A Hold felszínén talált mikroszkopikus üveggyöngyök eredete régóta foglalkoztatja a tudósokat. Ezek a különleges képződmények két fő módon jöhetnek létre: egyrészt meteoritbecsapódások következtében, másrészt vulkánkitörések, úgynevezett magmaszökőkutak során. A korábbi kutatások és a Holdról származó magmás kőzetek kiterjedt ősi vulkanizmusra utaltak, ám e folyamat pontos időtartama mindeddig tisztázatlan maradt.
A legfiatalabb, eddig pontosan datált vulkáni holdkőzetek korát mintegy 2 milliárd évre becsülték, ami azt sugallta, hogy az égitest vulkáni aktivitása ekkorra már teljesen leállt.
Ezt a korábbi feltételezést írhatja felül egy friss felfedezés, amely a kínai Csang'o-5 (Chang'e-5) űrszonda által a Földre hozott holdi talajminták elemzéséből származik. Egy nemzetközi kutatócsoport mintegy 3000 üveggyöngyöt vizsgált meg a gyűjtött mintákból, hogy meghatározzák azok eredetét. A szakemberek aprólékos munkával, a gyöngyök textúrájának, kémiai összetételének és kénizotópos méréseinek segítségével különítették el a becsapódási és a vulkáni eredetű darabokat.
A több ezer vizsgálati minta közül mindössze hármat azonosítottak egyértelműen vulkáni eredetűként, ami önmagában is kiemeli a felfedezés ritkaságát és jelentőségét. Ezeken a kiválasztott vulkáni üveggyöngyökön urán-ólom (U-Pb) radiometrikus kormeghatározást alkalmaztak, amely rendkívül pontos eredményt hozott. Kiderült, hogy a gyöngyök mindössze 123 ± 15 millió évvel ezelőtt keletkeztek.
Ez az adat jelentősen fiatalabb, mint a korábban ismert legfiatalabb vulkáni holdkőzetek kora, és azt bizonyítja, hogy a Holdon a geológiai értelemben vett közelmúltig is aktív vulkáni tevékenység zajlott.
Ez az eredmény alapjaiban kérdőjelezi meg a Hold hőfejlődésére vonatkozó korábbi termikus modelleket, amelyek nem számoltak ilyen késői vulkanizmussal. A meglepő jelenségre az üveggyöngyök kémiai összetétele adhat magyarázatot. A kutatók ugyanis kiemelkedően magas ritkaföldfém- és tóriumkoncentrációt mértek a vulkáni mintákban.
Ez arra utal, hogy a szokatlanul kései vulkanizmust a holdköpeny magmaforrásaiban található, hőt termelő elemek lokális feldúsulása tette lehetővé. Az olyan radioaktív bomlásból hőt leadó elemek, mint például a tórium, elegendő hőt biztosíthattak ahhoz, hogy a magma még jóval a Hold feltételezett vulkáni inaktivitása után is megolvadjon és a felszínre törjön. Ez a lokális hőforrás magyarázatot adhat arra, miért maradt fenn vulkáni aktivitás az égitesten a vártnál hosszabb ideig, és miért találtak most ilyen fiatal vulkáni üveggyöngyöket.
A felfedezés új perspektívát nyit a Hold geológiai történetének megértésében, és további kutatásokra ösztönöz a Hold belső szerkezetének és hőfejlődésének pontosabb feltérképezése érdekében. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy égitestünk kísérője sokkal dinamikusabb múlttal rendelkezhet, mint azt korábban gondoltuk, és még számos titkot rejt a felszíne alatt.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása