Az elmúlt időszakban megfigyelhető globális tendencia, hogy az egyszerűen gazdagok és az ultragazdagok közötti vagyoni szakadék egyre mélyül. Az ultragazdagok, bár számuk viszonylag alacsony, vagyonuk elképesztő ütemben gyarapodik, és jelentős összegeket fordítanak gyűjtőszenvedélyük kielégítésére. Ez a jelenség különösen érezhető a műtárgypiacon, ahol az idei első félévben a három legnagyobb aukciósház mérlege rekordösszegű, 10 milliárd dolláros forgalmat mutatott.
Szakértők és elemzők azonban egyre gyakrabban intenek józanságra, rámutatva, hogy a jelenlegi folyamatok nem egy „aranykorra”, hanem inkább az „aranyozott korra” (gilded age) emlékeztetnek. Az amerikai történelemben az 1870-es évektől az 1900-as évek elejéig tartó időszakot Mark Twain nevezte „aranyozott kornak”, utalva arra, hogy a felszíni csillogás mögött komoly társadalmi problémák, szegénység és korrupció húzódott meg. Az aggódók szerint a mostani helyzetben nem csupán az a kérdés, hogy ki vásárolja meg a művészetet, hanem az is, hogy ki formálja a kultúrát.
Az ultragazdagok vagyona soha nem látott ütemben nő, felülmúlva a 19. század végén vagyonokat felhalmozó „rablóbárókat”, mint például John D. Rockefellert vagy J.P.
Morgant. Az elemzők aggodalma amiatt is jogos, mert bár horribilis összegek áramlanak a nagy aukciósházak kasszájába, és néhány kivételes alkotás ára az egekbe szökik, a piac alapjai ebből nem profitálnak. A bizonytalanságot tovább növeli a generációváltás.
A mai fiatal, tehetős vásárlókat kevésbé érdekli a hagyományos „fine art”, és úgy tűnik, a műtárgy, mint befektetési instrumentum sem vonzza igazán az új szereplőket. Ehelyett a jelek szerint semmilyen pénzt nem sajnálnak szeszélyeik kielégítésére.
A műtárgypiac egyre inkább az ultragazdagoktól függ. A tetszetős számok mögött valójában alig néhány vevő áll, akik a kínálat elenyésző töredékét vásárolják fel. Rachel Pownall, a műtárgypiacra szakosodott közgazdász tanulmánya szerint a pénzemberek érdeklődése kizárólag a kivételes, múzeumi kvalitású darabok felé irányul.
Ennek a változó trendnek ékes példája, hogy bizonyos modern gyűjtői tárgyak, mint például a Pokémon-kártyák, mára elképesztő értékeket képviselnek. Egy ritka Pikachu Illustrator Pokémon-kártya például több mint 5 milliárd forintért (16,492 millió dollárért) cserélt gazdát egy aukción 2026 februárjában, ezzel megdöntve a nyilvános árverésen értékesített összes gyűjtőkártya korábbi rekordját. Ugyanezt a kártyát korábban Logan Paul, ismert youtuber és sportoló, 5,275 millió dollárért vásárolta meg, ami akkoriban körülbelül 1,74 milliárd forintnak felelt meg.
Egy másik példa szerint egy PSA 9-es minősítésű Pikachu Illustrator kártya 4 millió dollárért (1,31 milliárd forintért) kelt el. Ezek az összegek jól illusztrálják, hogy a gyűjtői piac egyes szegmenseiben egy-egy Pokémon-kártya értéke meghaladhatja egy Picasso-mű árát, jelezve a kultúra és az értékrend változását a legtehetősebbek körében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása