Az uniós felzárkóztatási források elosztása Magyarországon a 2010-es években nem mutat egyértelmű összefüggést a térségek rászorultságával, annak ellenére, hogy első ránézésre ez tűnhetett a fő szempontnak. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Európai Szociális Alapból (ESZA) finanszírozott projektjeinek vizsgálata szerint jelentős eltérések mutatkoznak a támogatások területi megoszlásában.
A kutatás az ESZA-támogatások területi eloszlását elemezte az országgyűlési egyéni választókerületek (oevk) szintjén, a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban. Bár az uniós források odaítélése hivatalosan nem választókerületi alapon történt, ez az egység jól tükrözi a képviselők politikai érdekérvényesítésének kereteit. Az elemzésből kihagyták a fejlettebb, illetve a megyei jogú városokat magukban foglaló körzeteket az összehasonlíthatóság érdekében.
A vizsgált oevk-k között az egy főre jutó TOP–ESZA-támogatás többszörös eltéréseket mutatott. Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy a kedvezőtlenebb helyzetű térségek, mint például Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik választókörzete, magasabb támogatásban részesültek, ami a rászorultság elvének érvényesülését sugallta. Az adatok mélyebb vizsgálata azonban árnyaltabb képet festett.
Az egy főre jutó támogatás és a 2014-es egy főre jutó személyijövedelemadó-alap (szja-alap) között gyenge, negatív kapcsolatot találtak, ami azt jelenti, hogy a szegényebb körzetek valóban kaptak valamivel több pénzt. Ugyanakkor a segélyezettek ezer lakosra jutó számával lényegében semmilyen összefüggés nem volt kimutatható. Ez arra utal, hogy önmagában a körzet szegénysége vagy hátrányos helyzete nem magyarázza meg teljes mértékben a kapott ESZA-források mennyiségét.
Az Európai Szociális Alap az uniós kohéziós politika egyik fő pillére, amelynek célja a társadalmi felzárkózás, a foglalkoztatás javítása, a hátrányos helyzetűek támogatása, valamint az oktatás és készségfejlesztés előmozdítása. Ezen források esetében különösen indokolt lenne, hogy elosztásukban a helyi társadalmi-gazdasági rászorultság játssza a fő szerepet. Az ESZA által támogatott tevékenységek, mint például a helyi foglalkoztatási programok vagy a társadalmi felzárkóztatási beavatkozások, rugalmasabb helyi mérlegelést tesznek lehetővé, mint az infrastrukturális beruházások.
A 2010-es években az országgyűlési képviselőknek több régióban is jelentős befolyásuk lehetett az uniós területfejlesztési pénzek elosztására. Korábbi kutatások szerint a 2014–2020-as Széchenyi 2020 program keretében nemcsak a körzetükbe érkező forrásokért lobbizhattak, hanem abba is beleszólhattak, hogy melyik település milyen támogatást kapjon. A politikai befolyás erőssége azonban változó volt, és az elosztást befolyásolta a megyei és települési önkormányzatok szakmai felkészültsége, valamint érdekérvényesítő képessége is.
A vizsgálat rámutat, hogy a rászorultság önmagában nem elegendő magyarázat az ESZA-pénzek elosztására, ami azt jelenti, hogy más tényezők is érdemi szerepet játszhattak. Ilyen tényező lehetett például a helyi önkormányzatok és intézmények pályázati kapacitása, a megyei fejlesztéspolitikai prioritások, a munkaerőpiac szerkezete, vagy éppen a politikai érdekérvényesítés. Elképzelhető, hogy a legrosszabb helyzetű térségek éppen gyengébb intézményi kapacitásuk miatt kevésbé tudták lehívni az elvileg számukra indokoltabb támogatásokat.
Ez a jelenség azt sugallja, hogy hiába jutott több pénz a szegényebb körzetekbe, az adatok alapján nem látszik egyértelműen, hogy a források valóban oda kerültek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Ez megkérdőjelezi az uniós kohéziós politika egyik alapvető célját, a társadalmi és gazdasági különbségek hatékony csökkentését.
A mostani következtetések összhangban vannak a magyar kohéziós politika egészét jellemző korábbi elemzésekkel. Medve-Bálint Gergő, a Budapesti Corvinus Egyetem docensének kutatása szerint 2004 óta a legkevésbé fejlett magyar térségek nem kaptak szignifikánsan több támogatást, mint a fejlettebbek. Annak ellenére, hogy Magyarország az egyik legmagasabb uniósforrás-lehívási aránnyal rendelkezik az EU-ban, ezek a források nem erősítették meg érdemben a gazdaságot.
Vasvári Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tudományos munkatársa a 2015 és 2018 közötti önkormányzati támogatásokat vizsgálva arra jutott, hogy a települések társadalmi-gazdasági helyzetén túl a polgármester és az adott választókerület országgyűlési képviselőjének politikai kötődése is befolyásolta a források elosztását. Ezek az eredmények együttesen azt mutatják, hogy a rászorultság mellett a politikai tényezők és a helyi képességek is jelentős szerepet játszanak az uniós támogatások magyarországi elosztásában.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása