A mesterséges intelligencia (MI) fejlődése számos ígérettel kecsegtet, többek között a társadalmi különbségek csökkentésével és az információhoz való hozzáférés demokratizálásával. Azonban a digitális technológiák korábbi története azt mutatja, hogy ezek az utópikus elképzelések eddig sosem valósultak meg teljes mértékben. A társadalmi egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedtek, ami felveti a kérdést, hogy az MI vajon hogyan befolyásolja ezt a tendenciát.
Az idei AI Summit keretében megrendezett Trendency vitAIndítón a Corvinus Egyetem egyik adjunktusa amellett érvelt, hogy a mesterséges intelligencia felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. A vita során a szakértő kifejtette gondolatait arról, hogy az MI nem önmagában okozza az egyenlőtlenségeket, hanem a társadalommal együtt, egy szocio-technikai rendszer részeként válik az egyenlőtlenségek újratermelődésének eszközévé. Ez a megközelítés hangsúlyozza, hogy az emberi döntéseken múlik, milyen irányba terelődik az MI fejlődése és annak társadalmi hatásai.
A társadalmi egyenlőtlenség fogalma azt jelenti, amikor az egyének vagy csoportok egyenlőtlenül férnek hozzá a javakhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez, ami meghatározza társadalmi helyzetüket és jövőbeli esélyeiket. Vincent Mosco „digitális fenséges” koncepciója szerint a digitális technológiák mindig is a jobb világ ígéretével érkeztek, legyen szó a távíróról, rádióról, televízióról vagy az internetről.
Ezek a technológiák azt ígérték, hogy összekötik az embereket, hozzáférhetővé teszik az információt és csökkentik a társadalmi különbségeket. A valóságban azonban egyik esetben sem valósult meg az ígért utópia, és a társadalmi egyenlőtlenségek az 1950-es évek óta, az MI fogalmának megjelenése óta, csak nőttek. Ezért elengedhetetlen, hogy a technológiai reményeken túlmutatva, reálisan vizsgáljuk az MI és az egyenlőtlenségek kapcsolatát. A technológia és a társadalom viszonyában az MI nem passzív eszköz, hanem aktív szereplővé válik az egyenlőtlenségek formálásában.
Az MI és az egyenlőtlenségek közötti kapcsolat több rétegben is megnyilvánulhat, és mindegyik potenciális veszélyt hordoz. Először is, az MI reprodukálhatja a már meglévő egyenlőtlenségeket. Az MI modelleket tanító adatbázisok gyakran tartalmazzák a társadalmi torzításokat, így az MI rendszerek, például hitelbírálat, munkaerő-felvétel vagy bírói ítéletek során, képesek ezeket a torzításokat újratermelni.
Másodszor, az MI új egyenlőtlenségeket is létrehozhat. A világon beszélt több ezer nyelv közül csak néhány tucat nagyobb nyelvhez áll rendelkezésre elegendő adat az MI fejlesztéséhez, ami jelentős minőségi különbségeket eredményez. Ez az „MI-szakadék” hátrányba hozza azokat az egyéneket, közösségeket és cégeket, amelyek kisebb nyelveket használnak, korlátozva az MI natív, kulturálisan releváns használatát.
Harmadszor, az MI felerősítheti a már meglévő különbségeket a termelékenységnövekedés elosztása révén. Ha az MI valóban jelentős hatékonyságnövekedést hoz, kulcsfontosságúvá válik, hogy ki profitál ebből a többletből. A jelenlegi részvényesi kapitalizmus működési mechanizmusai alapján valószínűsíthető, hogy a többlet elsősorban a tulajdonosokhoz és a felsővezetéshez kerül, nem pedig a munkavállalókhoz, ami tovább növelheti a jövedelmi egyenlőtlenségeket. A viták gyakran a munkahelyek megszűnéséről szólnak, nem pedig a munkaidő rövidítéséről vagy a bérek emeléséről.
A jövő alakulása szempontjából kritikus kérdés, hogy ki gyakorol döntési jogot az MI fejlesztése és alkalmazása felett. Jelenleg ez a hatalom néhány nagy technológiai cég és bizonyos kormányzatok kezében koncentrálódik, ami önmagában is egyenlőtlenségi helyzetet teremt. Ez nem csupán a jövedelmi viszonyok és az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét jelenti, hanem a jövő feletti döntési lehetőség egyenlőtlen elosztását is.
Ha az MI valóban nagyságrendekkel nagyobb elosztható többletet termel, akkor erről a társadalomnak kellene döntenie, nem pedig szűk körű érdekcsoportoknak. A szocio-technikai rendszerek jelentős tehetetlenséggel bírnak, így a ma létrehozott infrastruktúra, üzleti modell, szabályozás és intézményi gyakorlatok hosszú távon nehezen változtathatók meg. Ezért kiemelten fontos, hogy már most foglalkozzunk az MI és az egyenlőtlenségek kapcsolatával, mielőtt az MI véglegesen beépül a társadalmi struktúrákba.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása