Nyolcvan ország szólította fel az ENSZ-t csütörtökön, hogy sürgősen nyissa meg a Hormuzi-szorost, reagálva a szaúdi olajexport drámaian megemelkedett biztosítási költségeire és a regionális feszültségekre. A nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki Irán tevékenysége és a jemeni húszi lázadók támadásai miatt, amelyek veszélyeztetik a kulcsfontosságú hajózási útvonalakat. Eközben az amerikai szenátus ismét az iráni háború lezárásáról szavazott, Kína pedig a júniusi békeegyezmény felélesztését szorgalmazta.
Az ENSZ-közgyűlésen Bahrein külügyminisztere, Abdullatíf bin Rasíd az-Zajáni olvasta fel a koalíció közös nyilatkozatát, amely öbölállamokat és vezető nyugati hatalmakat is magában foglal. A nyilatkozat élesen elítélte Iránt a Hormuzi-szorosban tanúsított magatartása miatt, valamint a húszi lázadókat a jemeni harcok újraindításáért. Különösen aggasztó a rakétatámadások folytatása Szaúd-Arábia ellen és a Vörös-tengeri hajózás veszélyeztetése.
A dokumentum szerint a húszik előrenyomulása a Báb el-Mandeb-szoros felé tovább növeli a nemzetközi kereskedelem kockázatait, ami súlyos következményekkel járhat a globális energiaellátásra. A szaúdi olajexport helyzete jelentősen romlott az elmúlt időszakban, ami közvetlen hatással van a nemzetközi piacokra. A Hormuzi-szoroson át történő szállítások korlátozása és a Vörös-tengeri útvonalak bizonytalansága együttesen okoz komoly fejtörést.
Irán márciusban korlátozta az öböl menti exportot a Hormuzi-szoroson keresztül, válaszul amerikai és izraeli légicsapásokra, ami arra kényszerítette Szaúd-Arábiát, hogy napi négymillió hordó olajat irányítson át a kelet-nyugati olajvezetéken a Vörös-tengerhez. Azonban szeptember 11-én dróncsapások miatt, amelyeket a királyság Irakból eredeztetett, le kellett állítani ezt a vezetéket is. Bár a kapacitás helyreállítása folyamatban van, Janbu kikötőjéből még nem indultak újra a szállítmányok.
A háborús kockázati biztosítási díjak meredeken emelkedtek, ami tovább nehezíti az olajszállítást. A Janbuból induló szaúdi tartályhajók esetében a díjak a hajók értékének mintegy 3 százalékára nőttek, szemben a júliusi 1 százalék alatti szinttel. A délebbi szaúdi kikötőknél, mint például a jemeni határtól alig 80 kilométerre fekvő Dzsizánnál, a díjak akár a 7 százalékot is elérhetik, ami megközelíti a Hormuzi-szoros 6-9 százalékos szintjét.
Pankadzs Khanna, a Heidmar Maritime Holdings vezérigazgatója szerint jelenleg könnyebb a Hormuzi-szoroson áthaladni, mivel ott az amerikai légierő biztosít fedezetet, míg a Vörös-tengeren nincs ilyen védelem. Ezért cége kerüli a szaúdi Vörös-tengeri kikötőket, ami rávilágít a regionális biztonsági helyzet összetettségére és a hajózási útvonalak közötti különbségekre.
Az amerikai szenátus csütörtökön szavazott egy határozatról, amely Donald Trump elnököt az iráni háború befejezésére vagy kongresszusi felhatalmazás kérésére szólítja fel. A demokraták a novemberi félidős választások előtt akarták nyilvános állásfoglalásra kényszeríteni a republikánusokat, kiemelve a háborúval kapcsolatos aggodalmakat. A Reuters/Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 34 százaléka támogatja az Irán elleni csapásokat, ami a közvélemény megosztottságát mutatja.
Február 28. óta a szenátus tizenháromszor tárgyalt háborús felhatalmazási határozatot, ebből kétszer megszavazta azt, míg a képviselőház hatszor tárgyalta, háromszor támogató eredménnyel. Eddig egyetlen határozat jutott át mindkét kamarán, de a Fehér Ház azt figyelmen kívül hagyta, jelezve az elnöki és kongresszusi hatalom közötti feszültséget. Ez a helyzet rávilágít a külpolitikai döntéshozatal bonyolultságára az Egyesült Államokban.
Egyre több republikánus képviselő és szenátorjelölt helyezi magát szembe a háborúval, ami a párt belső megosztottságát jelzi ebben a kérdésben. A képviselőházban legutóbb hét republikánus szavazott a demokratákkal, közülük hárman, köztük az iowai újraválasztási küzdelmet vívó Zach Nunn és Mariannette Miller-Meeks, először fordultak szembe pártjuk vezetésével. Michiganben Mike Rogers és Iowában Ashley Hinson republikánus szenátorjelöltek szintén a háború mielőbbi befejezését sürgették, noha korábban támogatták Trump felhatalmazását Teherán ellen.
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala, amelyen keresztül jelentős mennyiségű kőolaj halad át naponta. A szorosban és a Vörös-tengeren tapasztalható feszültségek, valamint a hajózási útvonalak bizonytalansága közvetlen hatással van a globális olajárakra és az energiaellátás biztonságára. A biztosítási díjak emelkedése tovább növeli a szállítási költségeket, ami végső soron a fogyasztókra is áthárulhat.
A jemeni húszi lázadók támadásai Szaúd-Arábia ellen és a Vörös-tengeri hajózás veszélyeztetése destabilizálja a régiót, és súlyos következményekkel jár a nemzetközi kereskedelemre. A Báb el-Mandeb-szoros felé történő előrenyomulásuk tovább fokozza a kockázatokat, mivel ez a szoros is kulcsfontosságú a globális hajózás szempontjából. A regionális konfliktusok így globális gazdasági problémákká válhatnak.
Az amerikai szenátusban zajló vita az elnöki háborús felhatalmazásról rávilágít a belpolitikai feszültségekre és a külpolitikai irányvonalak közötti különbségekre. A közvélemény megosztottsága és a republikánus párton belüli ellenállás jelzi, hogy az Iránnal kapcsolatos politika nem élvez egyértelmű támogatást. Ez befolyásolhatja az Egyesült Államok jövőbeli lépéseit a régióban.
Kína is bekapcsolódott a diplomáciai folyamatokba, Hszi Csin-ping kínai elnök a Fehér Házban folytatott megbeszélésén közölte Trumppal, hogy Peking támogatja az Egyesült Államok és Irán visszatérését a júniusi megállapodáshoz. Ez a megállapodás a háború lezárását és a Hormuzi-szoros megnyitását célozta, ami a globális stabilitás szempontjából kulcsfontosságú lenne. Kína szerepvállalása új dimenziót ad a diplomáciai erőfeszítéseknek.
A szaúdi olajexport kapacitásának helyreállítása és a biztonságos szállítási útvonalak garantálása továbbra is kiemelt fontosságú feladat. A nemzetközi közösség, élén a nyolcvan országot tömörítő koalícióval, továbbra is nyomást gyakorol a szereplőkre a feszültség enyhítése és a szabad hajózás biztosítása érdekében. A Vörös-tengeri védelem hiánya és a Hormuzi-szoroson átívelő amerikai fedezet közötti különbség rávilágít a stratégiai prioritásokra.
Az amerikai szenátus szavazása és a republikánus párton belüli változások hosszú távon befolyásolhatják az Egyesült Államok közel-keleti politikáját. A nemzetközi szereplők, köztük Kína, aktív bekapcsolódása a konfliktus megoldásába reményt adhat a diplomáciai úton történő rendezésre. A regionális stabilitás és a globális energiaellátás biztonsága szempontjából elengedhetetlen a Hormuzi-szoros és a Vörös-tengeri útvonalak zavartalan működése.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása