A 19. századi Anglia, a viktoriánus kor idején, gazdasági fellendülést és kulturális virágzást élt át. Ezzel párhuzamosan azonban egy különös jelenség is megfigyelhető volt: a tehetős, különösen a középosztálybeli nők körében népszerűvé vált a bolti lopás. Míg a lopást hagyományosan a szegénységhez kötötték, ez a tendencia rávilágított a társadalmi előítéletek és a jogi elbírálás kettős mércéjére.
A késő 18. és kora 19. századi Angliában a középosztálybeli háziasszonyok gyakran estek áldozatául a fényűző áruházak csábításának. Ezek a boltok extravagáns dekorációkkal, színes árukkal, sőt, olykor még élő állatokkal is vonzották a vásárlókat, mint például az 1800-as évek végén nyílt amerikai Siegel-Cooper áruház, ahol egy elefántot is tartottak. A túlingerelt környezetben a nők sokszor apróságokat csentek el, még akkor is, ha nem voltak rászorulva.
Amikor rajtakapták őket, a tehetős tolvajokat jellemzően nem bűnözőként, hanem mentálisan gyenge, beteg személyekként kezelték. Gyakran bugyuta kifogásokkal úszták meg a büntetést, míg a szegényebb rétegek tagjai szigorú következményekkel néztek szembe. Ez a megkülönböztetés élesen rávilágított a korabeli társadalmi hierarchia és a jogrendszer igazságtalanságaira.
A 19. században jelent meg a kleptománia diagnózisa, melyet az akkori orvostudomány úgy írt le, mint egyfajta őrületet, ami indok és megfontolás nélkül késztet lopásra. Érdekes módon ezt a diagnózist szinte kizárólag a gazdag nőkre aggatták rá. A korabeli szakértők úgy vélték, hogy a dolgozó, alsóbb rétegekhez tartozó nők lelkülete erősebb volt a munkájuk miatt, mint a törékenyebb, tehetősebb társaiké.
A kleptomániát a nők esetében olyan természetes biológiai folyamatokkal hozták összefüggésbe, mint a menstruáció, terhesség, posztpartum időszak vagy az ovuláció. Isaac Ray pszichiáter ugyan elismerte, hogy férfiak is lehetnek kleptomániások, de az ő esetükben ezt főként sérüléseknek tulajdonította. Ez a kettős magyarázat tovább erősítette a nemek közötti különbségeket a betegség megítélésében.
A viktoriánus kori bolti lopások és a kleptománia diagnózisa jól illusztrálja, hogyan befolyásolták a társadalmi osztályok és a nemi szerepek a bűncselekmények megítélését és a büntetőjogi gyakorlatot. A tehetős nők mentális gyengeségre hivatkozva kerülhették el a börtönt, míg a szegényebbek számára a lopás egyértelműen bűncselekménynek számított. Ez a kettős mérce a jogi és orvosi rendszerekbe is beépült.
Egy 1896-os londoni eset is rávilágított erre a jelenségre: Mr. és Mrs. Castle amerikai turistákat bolti lopáson kaptak. Walter Castle-t letartóztatták, de csak a felesége került börtönbe, akinek kleptomániáját egy pszichiáter „szabálytalan menstruációval” magyarázta. Ez az eset is bizonyítja, hogy a korabeli társadalom hajlamos volt a női bűnözést, különösen a tehetősebbekét, orvosi problémaként kezelni, elkerülve ezzel a büntetőjogi felelősségre vonást.
A bolti lopások jelensége a mai napig fennáll, és a modern kutatások is meglepő eredményekre jutottak a tettesek társadalmi hátterét illetően. Több tanulmány is azt mutatja, hogy a tehetősebbek gyakrabban lopnak, mint a szegényebbek. Az Egyesült Államokban például kimutatták, hogy az évi 70 ezer dolláros fizetéssel rendelkező emberek 30 százalékkal többet lopnak, mint azok, akik évi 20 ezer dollárt keresnek.
Egy másik kutatás szerint a gazdagabb rétegek hajlamosabbak a csalásra és a hazudozásra is. Ez a tendencia arra utal, hogy a társadalmi státusz és a vagyon nem feltétlenül jelent garanciát a becsületes magatartásra. A viktoriánus kor kettős mércéje tehát, bár formájában változott, de bizonyos aspektusaiban továbbra is jelen van a modern társadalomban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása