A magyar rendszerváltás történetében sokan a lakiteleki kertet jelölik meg kiindulópontként, ahol a változások szele először érezhetővé vált. Az 1987. szeptember 27-én megrendezett találkozó egy olyan korszakban zajlott, amikor a Kádár-rendszer egypárti hatalma még szilárdnak tűnt, ám a háttérben már megkezdődött a társadalmi és politikai erjedés.
Az esemény házigazdája, Lezsák Sándor tanító és költő, nyitóbeszédében arra a sorsdöntő kihívásra hívta fel a figyelmet, amelybe a magyarság sokadszor kényszerült története során. Ez a megfogalmazás, ahogy a cikk is megjegyzi, akár napjainkban is érvényes lehetne.
A találkozó jelentőségét növelte, hogy a meghívottak között szerepelt Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is, akinek jelenléte és beszéde megakadályozta, hogy a hatalom fellépjen a résztvevőkkel szemben. Pozsgay Imre beszéde különösen figyelemre méltó volt, mivel nem csupán a szocializmus megreformálásáról értekezett, hanem a rendszer teljes megváltoztatását tűzte ki célul. Ez a kijelentés komoly visszhangot váltott ki a pártvezetésen belül, különösen Kádár János és Aczél György részéről.
A lakiteleki alapítók, akiket gyakran „hetek” néven emlegetnek, kulcsszerepet játszottak a rendszerváltás előkészítésében. Lezsák Sándor mellett Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos és Kiss Gy. Csaba neve fémjelzi ezt a csoportot.
Az ő tevékenységük és gondolataik alapozták meg a későbbi politikai változásokat.
A Magyar Nemzet, mint konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, nem csupán a hírek közlésére, hanem a világ értelmezésére is vállalkozik. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal igyekszik segíteni az olvasókat a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben való eligazodásban. A lap ars poeticája, miszerint „Előbb választást kell nyerni, aztán mindent lehet!”, jól tükrözi a politikai cselekvés fontosságát és a demokratikus úton történő változásba vetett hitet.
A lakiteleki események tehát nem csupán egy helyi találkozót jelentettek, hanem egy olyan szimbolikus pontot, ahonnan a magyar társadalom elindult a demokratikus átalakulás útján. A résztvevők bátorsága és a megfogalmazott gondolatok hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlenné váljon, és megalapozták a későbbi politikai párbeszédet és konszenzust. Az esemény máig ható jelentőséggel bír a magyar történelemben, mint a szabadságvágy és a változás iránti igény megnyilvánulása.