A magyar kormány tervei szerint egyszázalékos vagyonadót vezetne be az egymilliárd forint feletti vagyonokra, amely az ingatlanokat, cégrészesedéseket, értékpapírokat és luxuscikkeket is érintené. Kármán András pénzügyminiszter már májusi meghallgatásán utalt a javaslatra, ám a részletes szabályok továbbra sem ismertek. A Joint Venture Szövetség (JVSZ) elnöke szerint a tervezet akár október végéig nyilvánosságra kerülhet, és novemberben már szavazhatnak is róla.
A bevezetés előtt álló adó máris jelentős kiábrándultságot váltott ki a vállalkozói körökben. Sokan úgy érzik, hogy a vagyonadó büntetésként éri azokat, akik tisztességes munkával építettek fel vagyont, és a kommunikáció miatt bűnözőként kezelve érzik magukat. A JVSZ elnöke, Csorbai Hajnalka hangsúlyozta, hogy a sikeres vállalkozókat példaképnek kellene állítani, nem pedig büntetni, és élesen el kell választani a bűncselekményből szerzett vagyont a tisztességesen felhalmozottól.
A kormány egyszázalékos vagyonadót tervez bevezetni az egymilliárd forintot meghaladó vagyonokra. Az adóalapba az ingatlanok, cégrészesedések, értékpapírok és luxuscikkek is beletartoznának. A JVSZ várakozásai szerint a tervezet még októberben nyilvánosságra kerülhet, és a parlamenti szavazásra akár novemberben sor kerülhet.
A JVSZ, amely mintegy 1000 vállalatot fog össze és a hazai GDP több mint harmadát adja, nyilvánosan is állást foglalt az ügyben. Elemzésüket több minisztériumnak is elküldték, és tudomásuk szerint az egyeztetési folyamat részévé vált. Csorbai Hajnalka, a szövetség elnöke szerint a vállalkozók kiábrándultak a vagyonadóval kapcsolatos kommunikáció miatt, és szeretnék, ha elért sikereiket a helyén kezelnék.
A JVSZ számításai szerint körülbelül 6400 magánszemély rendelkezik legalább egymilliárd forintnyi cégértékkel Magyarországon. Ezen cégek összesített értéke megközelítőleg 30 ezer milliárd forint. A szövetség a cégértéket a saját tőke és a profit ötszörös szorzója alapján becsülte, és a magasabb értéket vette figyelembe, óvatos becslésnek tartva azt.
Az érintettek közül mintegy 5400 fő tartozik az egy- és ötmilliárd forint közötti sávba, míg ötmilliárd forint felett körülbelül ezer ember van, akik a teljes cégérték kétharmadát birtokolják. A JVSZ becslése szerint az egy százalékos adó a cégértékek után körülbelül 300 milliárd forint bevételt hozhatna a költségvetésnek. Hasonló összeget prognosztizálnak az ingatlanok és pénzügyi befektetések után, így a teljes bevétel legfeljebb 600 milliárd forint lehet.
Fontos megjegyezni, hogy a számításokból kimaradtak a bizalmi vagyonkezelők, magánalapítványok és tőkealapok, mivel ezek tulajdonosi köre nem ismert. Az adó közvetve azonban sokkal több embert érintene, hiszen a tulajdonosok munkaadók, és csak az általuk vezetett kis- és középvállalkozásoknál több mint egymillió ember dolgozhat.
A JVSZ szerint az éves, ismétlődő vagyonadó torzítaná a versenyt. Egy magyar tulajdonosnak, aki cége mellett hasonló értékű ingatlannal és befektetéssel is rendelkezik, 10 százalékkal nagyobb profitot kellene elérnie, mint egy külföldi versenytársnak, hogy azonos pénzügyi helyzetben maradjon. Ez a magyar cégek hatékonysági hátránya mellett további terhet jelentene.
Valós veszélyt jelent a vagyon külföldre vitele, különösen a generációváltás előtt álló cégalapítók körében. A külföldi vagyonokról azonban csak önbevallás alapján lehetne tudomást szerezni, és kétséges, hogy például a Dubajban lévő magyar vagyonokat valós értékükön bevallanák. Ez igazságtalanság érzését keltheti a hazai tulajdonosokban, akik úgy érezhetik, hogy az adó azokon csattan, akik itthon maradtak és értékteremtő munkát végeznek.
A cégek akár harminc részre is feloszthatók lennének családon belül, ami rontaná a tulajdonviszonyok átláthatóságát. A nagy tanácsadó cégek már most is azon dolgoznak, hogyan csökkenthetnék ügyfeleik vagyonadóterhét. Az OECD-ben, a fejlett gazdaságokat tömörítő szervezetben korábban tizenkét ország alkalmazott nettó vagyonadót, de mára csak négy maradt: Norvégia, Spanyolország, Svájc és Kolumbia. A kivezetés fő okai a magas adminisztrációs költség, a gyenge hatékonyság és a tőke kiáramlása voltak.
A Harmonikus Növekedésért Alapítvány (HNA) augusztus végi tanulmánya is hasonló következtetésekre jutott. György László közgazdász, a HNA alapító-kutatója szerint a vagyonadó a legtöbb fejlett országban nem váltotta be a reményeket. Az elemzés kiemelte, hogy a kivezetések mögött mindenütt ugyanazok az okok álltak: kevés bevétel, drága adminisztráció, értékelési jogviták és tőkemenekülés. Ráadásul sokszor nem a megcélzott gazdagokat, hanem a középosztályt terhelte.
Norvégiában például az alacsony értékhatár miatt a lakosság mintegy 12 százaléka fizet vagyonadót. A 2021–2022-es kulcsemelés után két év alatt 82 vagyonos adózó hagyta el az országot, összesen mintegy 4,3 milliárd dollárnyi nettó vagyonnal. A HNA a magyar adóból reálisan évi 100–180 milliárd forintos bevételt tart elképzelhetőnek, szemben a kormány 300–600 milliárdos számításával. A nemzetközi tapasztalatok szerint a rendszer működtetése a bevétel akár 15 százalékát is elviheti.
A JVSZ nem az adó elvetését kéri, hanem azt javasolja, hogy a vagyonadóból le lehessen írni azt az összeget, amelyet a tulajdonos visszaforgat beruházásra, továbbképzésre, kutatás-fejlesztésre vagy közösségi célú támogatásra. Az elnök szerint ez akár odáig is elvihető lenne, hogy az államnak ne keletkezzen bevétele, de a gazdaság extra kiadás nélkül növekedne. Példaként említette, hogy egy tízmilliárdos vagyonú cégtulajdonosnak, aki évi egymilliárd forint nyereséget termel, évente 100 millió forintot kellene visszaforgatnia, ami szerinte reális összeg.
A beruházásokra nagy szükség lenne, mivel azok szintje évek óta alacsony, és a hazai középvállalatok egy főre jutó árbevétele az uniós átlag felét teszi ki. Nemzetközi modellek is GDP-csökkenést jeleznek a vagyonadó nyomán. A HNA is hasonlóan vélekedik, hangsúlyozva, hogy a bűncselekményből szerzett vagyont vissza kell követelnie az államnak, a többi vagyont viszont be kell vonni az értékteremtésbe.
György László szerint a helyi gazdagok fontosak az értékteremtés szempontjából; nem a gazdagságot, hanem a spekulációt kell adóztatni, az értékteremtést pedig ösztönözni. A HNA egy önkéntes programot is felvet, amelyben a nagy vagyonnal rendelkezők előre beárazott közcélú beruházások, például óvodák vagy kórházi osztályok költségének 75 százalékát állnák, a többit az állam vagy az önkormányzat tenné hozzá.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása