Vucsics vezette Szerb Haladó Párt (SNS) és szövetségesei alkotják, a cél pedig az, hogy a választások után ismét ő vehesse át a miniszterelnöki posztot.
Alekszandar Vucsics nem először töltené be a kormányfői posztot, hiszen 2014 és 2017 között már vezette Szerbia kormányát, majd 2017 óta az ország elnöke volt. Második elnöki ciklusa 2027-ben járt volna le, azonban a szerb alkotmány értelmében harmadszor már nem indulhatott volna az államfői tisztségért. Ez a lépés lehetővé teszi számára, hogy továbbra is vezető szerepet játsszon az ország politikájában.
A politikus már szeptember elején jelezte miniszterelnök-jelölti szándékát, és támogatás esetén „Szerbia történetének legkisebb kormányát” ígérte, amely a kormányfő mellett legfeljebb 12 miniszterből állna. Egy korábbi interjúban jelentős személyi változásokat is kilátásba helyezett, ígéretet téve arra, hogy a kormány megalakulását követő három hónapon belül a polgármesterek és községi elnökök legalább felét lecserélik. Ezt azzal indokolta, hogy elégedetlen egyes helyi vezetők hozzáállásával, akik szerinte nem a polgárok, hanem önmaguk érdekeit tartották szem előtt.
A Köztársasági Választási Bizottság már nyilvántartásba vette az Alekszandar Vucsics – Egyesült Szerbia elnevezésű választási listát. Vucsics ezen felül a Szerb Haladó Pártban (SNS) meglévő befolyását is fel kívánja használni a tervezett változtatások végrehajtásához. Kritizálta a parlamenti választásokon induló diáklista első helyén szereplő Ilija Szrdanovicsot is, aki egy interjúban a „nem szeretett” emberekről beszélt, amit Vucsics személyére vonatkozó üzenetként értelmezett.
Vucsics lemondása nem a politikai pályafutásának végét jelenti, hanem egy stratégiai lépés, amely lehetővé teszi számára, hogy az államfői tisztség helyett a kormány éléről gyakoroljon befolyást a szerb politikára. Ez a szerep nem új számára, hiszen az elmúlt 12 évben miniszterelnökként vagy államfőként is meghatározó vezetője volt az országnak. Döntését ezért sokan a hatalmi struktúrák átalakítására tett kísérletként értelmezik, amelynek célja a politikai befolyás megőrzése és megerősítése.
A politikus hivatalosan a választók támogatásához köti a kormányalakítás lehetőségét. A politikai erőviszonyokat tovább árnyalja, hogy a diákmozgalomhoz köthető „A diákok győznek” (Students Win) elnevezésű politikai formáció is indul a parlamenti választásokon. Ezt a mozgalmat több ellenzéki párt is támogatja, egyesek saját jelöltek indítása helyett is mögé álltak. A diákmozgalom a politikai rendszer átalakítását és az állami intézmények független működésének helyreállítását szorgalmazza, kritizálva a kormányhoz köthető korrupciót és a médiaviszonyok politikai befolyásolását, mely vádakat a kormánypárti oldal elutasít.
A szerbiai politikai válság hátterében a 2024 novembere óta tartó, korrupcióellenes diáktüntetések állnak. Ezeket az újvidéki pályaudvari tetőomlás váltotta ki, amelyben 16 ember vesztette életét. A tragédia után a tiltakozók felelősségre vonást és az állami intézmények működésének átláthatóbbá tételét követelték, és a megmozdulások országos politikai mozgalommá szélesedtek, komoly kihívást jelentve Vucsics hatalmi rendszerével szemben.
Alekszandar Vucsics államfői posztról való távozása egy újabb országos voksolást tesz szükségessé. Az alkotmányos szabályok értelmében a köztársasági elnök lemondása esetén a parlament elnöke ideiglenesen átveszi az államfői feladatokat, és legfeljebb három hónapon belül új elnököt kell választani. Ez azt jelenti, hogy az október 25-i parlamenti választások mellett egy elnökválasztásra is sor kerülhet a közeljövőben.
A helyzet politikai tétje így kettős: a parlamenti választáson a kormányzati többség sorsa dől el, míg egy esetleges elnökválasztás újabb lehetőséget teremthet a hatalmi viszonyok átrendezésére. Vucsics lemondásának tényleges következményei tehát nem csupán az államfői tisztséget, hanem a szerb politikai rendszer egészének működését is érinthetik, jelentős bizonytalanságot és átrendeződési lehetőségeket hozva az ország politikai életébe.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása