A magyarországi kórházakban egyre több csecsemő marad, akiket szüleik különböző okokból nem visznek haza. A kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház újszülöttrészlegén dolgozók és önkéntesek mindent megtesznek, hogy ezek a kisbabák szerető és gondoskodó környezetben fejlődhessenek, amíg nem találnak új otthonra.
Ez a jelenség rávilágít a mélyszegénységből és nehéz élethelyzetekből fakadó társadalmi problémákra, valamint a gyermekvédelmi rendszer kihívásaira. A kórházak, bár nem erre a célra jöttek létre, egyre inkább a magukra maradt csecsemők ideiglenes otthonává válnak, ahol a személyzet és a civilek pótolják a hiányzó családi hátteret.
A kecskeméti kórházban két kislány, Viola és Elvira története is jól szemlélteti a helyzetet. Az egy hónapos Violáról édesanyja már a várandósság alatt lemondott, így a hathetes jogi határidő letelte után örökbe fogadhatóvá válik. Gondozását az SOS Gyermekfalvak önkéntesei és helyi technikum tanulói segítik, biztosítva a számára létfontosságú fizikai kontaktust és ingereket.
Az öthónapos Elvira édesanyja mélyszegénységben él, és a szülés után egyszerűen elhagyta a kórházat, ahogy korábbi gyermekeivel is tette. Szerencsére Elvirát hamarosan örökbe fogadják, leendő szülei már rendszeresen látogatják. A kislány fejlődése példaértékű, már az első átfordulását is megtette a kórházban.
Kelemen Edit, az újszülöttrészleg vezető főorvosa hangsúlyozza, hogy a kórházi dolgozók és önkéntesek célja egy kórházat felülmúlóan szerető, gondoskodó és állandó környezet biztosítása. Fontosnak tartják, hogy a babák kapcsolódni tudjanak felnőttekhez és környezetükhöz, ami elengedhetetlen a bizalom kialakulásához és a későbbi biztonságos kötődéshez.
A kórházban maradt csecsemők háttere rendkívül összetett és gyakran tragikus. Kelemen Edit főorvos szerint ezek a gyerekek jellemzően súlyos szociális problémákkal küzdő családokba születnek, ahol előfordulhat prostitúció, bántalmazás, drogfüggőség vagy extrém mélyszegénység. Előfordult már 14 éves kismama is, aki elhagyta gyermekét, és súlyos esetekben a gyermek erőszakból fogant.
Óváry Csaba, a kecskeméti kórház főigazgatója rámutatott, hogy a bent maradt babák 30 százalékáról az édesanyjuk mond le önkéntesen. A fennmaradó 70 százalékot a gyámügyi eljárások miatt nem vihetik haza, mivel az otthoni körülmények nem megfelelőek a gyermek nevelésére. A probléma az elmúlt években jelentősen súlyosbodott, amit a családok helyzetének romlása és a nehéz szociális helyzetű külföldi munkaerő megjelenése is befolyásol.
A kórházi személyzet feladatai kibővültek, hiszen kvázi szülői szerepet is be kell tölteniük ezeknek a gyerekeknek. A főigazgató szerint a gyermekvédelem erősítése és a gyámügyi eljárások gyorsítása kulcsfontosságú lenne, hogy a gyerekek minél hamarabb szerető családba kerülhessenek. Az időben észlelt várandósság lehetőséget adna a családok felkészítésére is.
Az újszülöttkori időszak alapozza meg a későbbi biztonságos kötődést, ami stabil önértékelést, megfelelő emberi kapcsolatokat, rugalmas stresszkezelést és intimitásra való képességet eredményez. Az idegrendszer fejlődéséhez elengedhetetlen a folyamatos testkontaktus és a változatos ingerek, amelyeket a baba lát, hall, tapint, szagol és ízlel.
Egy kórházi környezet, még a legodaadóbb gondoskodás mellett sem tudja biztosítani azt a sokféle stimulációt, amit egy családban élő kisbaba megtapasztal. A családi események, utazások, bevásárlások mind hozzájárulnak az agy fejlődéséhez, segítve a gyermeket, hogy alkalmazkodni tudjon a változékony, de biztonságos világhoz. A kórházban ez a sokszínűség hiányzik, ami hosszú távon hátrányosan befolyásolhatja a gyermek fejlődését.
A kórházaknak maguknak kell megoldaniuk a bent maradt babák finanszírozását, ami jelentős terhet ró rájuk. A bébiétel, pelenkák és fejlesztőeszközök beszerzését részben civil szervezetek és magánadományok segítik, de gyakran az orvosok és ápolók saját pénzükből vásárolnak alapvető szükségleteket, ami jól mutatja a rendszer hiányosságait.
A szociális minisztérium Gyermekvédelmi jelentése szerint a kórházban maradt babák számának növekedése mögött rendszerszintű problémák állnak. Ezek közé tartozik a szakemberhiány, a gondozási helyek, például a lakásotthonok bezárása, valamint a folyamatosan csökkenő kapacitás. Emellett súlyosbítja a helyzetet a nevelőszülők hiánya, valamint a jogszabályi és bürokratikus eljárások lassúsága.
Óváry Csaba főigazgató és Kelemen Edit főorvos is hangsúlyozta, hogy elfogadhatatlan, hogy egy gyermek egyéves, vagy akár másfél éves születésnapját a kórházban ünnepelje. A kórház nem erre a célra van kitalálva, és bár az ilyen esetekben gyakran külföldi állampolgárokról van szó, ami bonyolítja a jogi eljárásokat, a cél a gyors és hatékony elhelyezés.
Amikor egy hosszabb ideig bent lévő csecsemő végre szerető családba kerül, az öröm mellett a csecsemőosztályon dolgozók és az önkéntesek számára is nehéz a búcsú. Az erős személyes kötődések kialakulása természetes, hiszen ők pótolják a szülői gondoskodást. Azonban mindenki egyetért abban, hogy ezeknek a babáknak az otthon a helyük, nem pedig a kórház.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása