A magyar kulturális plakátművészet egyik meghatározó alakja, Árendás József tervezőgrafikus nyolcvanadik születésnapja alkalmából átfogó kiállítás nyílt a Műcsarnokban. A tárlat a művész csaknem hat évtizedes pályáját öleli fel, bemutatva alkotásain keresztül egy olyan korszakot is, amikor a plakát még szerves része volt az utca vizuális kultúrájának.
A kiállítás, melynek címe „Plakátok és rajzok – Árendás József tervezőgrafikus kiállítása”, szeptember 27-én, vasárnap 15 órakor kurátori tárlatvezetéssel nyílt meg. A látogatókat Árendás László és Garami Gréta kurátor kalauzolta a tárlaton. A Műcsarnok ezzel a reprezentatív bemutatóval tiszteleg a kortárs magyar grafika iskolateremtő mestere előtt.
A Műcsarnokban megrendezett kiállítás három fő tematikus csoport köré szerveződik, amelyek Árendás József pályájának kiemelkedő időszakait mutatják be. Az első szekció az 1970-es évek nosztalgikus moziplakátjait idézi fel, amelyek a korabeli filmkultúra hangulatát tükrözik.
A második rész az 1983-tól kezdődő színházi plakátok korszakát és azok drámaiságát tárja a közönség elé. Végül, a harmadik csoport az utóbbi évtizedek úgynevezett szerzői vagy autonóm plakátjait vonultatja fel, amelyek már a tisztán művészi üzenetre fókuszálnak, megrendelői háttér nélkül.
A tárlat különleges eleme egy kiállítótérbe helyezett hirdetőoszlop, amely azt az időszakot idézi meg, amikor a közönség még az utcán, mozik előtt vagy munkába menet találkozott először a plakátokkal, nem pedig digitális képernyőkön keresztül.
Árendás József munkásságát a kezdetektől fogva a biztos rajztudás, az erős vizuális ötletek és a jellegzetes humor jellemezte. A nyolcvanas évektől kezdve a színházi plakátok egyre nagyobb szerepet kaptak alkotói tevékenységében.
Különösen meghatározó volt a zalaegerszegi időszak, amikor 1982 és 2006 között a Hevesi Sándor Színház számára dolgozott. Ebben az időszakban hosszú éveken keresztül ő alakította az intézmény vizuális arculatát, számos emlékezetes plakátot tervezve.
A színházi plakátok tervezése eltérő feladatot jelentett a filmplakátokhoz képest, mivel a grafikusnak gyakran magából a készülő darab gondolatvilágából kellett kiindulnia. Ez a megközelítés nagyobb alkotói szabadságot biztosított, lehetővé téve, hogy a plakát önálló értelmezéssé váljon. Munkáin továbbra is hangsúlyos maradt a rajz, a jelképteremtés és a vizuális metafora, melyeket humor, irónia és groteszk elemek gazdagítottak, ahogy azt a Három nővér, a Vihar vagy a Švejk plakátjai is mutatják.
A rendszerváltás jelentősen átalakította a plakátművészet helyzetét Magyarországon, a művészi plakátok fokozatosan háttérbe szorultak az utcaképből a digitális tervezés és az új tömegkommunikációs formák térnyerésével. Árendás pályáján ekkor kaptak egyre nagyobb hangsúlyt az úgynevezett autonóm plakátok.
Ezek az alkotások már nem feltétlenül megrendelésre készültek, hanem a grafikus saját gondolatait és véleményét fejezték ki, önálló műalkotásokká válva. Ebben az időszakban munkái letisztultabbá váltak, gyakran erős kontrasztokra és néhány határozott jelre épültek, miközben a képi fricska és a groteszk humor továbbra is megmaradt, mint jellegzetes stílusjegy.
Árendás József 2005-ben alapító tagja volt a Magyar Plakát Társaságnak, amelynek célja a megváltozott körülmények között is életben tartani a magyar művészi plakát hagyományait. Plakátművészeti tevékenysége mellett szélesebb körű grafikai munkásságot is folytatott, nevéhez fűződik többek között a Gyermelyi és a Lipóti arculatának megtervezése is, bizonyítva sokoldalúságát és a vizuális kommunikáció iránti elkötelezettségét.
A Műcsarnok kiállítása nem csupán egy jelentős művész életművét mutatja be, hanem egyúttal emléket állít egy elmúlt kornak is, amikor a plakát még meghatározó szerepet játszott a városi vizuális kultúrában. Árendás József munkássága hidat képez a hagyományos plakátművészet és a modern grafikai kifejezésmódok között.
Alkotásai rávilágítanak a művészi plakát időtálló erejére és arra, hogyan képes egyetlen kép gondolatokat, érzelmeket és humoros üzeneteket közvetíteni. A tárlat lehetőséget biztosít a közönség számára, hogy elmerüljön Árendás József egyedi világában, és újraértékelje a plakátművészet kulturális jelentőségét a mai digitális korban.