A Budapesti Operettszínház dolgozói titkos társulati ülést tartottak hétfőn, amelyen egyértelműen az intézmény igazgatója, Kiss-B. Atilla lemondását követelték. Az eseményt megelőzően a társulat tagjai a közösségi médiában fejezték ki szolidaritásukat egy "O" betűt formáló szelfi akcióval, jelezve, hogy nem vesznek részt az Operett Forgatagon. Ezt a kezdeményezést több ismert színész is megosztotta, köztük Gubik Petra, Janza Kata és Peller Károly.
A hétfői megbeszélésen szinte a színház valamennyi szektora képviseltette magát, ami Peller Anna színésznő szerint azt mutatja, hogy minden területen komoly szakmaiatlanságokat érzékelnek. A dolgozók elmondása szerint az igazgató korábban úgy nyilatkozott, hogy csak a társulat egy szűk része elégedetlenkedik, ám a valóságban már nyáron is több mint ötvenen írtak alá egy nyílt levelet. A Telexnek nyilatkozó öt színházi tag szerint az elégedetlenek száma jóval meghaladja az ötvenet, de sokan tartanak Kiss-B. Atilla retorzióitól, mivel az igazgató korábban gyakran élt a bosszú eszközével.
Ennek ellenére az egyik színész kiemelte, hogy az Operett társulata soha nem állt még ki ennyire egységesen magáért. Peller Anna szívét vérzi a színházáért, és hangsúlyozta, hogy a problémák nem csupán az igazgató személyére korlátozódnak, hanem az operettszínházi tradíció megmentése a tét. A dolgozók egyelőre nem terveznek drasztikusabb lépéseket, például színpadi bojkottot, mivel ezzel elsősorban a nézők járnának rosszul. Ehelyett a gyűlések folytatását tervezik, bízva abban, hogy a tiltakozók elegendő száma miatt már nem kell tartaniuk a vezetőség megtorlásától.
Az elégedetlenség gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint a legutóbbi események. Vásári Mónika színésznő szerint az Orbán János Dénesnek kifizetett több százmillió forint csak katalizálta a már meglévő feszültségeket. A társulat már a 2023-as igazgatóválasztás során is jelezte elégedetlenségét a kormánynak, amikor a tagság több mint kétharmada Kiss-B. Atilla ellen szavazott, aki öt év után újra megpályázta az igazgatói posztot. Ez a szavazási eredmény egyértelműen mutatta a bizalom hiányát a vezető iránt.
A kormányváltást követően a színház dolgozói a szakszervezettel együtt megkeresték az illetékes minisztériumot, kérve az intézmény gazdasági és szakmai átvilágítását. Elmondásuk szerint nyolc évük ment rá a problémákra, és sürgetőnek tartják, hogy a tárca előrevegye az ügyüket, mivel eddig nem kaptak kielégítő válaszokat kérdéseikre. A dolgozók szerint a színház egykor Európa-szerte elismert intézmény volt, és bűn lenne elveszni hagyni azt a szellemiséget, amelyet olyan legendás művészek, mint Latabár Kálmán és Honthy Hanna alapoztak meg.
Ez az egységes kiállás és a titkos társulati ülés jelentős fordulópontot jelenthet az Operettszínház életében. A dolgozók korábbi félelmei a retorzióktól mostanra csökkentek a tiltakozók nagy száma miatt, ami bátorítja őket a további lépések megtételére. A színházi tradíció megmentése, a szakmaiatlanságok felszámolása és az átláthatóbb működés iránti igény nem csupán belső ügy, hanem a magyar kulturális élet egy fontos intézményének jövőjét érinti. Az elégedetlenség nem egy szűk csoport véleménye, hanem a társulat széles körű problémáinak megnyilvánulása.
A tiltakozások rávilágítanak a kulturális intézmények vezetésével kapcsolatos kihívásokra és a dolgozók azon igényére, hogy hangjukat meghallgassák. Az, hogy a társulat nem hajlandó feladni a küzdelmet, és folytatni kívánja a gyűléseket, azt jelzi, hogy hosszú távú megoldást keresnek, nem csupán átmeneti enyhülést. A színház hírneve és művészeti színvonala szempontjából is kritikus, hogy a felmerült problémákra mielőbb érdemi válaszok és megoldások szülessenek.
A társulat szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Kiss-B. Atilla önként lemondana igazgatói posztjáról, bár egy társulati tag szerint ez az igazgató küldetéstudata miatt valószínűtlen. Kiss-B. korábban úgy fogalmazott, hogy őt „a Jóisten kérte föl arra, hogy az Operettet kivezesse a 100 éves mocsárból”, ami a dolgozók szerint gátat szabhat az önkéntes távozásnak. Alternatív megoldásként a minisztérium beavatkozását sürgetik, amelynek keretében eltávolítanák Kiss-B.-t, megbízott igazgatót neveznének ki, majd új, rendes igazgatói pályázatot írnának ki.
A dolgozók elszántak abban, hogy folytatják a párbeszédet és a gyűléseket, amíg nem találnak megoldást a helyzetre. A minisztérium reakciója kulcsfontosságú lesz a továbbiakban, hiszen a társulat már régóta vár érdemi választ a felvetett problémáira. Az Operettszínház jövője, művészeti integritása és a hagyományok megőrzése szempontjából is létfontosságú, hogy az ügy mielőbb rendeződjön, és az intézmény visszanyerje korábbi fényét és elismertségét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása