A kötelező olvasmányok körüli vita régóta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, és a téma aktualitását jól mutatja, hogy a CEU Bibó István Szakkollégiuma is panelbeszélgetést szentelt neki. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy az olvasásra nevelés rendszerszintű újragondolására van szükség, mivel egyre több diák küzd az olvasási nehézségekkel, sőt, akad olyan egyetemista is, aki soha nem fejezett be egyetlen könyvet sem. Berg Judit író is hangsúlyozta, hogy nem feltétlenül szükséges minden kötelező olvasmányt végigolvasni, ha az nem szolgálja az olvasás megszerettetését.
A CEU által szervezett panelbeszélgetésen az örömolvasás, a részvételiség fontossága és a közös történetek ereje is terítékre került. A résztvevők, köztük Pompor Zoltán, Berg Judit, Pintér Borbála és Fábián László, egyetértettek abban, hogy a kortárs irodalomnak nagyobb szerepet kellene kapnia az oktatásban, és az empátia fejlesztése is kulcsfontosságú. Vita alakult ki azonban a digitális eszközök, az úgynevezett kütyük szerepéről és az olvasásnépszerűsítés társadalmasításáról.
Lannert Judit oktatáskutató korábbi bejelentése szerint az év végére elkészül a magyar oktatás stratégiája, ami különösen időszerűvé teszi a kötelező olvasmányok körüli diskurzust. Fenyő D. moderátor felvetésére, miszerint miért vált ki ekkora társadalmi érdeklődést a téma, Pompor Zoltán úgy fogalmazott, hogy a kötelezők sorsközösséget teremtenek, és sokan egyfajta „össztársadalmi traumaként” élik meg őket, remélve egy jobb végkifejletet.
Nemzetközi szinten számos jó gyakorlat létezik az olvasás megszerettetésére. Lengyelországban minden újszülött kap egy könyvet, Hollandiában felsős diákok olvasnak fel alsósoknak, Portugáliában pedig a diákoknak mindig maguknál kell tartaniuk egy olvasmányt a tankönyveiken felül. Magyarországon ezzel szemben a vitaestek dominálnak a kötelező olvasmányok listájáról.
A 2020-as Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek ajánlásokat fogalmaznak meg a kötelező olvasmányokra vonatkozóan, melyeket az iskolai helyi tantervek konkretizálnak. A szabályozás különbséget tesz a közösen feldolgozott, az önálló otthoni olvasásra javasolt és a pedagógus által választható művek között, elméletileg lehetővé téve a differenciálást. Azonban sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a több száz vagy ezer éves szövegek valóban kulturális kincsként hatnak-e a mai tizenévesekre, vagy inkább gátolják az élvezetes olvasmányélmények befogadását.
Sokak személyes tapasztalata, hogy a kötelezők olvasása inkább kényszer volt, mint öröm, és az elolvasott művek jelentős része nem hagyott mély nyomot. Az is gyakori jelenség, hogy a diákok a rövidített változatokhoz vagy filmes adaptációkhoz fordulnak, elkerülve a teljes művek elolvasását. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a kötelező olvasmányok a 2020-as évek diákjai számára egészen mást jelentenek, mint az ezredforduló körüli nemzedékeknek.
A szakértők szerint az olvasási nehézségek és az olvasás iránti érdektelenség gyakran már a családban gyökerezik, ahol hiányoznak a könyvek és az esti mesék, így a gyerekekben nem alakul ki a könyvek iránti természetes kíváncsiság. Berg Judit tapasztalatai szerint sok gyerek úgy érkezik az iskolába, hogy képtelen pár percnél hosszabb szövegre koncentrálni. Fábián László is megerősítette, hogy az alsó tagozaton még viszonylag jó a helyzet, de felső tagozaton már komoly problémák jelentkeznek, például a szaktanárhiány és a tankönyvek minősége miatt.
Berg Judit kiemelte, hogy az alsó tagozatban kellene megszerettetni az olvasást, mielőtt a digitális eszközök teljesen átveszik az uralmat a felsősöknél. Pintér Borbála azonban árnyalta a képet, mondván, a kütyük nem feltétlenül ellenségek, hanem felületek is lehetnek az olvasáshoz és a világhoz való kapcsolódáshoz. Fábián László erre reagálva megjegyezte, hogy kutatások szerint a digitális olvasás mélysége és hatékonysága eltérhet a hagyományosétól.
A vita rávilágított arra, hogy a kötelezők körüli kérdéskör túlmutat a puszta irodalmi kánonon, és mélyebb társadalmi, pedagógiai és pszichológiai problémákra mutat rá. Fábián László szerint a téma az utóbbi időben túlságosan átideologizálttá vált, ezért üdítőnek találta, hogy a CEU-n zajló beszélgetés mentes volt a politikai felhangoktól.
A panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, és az olvasás tanítását alapjaiban kell újragondolni. A cél az, hogy az olvasás ne kényszer, hanem élmény legyen a diákok számára, és hogy a klasszikus művek mellett a kortárs irodalom is helyet kapjon a tantervekben. Pintér Borbála felvetette, hogy Jókai mellett számos más, frissebb szöveg is bekerülhetne a kánonba, biztosítva a relevanciát a mai fiatalok számára.
Az olvasás népszerűsítésének társadalmasítása, a családok bevonása és a pedagógusok megfelelő képzése mind kulcsfontosságú lépések lehetnek a jövőben. A magyar oktatásstratégia készülőfélben lévő reformja lehetőséget adhat arra, hogy ezek a problémák rendszerszinten kezelve legyenek, és az olvasás újra elfoglalja méltó helyét a diákok életében, mint örömteli és gazdagító tevékenység.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása