Az elmúlt időszakban megnövekedett a társadalmi és szakmai érdeklődés a közpénzek és a közvagyon felhasználásával kapcsolatos esetleges visszaélések feltárása, valamint a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzése iránt. Ennek az igénynek az intézményi válasza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) létrehozása, melynek feladata a közvagyon köréből jogellenesen eltávolított értékek felkutatása, azonosítása, biztosítása és visszaszerzése. Azonban egy új hivatal önmagában nem garantálja a sikert, hiszen a probléma gyökerei mélyebben húzódnak, mint a formális jogi szabályszerűség.
A közvagyonnal kapcsolatos visszaélések vizsgálata sokkal összetettebb, mint csupán korábbi közbeszerzések vagy koncessziók utólagos büntetőjogi felülvizsgálata. Egy eljárás formális jogszerűsége nem zárja ki, hogy a háttérben további, büntetőjogi szempontból releváns körülmények is fennálljanak. A szerződések és egyéb iratok gyakran nem tárják fel teljes egészében a döntések mögötti valós indokokat, szerepeket, üzleti kapcsolatokat vagy érdekviszonyokat.
Fodor Balázs Gábor ügyvéd, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója a Büntetőjogi Szemlében megjelent tanulmányában vizsgálja a nemzeti és európai uniós vagyont érintő bűncselekmények hatékonyabb megelőzését, felderítését és a vagyon visszaszerzését. A tanulmány szerint a döntő kérdés az, hogy az adott ügylet mögött tényleges verseny, ésszerű és a közvagyon érdekeit szolgáló gazdálkodás állt-e, vagy büntetőjogi felelősséget felvető magatartás történt.
A közvagyonnal gazdálkodók mozgástere szűkebb, mint a magántulajdonú gazdasági társaságoké, mivel a közpénzek felhasználását nemcsak a formális jogszerűség, hanem az átláthatóság, a hatékonyság, a költségtakarékosság és az értékarányosság követelményei is kötik. Ezért egy közbeszerzés vagy pályázat puszta léte önmagában nem biztosíték arra, hogy a közvagyon felhasználása rendben történt.
Fodor szerint indokolt lehet az észszerűtlennek tűnő döntések felelősségi szempontú vizsgálata, még akkor is, ha látszólag betartották a jogszabályokat. Ilyen gyanús helyzetek lehetnek például a meghatározott szereplőre szabott kiírások, az irányított értékelési rendszerek, a nem megfelelő közzététel, a közbeszerzések indokolatlan feldarabolása vagy az infrastruktúra túltervezése. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem minden rossz vagy veszteséges állami döntésből következik automatikusan büntetőügy, a büntetőjogi felelősséghez a bűnösséget is bizonyítani kell, és egy gazdasági döntés utólagos rossz kimenetele önmagában nem alapoz meg hűtlen vagy hanyag kezelést.
A tanulmány rávilágít a büntetőügyi statisztikák és a valós vagyoni hátrány közötti jelentős eltérésekre. A költségvetési csalások esetében az ismertté vált ügyek száma nem alacsony, azonban a nyilvántartott vagyoni hátrány jóval kisebb, mint a feltételezett tényleges nagyságrend. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint a kezdeményezett eljárásokhoz kapcsolódó cselekmények száma 2019 és 2023 között enyhén csökkent, a regisztrált bűncselekmények száma pedig jelentősebben esett.
A NAV statisztikái még látványosabb változásokat mutatnak: a költségvetési csalási nyomozások száma 2015 és 2022 között több mint felére csökkent, az ismertté vált jogsértések elkövetési értéke pedig 137 milliárd forintról 60 milliárdra, majd 2023-ra 36,5 milliárd forintra esett. Fodor felveti, hogy a kimutatott vagyoni hátrány elmaradhat a valós összegtől, mivel a nagyobb vagyoni hátránnyal járó ügyek egy része nem jut el az eredményes büntetőeljárásig.
A csődbűncselekményeknél még nagyobb az eltérés: a regisztrált esetek száma 2004-től 2023-ig drasztikusan, 1791-ről 120-ra csökkent. Ezzel szemben a NAV 2022-ben 11 625 folyamatban lévő felszámolást tartott nyilván, 451 milliárd forint kintlévőséggel. Ugyanebben az évben a csődbűncselekmények ismertté vált elkövetési értéke mindössze 3,3 milliárd forint, a vagyonbiztosítás összege pedig 45 millió forint volt. Ez a jelentős különbség arra utal, hogy a csődbűncselekményeknél jelentős a látencia, azaz sok eset rejtve marad a hatóságok előtt.
Hasonlóan alacsony számokat mutatnak a hűtlen és hanyag kezelés adatai is. A Legfőbb Ügyészség tájékoztatója szerint 2020 és 2024 között évente 24-46 regisztrált hűtlen kezelés történt, míg hanyag kezelésből mindössze 0-1 ügyet tartottak nyilván. A tanulmány szerint büntetőjogi kérdést vethet fel az indokolatlanul előnytelen szerződések megkötése, a tudatos túlszámlázás, a szükségtelen beszerzések vagy a forgalmi értéket lényegesen meghaladó vételár kifizetése, feltéve, hogy a bűncselekmény törvényi feltételei bizonyíthatóak.
A több ezer szerződés, számla, pályázati adat és pénzmozgás áttekintése emberi erővel rendkívül időigényes feladat. Fodor ezért a technológia, különösen az automatizált elemzés és a mesterséges intelligencia alkalmazásának is komoly szerepet szán. Olyan rendszerekre lenne szükség, amelyek képesek tömegesen átvizsgálni a közbeszerzési adatokat és jelezni a szokatlan mintázatokat.
Ilyen vészjósló jelek lehetnek például a túlságosan rövid pályázati határidők, az egyetlen ajánlattevő, ugyanazon nyertes cégek vagy alvállalkozói körök rendszeres megjelenése, a gyakori és indokolatlan szerződésmódosítások, a túlságosan szűk műszaki feltételek, az indokolatlanul hosszú alvállalkozói láncok, a feltűnően magas vagy alacsony elfogadott ajánlatok, illetve a nyertes vállalkozás és a döntéshozó közötti személyi kapcsolatok. Ezek a jelzések nem bizonyítják a bűncselekményt, de segíthetnek kiválasztani azokat az ügyeket, amelyek részletesebb emberi vizsgálatot igényelnek.
A gyorsabb és eredményesebb eljárásokhoz elengedhetetlen a megfelelő létszámú és felkészültségű nyomozók, ügyészek és szakértők biztosítása. A kihívás nem ér véget a gyanús tranzakciók azonosításánál; sokkal nehezebb bizonyítani, mi történt valójában a papírok mögött. Ebben a szerződések vagy bankszámlakivonatok mellett kulcsfontosságú bizonyíték lehet az a személy, aki jelen volt a döntések megszületésekor.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása