Az elmúlt időszakban számos videófelvétel jelent meg a közösségi médiában, amelyek egy ismeretlen formatervű, lopakodó vadászgép tesztrepüléseit örökítették meg Kínában. Ezek a felvételek egyre több részletet árulnak el arról, hogy Peking milyen irányban képzeli el a jövő légiharcát, és a fejlesztések között komoly meglepetések is akadnak. A katonai szakértők szerint a felbukkanó gép a J-36-os kódnéven futó, hatodik generációs nehézbombázó prototípusa, amelyet a Csengtui Repülőgépgyártó Vállalat (Chengdu Aircraft Corporation – CAC) fejleszt.
A J-36-os létezése a téma iránt érdeklődők számára nem teljesen újdonság, hiszen az első homályos felvételek már 2024 decemberében napvilágot láttak róla. Azóta több alkalommal is megfigyeltek hasonló gépeket, amelyek folyamatos módosításokat mutattak, jelezve, hogy egy aktív fejlesztési fázisban lévő prototípusról van szó. Bár nincs egységes álláspont arról, hogy pontosan hányadik különböző verziót tesztelik, a South China Morning Post júliusi értékelése szerint már legalább az ötödik konfigurációt lehetett megfigyelni. A legutóbbi, leszállás közben készült videókon a gép számos jellemzője jól kivehető, ami lezárhat néhány korábbi vitát a jármű specifikációival kapcsolatban.
A J-36-os egyik legizgalmasabb és potenciálisan leginkább forradalmi aspektusa a lézerfegyverrel való felszerelhetősége. Kína nyilvánosan is összekapcsolta a J-36-os lopakodó repülőgépet egy 100 kilowatt osztályú légi lézerrel, amely alapjaiban változtathatja meg a rakétavédelem és a jövőbeni légiharc-műveletek módját. Az Aviation Industry Corporation of China (AVIC) egy védelmi kiállításon bemutatta egy légi irányított energiájú fegyver terveit, amely a legerősebb nyilvános jelzés arra, hogy Kína nagy energiájú harci lézereket fejleszt a következő generációs harci repülőgépei számára. Az AVIC Pekingi Precíziós Mérnöki Intézete Repülőgépipar számára bemutatott promóciós anyagok részletezték egy „harci repülőgép lézerfegyver nyomkövető és célzó rendszerét”, amely kevesebb mint 380 kilogrammot nyom.
Egy ilyen nagy energiájú harci lézer – amelyet 100 kilowattra vagy annál nagyobbra terveznek a beérkező cirkálórakéták elégetésére vagy a levegő-levegő rakéták optikai érzékelőinek vakítására – hatalmas elektromos energia előállítását és komplex hűtési infrastruktúrát igényel. A J-36-os méretei, becsült 22,5-23 méteres hossza, 19-24 méteres szárnyfesztávolsága, 200-248 négyzetméteres szárnyfelülete és körülbelül 45-55 tonnás maximális felszálló súlya alapján inkább egy nehéz taktikai bombázóhoz vagy „légi cirkálóhoz” hasonlít, mint egy hagyományos légi fölény vadászgéphez. Ez a méret lehetővé teszi, hogy olyan lézerrendszert hordozzon, amelyet kisebb vadászgépek nem tudnának.
A gép két hajtóműve a szárnyak alatti beömlőnyílásokból kapja az üzemanyagot, míg egy harmadik hajtómű egy hátsó, terelő nélküli szuperszonikus beömlőnyílást használ. Ez a három hajtómű nemcsak a nehéz repülőgépkeret tolóerejét biztosítja, hanem potenciálisan nagyobb elektromos energiatermelést, redundanciát és folyamatos energiaellátást is, mint a hagyományos két hajtóműves architektúrák. Szakértők szerint a J-36-os „valószínűleg elegendő hellyel, súllyal és teljesítménnyel” rendelkezik egy nagy energiájú lézerhez, hozzátéve, hogy az ilyen lézereket általában könnyebb nagyobb repülőgépeken megvalósítani, mint kisebb harci platformokon.
Érdekesség, hogy az Egyesült Államok is vizsgált hasonló vadászgépre szerelhető lézerfegyvereket, de úgy tűnik, felfüggesztette az ezen a területen végzett kutatási erőfeszítéseit. A The War Zone (TWZ) 2022 júliusában arról számolt be, hogy az amerikai légierő megkapta a Lockheed Martin 100 kilowatt alatti LANCE podra szerelt lézerét a beérkező rakéták elleni védelemre a SHiELD program keretében. Azonban a TWZ 2024 májusában felfedte, hogy az amerikai légierő törölte a projektet anélkül, hogy repülési teszteket végzett volna harci repülőgépen. Az integráció kudarcot vallott az extrém méret, súly és teljesítménykorlátok, a súlyos hőelvezetési akadályok, a repülőgép vibrációja, a manőverezési terhelések és a légköri turbulencia miatt, amelyek rontották a sugár fókuszát.
Bár Kína jelentős lépéseket tesz az aktív, magazin-független irányított energiájú védelmi rendszerek bevezetése felé, a nyilvános bizonyítékok még nem erősítették meg, hogy az integrált lézer repülési tesztjei megkezdődtek volna. Egy rendszer bemutatása nem jelenti azt, hogy a harci rendszer készen áll a szolgálatra; a lézer valódi képességeit csak akkor lehet felmérni, ha bizonyíték van a repülőgépre való integrációjára, repülési teszteket végeztek, és a rendszer tényleges teljesítményét megállapították.
A J-36-os a lézerfegyver-képességeken túl más szerepeket is betölthet. A nehéz taktikai sugárhajtású gép hírszerzési és kommunikációs relé platformként is szolgálhat a taktikai harci repülőgépekhez kapcsolódó feladatok mellett. Megbízható és sokoldalú kapcsolat létfontosságú lenne a J-36-os számára, mint fejlett légi harci drónok légi irányítója. Összességében a J-36-os fejlesztése és a hozzá kapcsolódó lézertechnológia Kína azon törekvését tükrözi, hogy az elsők között lépjen be a jövő szuperfegyverét jelentő légierős képességek ajtaján.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása